Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-273
200 Az országgyűlés képviselőházának 273. ülése 194-2 június 26-án, pénteken. Terézia megállapította hogy az ősi nemes ma gyár katonai erény a történelem évkönyvei ben a magyar név elévülhetetlen dicsőségét fogja hirdetni a késő unokáknak. Ott volt az után az ő nagy ellenfele, ÍN agy Frigyes, aki békefeltételei közt azt követelte Mária Teréziától, hogy a királyné ajándékozzon neki egy magyar huszárezredet. Ez nem sikerült. Akkor pénzzel és mindenféle furfanggal iparkodott magyar huszártiszteket átcsempészni a saját ezredeibe. Vagy gondoljunk Rákóczi felkelésének kurucaira, akik szegények, a felkelés letöréee után mindenfelé szétszéledtek. Franciaországban is sokat találunk közülük és bizony Franciaország s annak királya, XIV. Lajos, örömmel fogadta a bujdosó kurucokat, mert a leghíresebb vitézeknek tartotta őket. Hiszen történelmi tény is, hogy éppen ezek a bujdosó kuruc vitézek szervezték meg a francia lovasságot, amelyet cavallerie hongroise-nak nevez» tek el. Vagy ott van Villars francia marsall, aki azt mondotta, hogy soha katonát joibban verekedni nem látott, mint a magyar huszárt és fohászkodott hogy bár a francia lovasságban is meghonosodnék az ő jellemük. Egy másik ugyancsak francia hadvezér Bercsényi huszárjairól emiékezik meg és azt mondja, hogy viselkedésük egyenesen csodálatraméltó. Vagy egy belga herceg és hadvezér is úgy nyilatkozik, hogy a magyar huszár a világ legszebb. legjobb, legragyogóbb lovassága. De hogy egy angolt is idézzünk, Davison, aki meglehetősen hűvösen bírálta általában a katonai kérdéseket, szintén kénytelen megállapítani, hogy a felderítő szolgálatban, a portyázásban, a biztosító szolgálatban és a főerő mozdulatainak leplezésében a porosz lovasság sohasem vehette fel a versenyt a magyar huszársággal. Gondoljunk az örökösödési háborúra és a hétéves háborúra, gondpljunk Simonyinak, a mészároslegényből lett óbesternek a huszárjaira, aki megismételte a magyar történelemben Horatius Codes históriáját. Vagy csak egy példát^ ragadjunk ki éppein a porosz-osztrák háborúból, amikor Chlumnál, Königgrätz mellett osztrák rabigában nyögő magyarok negyvennégy tüzére és néhány huszárja egy szálig elhullott az ágyúi, a lövegei mellett, hogy megmentse az osztrák hadsereget, á két másik üteg«t az ellenség részéről történő bekerítéstől. De gondoljunk a világháborúra, amikor Doberdótól fel Volhyniáig és Verduntól KisAzsiáig mindenütt ott volt a világ első katonája, a magyar. Tálán éppen ez adta az indítékot egy másik angol tudósnak, aki talán kissé elfogult volt, amikor megállapította, hogy a magyar vitézség nélkül ma Oxfordban talán a koránt tanítanák a biblia helyett.^ Talán éppen ez a magyar vitézség adta szájába ezt a mondást. Vegye tudomásul Anglia és v egyék tudomásul az összes nyugati államok, hogy a magyar katona igenis, vérzett, ezrek és tízezrek öntözték vérrel a magyar rögöt és «okszor csak azért öntözték, hogy őket megvédjék, hogy ők élhessenek, fejlődhessenek. T. Ház! Ma is vérzik a magyar katona, mert kell, az európai civilizációért, a maga lövőjéért, önmagáért, újabb ezer esztendőkért vérzik s ha régen megvédtük ezeket a népeket» magatartásuk ma a pusztulásba viszi őket. Ma csak magunkat védjük és ez a kötelességünk. (TÍQV van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Csak azért mutattam rá a magyar katona vitézségére, hogy hangsúlyozzam: mindezt a rendkívülit a történelmi századokban idegen érdekek szolgálatában tudta teljesíteni. Mit teljesít most, amikor végre szabad, független magyar hadseregünk vanl Természetes, hogy a régi hagyományoknak megfelelően tudja teljesíteni kötelességét. T. Ház! Ez a törvényjavaslat ezt a vitézséget kívánja fejleszteni. Azt akarja, hogy ez a vitézség továbbra is ősi hagyományunknak megfelelően éljen. Amikor a javaslat kiközösíti a zsidókat a honvédségből, hogy ott ne legyen semmi mételyező elem, akkor helyeseljük a miniszter úrnak azt a felfogását, hogy bizonyos esetekben kivételt engedélyez és az illető tisztet vagy kitüntetettet kivonja a kisegítőmunkából. Jói ne vegyen részt az illető a kisegítőmunkaszolgálatban, ugyanakkor azonban arra kérjük a miniszter urat, semmi szín alatt sem adjon lehetőséget arra, — mint ahogyan nem is ad lehetőséget a javaslat — nogy katonaruhát húzzon magára; legfeljebb azt tegyük lehetővé, hogy ne menjen munkaszolgálatra. Ha a javaslatot összeegyeztetjük az 1939:11. tc.-kel, minden pontjára csak helyesléssel tudunk válaszolni és látjuk benne a fejlődést, az idők szavát. Ha mégis bírálatot mondok és egynéhány dologhoz hozzászólok, ne vegye ezt a miniszter úr nem tudom minek, hiszen ha kritikát gyakorolunk e tekintetben, esak azért tesszük, hogy a javaslat minél tökéletesebb legyen. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Legyünk őszinték, a honvédelmi tárca nagyszerű kezekben van és a munka biztos fejlődés útján halad, mi a magunk részéről csak segítünk a több szem többet lát elv alapján. Itt van például a 36. §. E tekintetben csak azt szeretném, hogy annak a bizonyos tanácsnak felállításánál, ha lehetséges, hívja be a miniszter úr a polgári szakerőket is. (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Meglesz!) Helyes! Ismerjük a miniszter úr bőkezűségét a leventék felszerelése terén. Szeretném azonban, ha bőkezűségét kiterjesztené a cipőellátás terére is. (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Folyamatban van!) Nagyon helyes. Ha már itt tartok, a leventekérdésnél fel kell vetnem a cserkészet kérdését. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ne vegyék rossznéven tőlem a cserkészparancsnokok, nekem azonban régi elvem és ezért interpelláltam is, % hogy ebben az országban csak egyetlenegy ifjúsági szervezet legyen: a leventeintézmény. (Helyes lés a szélsőbaloldalon.) Ismerjük az egész cserkészetet és tudjuk, hogy tulajdonképpen pacifista eredetű, (Ügy van, a szélsőbaloldalon.) a nemzetköziség gondolatában született meg egy angol kém kezdeményezéséből. (Egy hang a jobboldalon: Magyarrá vált.) Tessék a cserkészetet teljes egészében beolvasztani a leventeintézménybe, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ne legyen itt elkülönítés. Ha most az egyik fiatalúrnak nem tetszik a levente • intézmény és esetleg a foghagymaszagú és munkáskezű levente, akkor inkább elmegy a cserkészekhez és ott fejti ki a maga testnevelő, levente munkálkodását. (Zaj.) Tessék teljesen Béldi ő excellenciájának a vezetése alá rendelni a cserkészetet, ne legyen itt külön cserkészet. Maradjunk csak együtt és ne tagoljuk szét a magyar ifjúságot. (Szabó Gyula: Nincs széttagolva!) Eléggé szét vagyunk mi, felnőttek tagolva, tessék az ifjúságot összehozni. (Szabó Gyula: Nincs széttagolva az ifjúság!) Szeretnék egy másik kérdésre is rámutatni, amelyre Baky t. képviselőtársam is rámutatott. Nem tudom, most szabályozva vau-e