Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-272
Az országgyűlés képviselőházának 272 Iroda hivatalos közleménye szerint — amely tényleg megfelel az ott hallottaknak — azt mondotta, hogy azért kell újból megváltoztatni az álláspontot és visszatérni az eredeti szövegre, mert lm »a. szóbanlévő területnagyságokat leszállítanék, ez azt jelentené, hogy ezeknek az ingatlanátvételeknek tekintetében az eljárás feltétlenül meglassulna, mert ezeknek az aránylag kisebb, de számszerint jelentős birtokoknak állatállományát és holt felszerelését esetenkint becsülni kellene.« Bocsánatot kérek t. Ház, de ez az indokolás teljesen téves és félrevezető. Téves és félrevezető azért, mert említettem, hogy lehetőség^ megnyitásáról van szó. Elismerem, lehetségesek esetek, amikor az 500 holdon aluli birtok átvételéhez nem kell az instrukció átvétele is, mert akiknek át akarjuk adni, vagy akiket a kormány kijelöl erre, megvan a maguk megfelelő instrukciója. Elismerem, fennáll ez a lehetőség. Ebben az esetben tényleg hiábavaló volna a kötelező átvétel és tényleg csak lassítaná az egész akció lebonyolítását. De lehetnek esetek, amikor ezeknek a birtokoknak átvétele azon múlik, hogy be tudjuk-e instruálni, vagy nem. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mai nehéz időkben, amikor az állatállománynak is szűkében vagyunk, amikor mezőgazdasági gépgyártásunk is anyaghiány folytán kénytelen természetesen mérsékelten dolgozni és a gépgyárak nagy része be van állítva a haditermelés szolgálatába, akkor nem volna hiba azt a lehetőséget megnyitni az akció lebonyolítás szaunára, hogy a kisebb birtokok instrukciója is átvehető legyen. Sőt inkább értelemszerű megkönnyítése volna ennek az akciónak. Azt nem magyarázza meg nekem senki, hogy ha nem áll Készen ott az átvevő instrukciója, akkor egy birtok beinstruálása kevesebb ideig tartana, mint az instrukció megbecsülése. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) feltétlenül hosszabb ideig tart! Hiszen egészen kétségtelenül több idő kell egy birtok beinstruálásához, mint egy meglévő instrukció felbecsüléséhez. Tehát ez az érv nem helytálló, akkor sem volna, ha — nunc venio ad fortissimum —[ a törvényjavaslatnak nem volna egy kilencedik szakasza. Ez a kilencedik szakasz pedig azt mondja: »Az átengedésre kötelező határozat a térítés megállapítása és kifizetése előtt is nyomban végrehajtható.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez azt jelenti t. Ház, hogy az átengedésre kötelezés a birtokra és az instrukcióra vonatkozólag nem különböző, hanem egy szabályban van meghatározva. Nyilvánvaló tehát, hogy az instrukció átvétele is lehetségessé válik az instrukció megbecsülése előtt. Nincs tehát semmi nehézsége és semmiféle halasztó hatása annak, hogy az instrukció átvétele is bekapcsolódik az átengedési kötelezettségbe. Ez semmiféle halasztó hatással nem járna. De t. Ház* még tovább megyek. Némelyek azt mondják, hogy azért nem érdemes ezzel a kérdéssel törődni, mert az 500 holdon aluli birtokok instrukcióját az érdekeltek — megérezve a pecsenyeszagot — már régen mind eladták. Ezt is hallottam a bizottságban, az asztal körüli suttogásból. Hát nem adhatták el! Ez az érv egyáltalán nem lehet helytálló, mert a kormány — igen helyesen — gondoskodott az 1750-es számú rendelettel arról, hogy ne csak az 500 holdon felüli birtok instrukciójára, hanem valamennyi zsidóbirtok instrukciójára álljon az a szabály, hogy büntetőjogi felelőség terhe mellett — akkor csak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV, W.ése, 191,2 június 25-én, csütörtökön. 185 kihágásnak minősítette a kormány, de mégis büntetőjogi felelősség terhe mellett — nem lehet az állagot csökkenteni, tehát nem lehet elkótyavetyélni. T. Ház! Itt minden zsilip le van eresatve, • semmiféle indokát sem látom tehát, hogy miért ne lehessen a kisebb zsidó birtokok instrukciójának átvételére is kiterjeszteni az átengedésre kötelezést, sőt meggyőződésem szernrt a termelési érdek — amelyet most a háborúban különösen szem előtt kell tartani és amelyet a kormány állandóan hangsúlyoz — megkívánja, hogy fenntartassák a zsidó birtokok üzemegységé (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), aminek előfeltétele az instrukció megléte ós megkívánja azt is, hogy ezek az életképes üzemegységek lehetőleg teljességükben vitessenek át az új, kersztény kezekben lévő termelésbe. (Ügy van! Ügy van! Taps a, szélsőbaloldalon.) Gazdaságilag tehát sokkal indokoltabb volt a másik szöveg. Nem volt kielégítő a szá-munkra, okfejtésem szerint nem tarthatjuk kielégítőnek, mert a százholdas birtokhatár is teljesen felesleges, mondom, nem volt kielégítő, de mégis jobb volt, mégpedig különösen Erdély szempontjából, Keletmagyarország szempontjából. Tisztelettel kérek a házszabályok 135. §-a értelmében Öt perc időmeghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért ötperces meghosszabbításhoz hozzájárulni! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. vitéz Imrédy Béla: T. Ház! Minden gazdasági indok emellett szól, különösen a keletmagyarországi területen, nemcsak az erdélyi és az anyaországhoz visszacsatolt területeken, hanem az azelőtt meglévő magyar területeken is. Szabolcsban, a Felső-Tisza vidékén is nagyon sok olyan zsidóbirtok van, amely ebbe a kategóriába az 500 holdon aluli kategóriába esik és amelyeknek átvétele igenis _ megkívánja ezeket az instrukcióknak az igénybevételét, mert azokat a mai nehéz időkben nem fogja tudni beinstruálni a kormány és nem fogják tudni beinstruálni az új gazdák. Tehát a kormány kénytelen lesz, ha most ragaszkodik az álláspontjához, nemsokára talán a 42-es bizottság elé jönni egy rendelettel, amely éppen űgy, ahogyan egy rendelet a borkereskedők felszerelésének igénybevételét vagy pedig a mozgóképszínházak berendezésének átvételét lehetővé tette, ezen zsidóbirtokok instrukciójának átvételére is megnyitja a lehetőséget. Én ezért kérem a miniszterelnök urat és rajta keresztül az összkormányt, méltóztassék ezt a kérdést megfontolás tárgyává tenni, ne méltóztassék mai álláspontjukhoz ragaszkodni a dolog érdemét illetőleg, hanem méltóztassék visszatérni ahhoz a bizottság által megfontolt állásponthoz, amelyet a bizottság egyszer már elfogadott és méltóztassanak az erdélyi pártnak azt a javaslatát, amelyet valóban nehezükre eshetett megtagadni, magukévá tenni és elfogadni. A másik pedig az, hogy méltóztassék minket megnyugtatni abban a tekintetben, hogy a kormány is tisztában van a képviselőház tekintélyének mint erkölcsi értéknek a jelentőségével, mert az . nem lehetséges és azt nem viselhetné el a, képviselőház, hogy az ő határozása, jogkörét, azt a területet, amelyen mozoghat a határozataiban,, előre meghatározzák rajta .kívülálló tényezők (Ugy van! TJgy vo\n! a s.zél$őbalold a lon.) mert ez a képviselő27
