Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

Az országgyűlés képviselőházának 272 Iroda hivatalos közleménye szerint — amely tényleg megfelel az ott hallottaknak — azt mondotta, hogy azért kell újból megváltoztatni az álláspontot és visszatérni az eredeti szö­vegre, mert lm »a. szóbanlévő területnagysá­gokat leszállítanék, ez azt jelentené, hogy ezeknek az ingatlanátvételeknek tekintetében az eljárás feltétlenül meglassulna, mert ezek­nek az aránylag kisebb, de számszerint jelen­tős birtokoknak állatállományát és holt fel­szerelését esetenkint becsülni kellene.« Bocsá­natot kérek t. Ház, de ez az indokolás teljesen téves és félrevezető. Téves és félrevezető azért, mert említettem, hogy lehetőség^ megnyitásá­ról van szó. Elismerem, lehetségesek esetek, amikor az 500 holdon aluli birtok átvételéhez nem kell az instrukció átvétele is, mert akik­nek át akarjuk adni, vagy akiket a kormány kijelöl erre, megvan a maguk megfelelő ins­trukciója. Elismerem, fennáll ez a lehetőség. Ebben az esetben tényleg hiábavaló volna a kötelező átvétel és tényleg csak lassítaná az egész akció lebonyolítását. De lehetnek ese­tek, amikor ezeknek a birtokoknak átvétele azon múlik, hogy be tudjuk-e instruálni, vagy nem. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mai nehéz időkben, amikor az állatállomány­nak is szűkében vagyunk, amikor mezőgaz­dasági gépgyártásunk is anyaghiány folytán kénytelen természetesen mérsékelten dol­gozni és a gépgyárak nagy része be van állítva a haditermelés szolgálatába, akkor nem volna hiba azt a lehetőséget megnyitni az akció lebonyolítás szaunára, hogy a kisebb birtokok instrukciója is átvehető legyen. Sőt inkább értelemszerű megkönnyítése volna ennek az akciónak. Azt nem magyarázza meg nekem senki, hogy ha nem áll Készen ott az átvevő instrukciója, akkor egy birtok beinstruálása kevesebb ideig tartana, mint az instrukció megbecsülése. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) feltétlenül hosszabb ideig tart! Hiszen egészen kétségtelenül több idő kell egy birtok beinstruálásához, mint egy meglévő instrukció felbecsüléséhez. Tehát ez az érv nem helytálló, akkor sem volna, ha — nunc venio ad fortissimum —[ a törvényjavaslatnak nem volna egy kilencedik szakasza. Ez a ki­lencedik szakasz pedig azt mondja: »Az áten­gedésre kötelező határozat a térítés megálla­pítása és kifizetése előtt is nyomban végre­hajtható.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez azt jelenti t. Ház, hogy az átengedésre kötelezés a birtokra és az instrukcióra vo­natkozólag nem különböző, hanem egy sza­bályban van meghatározva. Nyilvánvaló tehát, hogy az instrukció átvétele is lehetségessé válik az instrukció megbecsülése előtt. Nincs tehát semmi nehézsége és semmiféle halasztó hatása annak, hogy az instrukció átvétele is bekapcsolódik az átengedési kötelezettségbe. Ez semmiféle halasztó hatással nem járna. De t. Ház* még tovább megyek. Némelyek azt mondják, hogy azért nem érdemes ezzel a kérdéssel törődni, mert az 500 holdon aluli birtokok instrukcióját az érdekeltek — meg­érezve a pecsenyeszagot — már régen mind eladták. Ezt is hallottam a bizottságban, az asztal körüli suttogásból. Hát nem adhatták el! Ez az érv egyáltalán nem lehet helytálló, mert a kormány — igen helyesen — gondos­kodott az 1750-es számú rendelettel arról, hogy ne csak az 500 holdon felüli birtok instruk­ciójára, hanem valamennyi zsidóbirtok ins­trukciójára álljon az a szabály, hogy büntető­jogi felelőség terhe mellett — akkor csak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV, W.ése, 191,2 június 25-én, csütörtökön. 185 kihágásnak minősítette a kormány, de mégis büntetőjogi felelősség terhe mellett — nem lehet az állagot csökkenteni, tehát nem lehet elkótyavetyélni. T. Ház! Itt minden zsilip le van eresatve, • semmiféle indokát sem látom tehát, hogy miért ne lehessen a kisebb zsidó birtokok instrukciójának átvételére is kiterjeszteni az átengedésre kötelezést, sőt meggyőződésem sze­rnrt a termelési érdek — amelyet most a há­borúban különösen szem előtt kell tartani és amelyet a kormány állandóan hangsúlyoz — megkívánja, hogy fenntartassák a zsidó bir­tokok üzemegységé (Ügy van! Ügy van! a szél­sőbaloldalon.), aminek előfeltétele az instruk­ció megléte ós megkívánja azt is, hogy ezek az életképes üzemegységek lehetőleg teljességük­ben vitessenek át az új, kersztény kezekben lévő termelésbe. (Ügy van! Ügy van! Taps a, szélsőbaloldalon.) Gazdaságilag tehát sokkal indokoltabb volt a másik szöveg. Nem volt kielégítő a szá-­munkra, okfejtésem szerint nem tarthatjuk ki­elégítőnek, mert a százholdas birtokhatár is teljesen felesleges, mondom, nem volt kielé­gítő, de mégis jobb volt, mégpedig különösen Erdély szempontjából, Keletmagyarország szempontjából. Tisztelettel kérek a házszabályok 135. §-a értelmében Öt perc időmeghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért ötperces meg­hosszabbításhoz hozzájárulni! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. vitéz Imrédy Béla: T. Ház! Minden gazda­sági indok emellett szól, különösen a kelet­magyarországi területen, nemcsak az erdélyi és az anyaországhoz visszacsatolt területeken, hanem az azelőtt meglévő magyar területe­ken is. Szabolcsban, a Felső-Tisza vidékén is nagyon sok olyan zsidóbirtok van, amely ebbe a kategóriába az 500 holdon aluli kategóriába esik és amelyeknek átvétele igenis _ megkí­vánja ezeket az instrukcióknak az igénybe­vételét, mert azokat a mai nehéz időkben nem fogja tudni beinstruálni a kormány és nem fogják tudni beinstruálni az új gazdák. Tehát a kormány kénytelen lesz, ha most ragaszkodik az álláspontjához, nemsokára talán a 42-es bizottság elé jönni egy rendelet­tel, amely éppen űgy, ahogyan egy rendelet a borkereskedők felszerelésének igénybevéte­lét vagy pedig a mozgóképszínházak beren­dezésének átvételét lehetővé tette, ezen zsidó­birtokok instrukciójának átvételére is meg­nyitja a lehetőséget. Én ezért kérem a miniszterelnök urat és rajta keresztül az összkormányt, méltóztassék ezt a kérdést megfontolás tárgyává tenni, ne méltóz­tassék mai álláspontjukhoz ragaszkodni a do­log érdemét illetőleg, hanem méltóztassék visszatérni ahhoz a bizottság által megfon­tolt állásponthoz, amelyet a bizottság egyszer már elfogadott és méltóztassanak az erdélyi pártnak azt a javaslatát, amelyet valóban nehezükre eshetett megtagadni, magukévá tenni és elfogadni. A másik pedig az, hogy méltóztassék minket megnyugtatni abban a tekintetben, hogy a kormány is tisztában van a képviselő­ház tekintélyének mint erkölcsi értéknek a jelentőségével, mert az . nem lehetséges és azt nem viselhetné el a, képviselőház, hogy az ő határozása, jogkörét, azt a területet, amelyen mozoghat a határozataiban,, előre meghatá­rozzák rajta .kívülálló tényezők (Ugy van! TJgy vo\n! a s.zél$őbalold a lon.) mert ez a képviselő­27

Next

/
Thumbnails
Contents