Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

186 Az országgyűlés képviselőházának 272 (

%Ms&:ÍHÍ júmus 25-én, csütörtökön. ház tekintélyét és a képviselőház munkáját egyszerűen a nevetségbe fullasztaná. (Ügy van! Ugy van! a szélsőoaloldalon.) Ezzel szemben kellett felszólalnom és én kérem a t. Házat, ne méltóztassék most azt nézni, hogy erről az oldalról hangzott el ez a felszólalás, hanem méltóztassék csak azt megfontolás tárgyává tenni, hogy itt a képviselőháznak, valamennyiünknek együttes tekintélyéről van ÍSZÓ es ha annyi szó hangzik el most az országban a tekintély tiszteletről, akkor a tekintélytiszteletet kezdjük a saját tekintélyünk megóvásával {Elénk helyeslés, éljenzés és hosszantartó taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik Eajniss Ferenc képviselő úr sürgős interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék azt felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Sürgős interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a miniszteri felelősség értelmezése tárgyaiban. '•••'..- . 1. Van^e tudomása a m. kir. kormánynak arról, hogy báró Banff y Dániel földművelésügyi miniszter úr a zsidó ' ingatlanok bizottsági tárgyalásainál egy javaslatot helyesnek elfogadott és hozzájárult a maga részerői a vonatkozó szakasz megváltoztatásához es U3 szövegezéséhez? • /, 2. Mivel pedig báró Bánffy Daniel íoldmívelésügyi miniszter úr <az általa is helyes nek talált új szakasz elvetéséhez is hozzájárult rövid idő múlva, kérdezem a m. kir. kormányt, összeegyeztethető-e a miniszter úrnak ez az eljárása, azaz kétféle állásfoglalása a miniszteri felelősség elvével?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferene: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Tisztelettel megköszönöm a t. Ház engedélyét sürgős interpellációm elmondására. Az előttem elhangzott interpelláció meglehetősen súlyos helyzetbe hoz engem abban a kérdésben, amelyet felvetettem a miniszterelnök úr válasza előtt, mert hiszen, ha megfontolhatja a t. Ház vitéz Imrédy Béla képviselőtársunk szavait, ha kialakul a konszenzus egy olyan kérdésben, amelyben arra feltétlenül szükség van, ha mindannyian belátjuk, hogy rendkívül súlyos kisiklás^ történt, amelynek jóvátétele a Ház tekintélyét megvédi, ha ennek lehetősége — mondom — a mai napon, rendkívüli és nehéz idők között fennforog, akkor a magam részéről annak elmondásával, aminek elmondására magamat a tegnapi események hatása alatt elhatároztam, tulajdonképpen sokat rontanék ezen a lehetőségen, és magamra kellene vállalnom azt a. felelősséget, hogy az én szavaim, az én meggyőződésem, az én hitem erről a kérdésről megakadályozta a közös megegyezés lehetőségét. Éppen ezért, t. Ház, interpellációm szövege mellett csak néhány mondatra, néhány tény megállapítására szorítkozom. Kétségtelen dolog, hogy a 3. §. körül történt események felvetik a miniszteri politikai felelősség kérdését. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.} Hiszen megfontolták és ezt az indokolásba is bevették, ékesen megmagyarázták, logikusan kifejtették, hogy miért van szükség az eredeti szöveg megváltoztatására. Evvel mindanynyian egyetértettünk és határozottan jobbnak éreztük a törvényjavaslatot ennek a 3. §-nak megváltoztatása után, amelyhez a kormánypárt a maga teljes egészében és a földművelésügyi miniszter úr a saját személyében hozzájárult. Kétségtelen, hogy itt nem arról van szó. hogy valami tévedés történt és azt hirtelen jóvá kellett tenni. Súlyosbítja azonban a miniszter politikai felelősségét ebben a kérdésben az, hogy ilyen rendkívüli rövid idő alatt történt hirtelen változtatás után — legyen az 24 óra vagy 48 óra — felszólításra sem volt hajlandó a bizottságban megmondani, hogy véleménye hirtelen való megfordulásának mi az oka. Mert hiszen lehetséges, hogy valami olyan csodálatos nagy dolgot tudott volna feltárni a bizottság előtt, amelynek alapján mindenki be látta volna, hogy erre a változtatásra szükség van. A mi politikai felfogásunk szerint és a miniszter politikai felelőssége Szemponjából kétségtelenül súlyos kérdés az, hogy mi sohasem azt mondottuk, hogy Magyarországon a nagy zsidók ügyét tessék elintézni, hanem azt mondottuk, hogy nemzetpolitikai szempontból a zsidókérdésnek az elintézése fontos itt Magyarországon egyaránt beleértve a kis zsidókat is .és a nagy zsidókat is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már nagyon sokszor kijelentettük, hogy a mi részünkről az, hogy kisebb vagy nagyobb zsidókról van-e szó, semmit sem jelent. Mindenesetre nem vagyunk a nagyobb zsidók védelme mellett (Meskó Zoltán: Kicsiből lesz a nagy! — Derültség.) és az 500 holdas határnak semmi néven nevezendő logikai értelme nincs, mert mindenki tudja, hogy egy 450 holdas birtok megérhet annyit, mint valahol máshol, rosszabb helyen egy 1500, vagy akár 2000 holdas birtok. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A határ felállítása tehát logikátlan. Ezen történt jóvátétel. Az igénybe veendő instrukció szempontjából pedjg állítom, hogy ha tényleg a kisebb embereknek akarnak földet juttatni, százszor inkább lehet a 200—300 holdas birtok instrukcióját felhasználni arra, hogy a kisembereknek a gazdálkodást lehetővé tegyék. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs tőkéjük!), mint az. ezer, vagy háromezerholdas birtok instrukcióját. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Oláh György: Antiszociális!) Ebiben semmi néven nevezendő logika nem volt és a logikátlanság megváltoztatását üdvözöltük, ha tovább akartunk menni ennek a megváltoztatott szakasznak szövegezésében, amely nemcsak Erdélyre vonatkozott, hanem igenis minden visszakerült területre, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ahol - nagyszabású földreformot hajtottak végre, de Magyarország rendkívül sok területén is a zsidóság sajátságos birtokfoglalási tendenciája következtében rendkívül fontos volt ennek a leszállítása. Rendkívül nagy zsidókat és nem kis zsidókat véd a törvényjavaslatnak ez a része azzal, hogy 500 holdon alul ne vegyük igénybe a zsidóbirtokok instrukcióját mert a gazdag iparos zsidók, iparbárók, iparvezérek és_ különböző kormányfőtanácsosok a maguk milliós vagyona mellé azért iktattak be egy 3—400 holdaisi birtokot, hogy a feudális főnemességgel kastélyban és az életformában is megteremtse a szimbiózist. Ezeknek a birtokát nem bántják. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Éppen ezért figyelmeztetem az igen t. Házat, rendkívül rövid idő alatt ki fog derülni, talán névszerint is, hogy kik azok az igen magas gazdasági pozíciókban élő zsidók, akik-