Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. minden fegyvernemnél egyformán végrehajtott katonai kiképzésre fordíttatik, már a leyentekiképzésnél a súlyt ezekre a fegyelmezési gyakorlatokra kell helyeznünk, ami által majdnem helyettesíthetjük a katonai kiképzési egy évét és a másik megmaradó két évet inkább szakkiképzésre fordíthatjukHa már a leventekérdésnél tartok, akkor bátor vagyok ismertetni, hogy a falvak népe miképpen vélekedik a leventekérdésről. Ha az ember elmegy egy gazdagyűlésre — legyen az járási, országos, kamarai vagy vármegyei gyűlés — ott fokozódó intenzitással térnek vissza és vetődnek fel azok a panaszok, amelyek a leventekötelezettség idejével függnek össze. A törvényhozás nem zárkózhatik el az elől, hogy ezzel a kérdéssel, amely a magyar milliós falusi tömegeket érinti, miután a felvetődő kérdések mindig intenzívebbek lesznek, ne foglalkozzék. Itt két szempont ütközik egymással, az egyik a magasabb állami érdek, a másik pedig a falu termelési érdeke. Ezt a két szempontot kell tehát összeegyeztetni. Nézetem szerint ez a két szempont jelenleg nincs összeegyeztetve, meit a 1 event eklképzés ideje az államérdek szempontjából van megállapítva. A honvédelmi törvény értelmében 12 éves kortól 21—22 éves korig minden magyar fiatalember havonként t négy napon keresztül — kivéve a nyári két hónapot T— köteles a leventeszolgálatban résztvenni. Nem szabad azonban egyet elfelejtenünk: rég elmultak azok az idők, amikor a magyar mezőgazdaságban csak a nyári két hónap volt a szorgos munka ideje. Mindenki, aki a magyar falu életét ismeri, tu'dja, bogy pláne amióta intenzívebb kapás- és ipari növényeket termelünk, a szorgos munka ideje kitavaszodáskor megkezdődik és október végéig tart. Ezt a körülményt tehát figyelembe kell venni és össze kell egyeztetni a másik szemponttal. Nézetem szerint a kérdés helyes megoldása az, tessék a leventekiképzést a téli hat hónapra tenni, havonkénti öt nappal és ezzel már pótolnánk valamit a nyári hat hónapból, viszont a nyári hónapokban csak egy napig tartanának a kiképzések és így a folyamatosság biztosítva volna. (Palló Imre: Mert szükség van olcsó munkaerőre!) Tudom ugyanis, hogy nem lehet a kérdést úgy megoldani, hogy vasárnapra teszem az oktatást, mert bár a honvédelmi miniszternek megvannak a szervei, de egyik nap az egyik községbe, másik nap a másik községbe megy az a főoktató vagy ellenőrző. Éppen ezért úgy kell megoldani a kérdést, hogy havonként legyen öt leventenap, s akkor a honvédelmi minisztérium a meglevő tiszti és főoktatói létszámmal ellenőrizni tudja a kiképzést. A le ventekiképzés évi óraszáma nem változik és bizonyos tekintetben megoldásra talál az a fontos mezőgazdasági érdek is, amely a produkcióval áll összefüggésben. (Palló Imre: Főleg olcsó munkaerőt akarnak! Nem?) Nem értem, hogy miért olcsó munkaerőt? Én itt szakszempontokból beszélek. (Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Ne méltóztassék molesztálni a képviselő urat!) Elnök: Palló képviselő urat ismételten figyelmeztetem, ne szóljon közbe. Csorba Sándor: Bátor vagyok arra is rámutatni, hogy a leventekérdés akkor, amikor Magyarországnak létérdeke és nemzeti szempontból egyik legfontosabb kérdése a szaporodás, bizonyos tekintetben még az egyke- és a szaporodási kérdéssel is összefügg. Ismerem ezt a kérdést, sokat foglalkoztam vele (Meskó Zoltán: öreg levente!) és arra a'.megingatnaülése> 194-2 június 25-én, csütörtökön. 18Í tatlan meggyőződésre jutottam, hogy az egyke kérdése összefügg egyrészt a kultúrával és a civilizációval; minél nyugatabbra megyünk, annál inkább fogy a gyermek, minél inkább keletre megyünk, annál inkább nő a gyermekek száma. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Ez elsősorban szociális kérdés!) Kérem, ezák tények, statisztikai adatok; másrészről pedig összefügg az eltartottság kérdésével. Ahol a gyermek sokáig eltartott, ott hajlamosság van az egykére, ahol a gyermek hamar kereső, ott nagy a gyermekáldás. Láthatjuk ezt a zsellérnél, a, cselédnél, ezeknél a gyermek hamar keresővé válik, a jobbmódú polgárnál ezzel szemben a gyermek sokáig eltartott, eltekintve az Örökösödés kérdésétől. Ebből a szempontból is fontosnak tartom a leventekérdésnek ilyenformán való megoldását, hogy a gyermeket ne vonják el a kereseti lehetőségektől, mert hiszen említett két szempontból csak hasznos az országra nézve. Ki kell emelnem és rendkívül helyesnek tartom.a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely lehetővé teszi azoknak, akik a Mű egyetemen á mérnökkaron vannak beiratkozva, hogy tényleges szolgálatukat több részletben és —• mint az indokolás mondja — a nyári szemeszterek közti szünetekben tudják leszolgálni. Fontos érdeke ez a magyar mérnökkarnak, de a magyar műegyetemnek is. Ká kell mutatnom a novellának egyik nagyon nagy előnyére, egyik szakaszára, amelyben korrigálja a honvédelmi törvény 72. §.-át. Ez szociális és méltányossági szempontból is. nagyon helyes. A honvédelmi törvény 72. §-ábaű annak idején kimondta, hogy ha egy munkás visszatér a. katonai szolgálatból, akkor előbbi munkahelyén jelentkezve, őt alkalmazni kell. A gyakorlati életben azonban némely helyen az az eljárás és szokás alakult ki, hogy az illetőnek azonnal felmondtak, tehát a honvédelmi törvény nemes intenciói nem érvényesültek. Ezt a szempontot akarja győzelemre vinni a novellánakez a szakasza, amikor imperative kimondja, hogy ezeknek a munkásoknak, akik leszereltek és visszatérnek munkahelyükre, mennyi ideig nem lehet felmondani. Bátor vagyok kiemelni azt is, helyesnek tartom, hogy az igénybevétel módozataival foglalkozik a novella és azokat javítani próbálja. Kötelességemnek tartom azonban rámutatni azokra a hibákra is, amelyek a közeimúltban a fogatos járművek igénybevételénél történtek. Nem tudom, országos relációban hogyan volt, de kötelességem az általam kénviselt marcali járás 40.000 lakosának érdekében felszólalni. Amikor a szombathelyi hadtesthez tartozó marcali járásban igénybevették a fogatokat, szekereket és lovakat* két, hónapig nem fizették ki a vételárát. Ennek folytán az történt, hogy a földművesek szerencsétlen ezrei nem tudtak másik lovat vagy ökröt vásárolni, tehát két hónappal elmaradtak a munkával. Amikor azután két hónap után kifizették a pénzt, közben a kereslet folytán az árak a duplánára emelkedtek és a gazda két ló helyett csak egyet tudott vásárolni. Méltóztassanak elhinni, hogy a kisemberek életében az ilyen dolgok mérhetetlen tragédiákat okoznak, ezért voltam bátor erre a kérdésre rámutatni és kérni a hovédelmi miniszter urat, nézzen utána, hogy kit terhel a felelősség, tekintve, hogy ugyanakkor a pécsi hadtesthez tartozó szomszéd falviakban azonnali kifizették ezeket az arakat, míg a