Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

180 Az országgyűlés képviselőházának 2 lönleges fontosságot tulajdonítok annak, hogy ez a törvényjavaslat is teljesen alkalmazza az 1941 ;XV. te. meghatározását, különösen azért, mert rá kell mutatnom és helytelenítenem kell, hogy bár van törvényünk, mégis az állam egyes tagozatai, egyes állami intézményeink és üzemeink önhatalmúlag, a saját felfogásuk szerint alkalmazzák állandóan a zsidók fogalmát, A javaslat ebből a szempontból is helyes praecedenst és irányt mutat, megmondván, hogy mi a törvényhozás álláspontja. (Rassay Károly: Hol van kimondva, hogy a feleségeket is figyelembe kell venni? Es gyakorlatilag alkalmazzák! — Meskó Zoltán: Aki zsidót vesz el, megérdemli, hogy zsidó legyen!) Én mindenesetre annak barátja vagyok, hogy ebben a kérdésben megnyugvásnak kell jönnie, mert különben tízezer és tízezerszámra magyar állampolgárok, akik több_mint 50°/o-ban a magyar fajtához tartoznak, mindig annak a félelemnek vannak kitéve, hogy a közhangulat változása folytán az ő exisztenciájuk egyszerre lehetetlenné válik. Most egy nagyon kényes ponthoz érkezem beszédemben. Foglalkozni akarok ennek a törvényjavaslatnak 9. §-ával. Méltóztassanak felszólalásomat úgy venni, hogy én a 9. §-t a békeévek szemüvegén át nézem, mert háborús időkben tulajdonképpen nincs is szükség erre a szakaszra. A honvédelmi törvény, az 1939 ; II. te. 21. §-a a következőket mondja: »A tényleges szolgálati kötelezettség időtartama 3. év. A tényleges, szolgálatra kötelezettek azonban a légierőknél szolgálók kivételével két évi tényleges szolgálat teljesítése után tartósan szabadságoltatnak. A honvédelmi miniszter kiképzési és egyéb fontos okokból a szükség (tartamára a tényleges szolgálatra kötelezetteknek tényleges szolgálatban két éven túl való visszatartását rendelheti el.« A honvédelmi törvénynek ez a 21. %-& kétségtelenül azt mondja, hogy a légierők ténylegesen 3 évet szolgálnak, a többi fegyvernem ellenben két évet szolgál és csak kivételes esetekben, csak a szükség tartamára — tehát egy, kettő, vágy esetleg három hónapra — terjesztheti ki a honvédelmi miniszter a tényleges szolgálatot. (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Három évre is természetesen!) Pardon, továbbra is. Ezzel szemben a novella 9. §-a ezt mondja: »A honvédelmi törvény 21. §-ának 3. bekezdésében a légierőknél szolgálókra megállapított kivétel a honvédelmi miniszter által a szükséghez képest kijelölt más fegyvernemeknél, illetőleg esapatnemeknél szolgálókra is kiterjed.« Ez tehát annyit jelent, hogy ez a kivétel megszűnik és ugyanaz lesz a helyzet, amely a légierőknél van. Kérem, amikor erről a kényes dologról beszélek, méltóztassanak a békeidőkre gondolni. Háború idején ez úgysem fontos, mert háború alatt annyi ideig lehet bárkit is benntartani tényleges szolgálatra, amennyi honvédelmi érdekből szükséges. Ennek előrebocsátása után méltóztassanak megengedni — mivel ezt rendkívül fontos kérdésnek tartom — hogy történelmi visszapillantást tegyek. A leventeintézményt a trianoni békekötés után azért vezettük be, mert a trianoni békeszerződés elvette a lehetőséget a magyar nemzettől, hogy általános katonai kötelezettségen alapuló hadsereget tartson fenn, tehát félő volt, hogy egyes korosztályok kiképzésében vákuum fog keletkezni. Bevezettük tehát a leventeintézményt azért, hogy ha nem is teljes, de némiképpen azt helyettesítő katonai kiképzést kapjon ifjúságunk, a meglévő békeY

2. ülés& 1942 június 25-én, csütörtökön. , szerződés értelmezésében. A leventeszolgálat a törvény szerint 10 évig tart, Nagyon jól tudom, hogy ez a 10 év nem pótolhatja a katonai kiképzést, de bizonyos tekintetben ebből .a célból hivatott életre és kétségkívül hivatott, arra, hogy a katonai szolgálati idő egy részét helyettesítse. Közben a viszonyok szerenesés alakulása folytán lehetővé vált az egyévi katonai szolgálat életbeléptetése, mapdí utána a kétéves katonai szolgálat bevezetése. Ha nagyjából ekvivalensnek veszem a 10 éves leventeszolgálatot az egyéves katonai szolgálattal* akkor körül; belül azt mondhatom, hogy ma már háromévi szolgálatnak felel meg az, amit a magyar hadkötelezett a normál csapatoknál teljesít, a légierőknél pedig négyévi szolgálatnak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a hátforú után valószínűleg nagy elszegényedés következik. Valószínű az is, hogy a háború után ezekben az időkben nagyon vigyázni kell arra, hogy mekkora munkástömegeket vonunk ki a produkció teréről. Mi tényleg a legutóbbi években rendkívül sok szociális alkJotást hoztunk létre. Ezek a szociális alkotások lényegesen emelték népünk életstandardját. Félő» hogy ha a háború után elszegényedés jön, akkor nagyon nagy erőfeszítéseket kell tennie ennek a nemzetnek, hogy ezeket a már szerzett jognak tekintett szociális vívmányokat fenn tudja tartaniHa a béke szemüvegén át nézem a dolgot, akkor azt látom, hogy a mindenkori honvédelmi miniszter könnyebben terjesztheti ki a tényleges szolgálatot további egy évvel és meg vagyok győződve arról, hogy a viszonyok a kiképzés terén ellenállhatatlanul úgy fognak alakulni, hogy egyszer csak minden csapatfelügyelő» fegyvernem-felügyelő azt fogja jelenteni, hogy elvitázlhatatlanul és ellenállhatatlanul szükség van még egy évi továbbsztolgálatra. (Meskó Zoltán: A képviselő úr mem volt a vezérkar tagja, azt látom! — Derültség.} Még egy dologra vágyók bátor rámutatni* Nagyon jól tudjuk, hogy jelenleg a légierőknél a szolgálat egy évvel hosszabb, (vite* Bartha Károly honvédelmi miniszter: A lovasságnál is!) A légierőknél teljesen be van vezetve. Bekövetkezhetik az, hogy amikor egy évvel meg fogjuk hosszabbítani a katonai szolgálatot, akkor nyomós ok lesz az, — mert ez a légierőket fájdalmasan érinti» — hogy ők egy évvel tovább szolgálnak. Az emberi természet olyan, hibgy egy emberrel kétféleképpen lehet jót tenni: vagy adok neki valamit, vagy a társát pofonütöm és az illető ennek éppúgy örül. Ez örök emberi jellemvonás. En a jutalmazásnak vagyok a híve, annak, hogy azért az esetleges fájdalomért, hogy a légierőnél szolgálók egy évvel tovább szolgálnak, más oldalon kell keresni a kiegyenlítést. (Za$ és mozgás balfelöl.) és igenis bizonyos kézzelfogható előnyt kell részükre biztosítani, ami talán enyhíti azt az esetleges hátrányt, hogy tényleges szolgálatukat egy évvel meghfosszabbítjuk. Még csak arra akarok rámutatni, hogy a leventekiképzés, amely 10 éven át tart, minden esetben rendkívüli áldozatokkal van összeköttetésben. Egyrészt az elvont munkaidővel, másrészt anyagi szempontokkal. Minthogy a leventeintézmény szépen fejlődik és a kalönai szolgálati idő meghosszabbítását továbbra is fenntartjuk, arra kell törekednünk, hogy, mivel a normál katonai kiképzésnél egy év reaidesen fegyelmezési és egyéb ilyen általános,