Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

178 Az országgyűlés képviselőházának 272, Imre: Goll Bea ponyvairodalmat olvas! — Zaj.) Elnök: Palló képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Baky László: Felhívom a honvédelmi miniszter úr figyelmét — bár ez elsősorban a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, de tekintettel arra, hogy háborúban állunk, én ezt elsősorban honvédelmi kérdésnek tekintem — a zsidó beözönlés meggátlására. Sajnos, valamennyi szomszédos államból folyik nem a beszivárgás, hanem a beözönlés. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Nagy László: Legalább százezer zsidóról van már szó!) Kivétel nélkül minden egyes államban, amellyel szomszédosak vagyunk, külön kereseti forrás ma az, hogy a zsidókat átcsempészik Magyarországra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy konkrét esetet olvasok fel. (Halljuk! Halljuft! a szélsőbaloldalon. — Olvassa): »Folyó hó 11-én Varga Lászlá dunakiliti lakos, kisgazda a kocsiján több zsidót csempészett be Magyarországra. A rajkai határban lévő, úgynevezett »Kaiserau«-bói hozta őket a Feketeerdő községen alul lévő hídhoz, anol autó várta derék zsidainkat« — és azonnal szállította öltet tovább. (Incze Antal: Erre volt benzin, persze! — Tovább olvassa): »Valószínűleg hárman voltak a becsempészett zsidók, akik minden ( bizonnyal Németországból jöttek. Az egyik tanú Prikier Ágoston dunakiliti lakos, akinek Varga László azt mondta: Ha egy hónapig így menne, cilindert viselhetnék«. (Elénk derültség_.) Én nagyon szeretném, ha a mi kisgazdatársadalmunk olyan helyzetbe kerülne, hogy cilindert viselhetne, de ezt ne a zsidóknak hazánkba való becsempészésével, hanem inkább kicsempészésévei érje el. (Élénk derültség. — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Börcs János: Azt majd elintézzük cilinder nélkül is!) Ugyanilyen tünetek tapasztalhatók azonban a horvát határon is, amit, azt hiszem, vitéz Horváth Ferenc igen t. képviselőtársam nagyon jól tud., Hasonló a helyzet ott is: tömegesen csempészik át a zsidókat A Bánságban azt hiszem, már nem is maradt zsidó, mert onnan már minden zsidót átcsempésztek. A helyzet az, hogy ahelyett, hogy apadna nálunk a zsidók létszáma, állandóan nő, úgy hogy a végén az egész országból egy gettó lesz. Ha már a belügyi kormányzat ezt a kérdést meglehetősen közönyösen kezeli, nagyon kérem a honvédelmi miniszter urat, szíveskedjék odahatni, hogy a határellenőrzés az eddiginél sokkal szigorúbb legyen. Igen szép volt az előadó úrnak az a megállapítása, hogy a hősi halottak kultusza tulajdonképpen a magyar élet örökkévalóságát jelenti és annak záloga, ehhez azonban "elsősorban az kell, hogy hősi halottaink hátramaradottairó] úgy gondoskodjunk, hogy azoknak soha semmiben szükségük ne legyen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Benkő igen t. képviselőtársam felszólalásából teljesen egyetértünk abban, hogy a visszacsatolt területeken idegen kezekben lévő földbirtokok sürgősen kisajátítandók, (Füssy Kálmán: Visszaadják régi tulajdonosaiknak!) hogy ezáltal megszűnjék egy régi sérelem, olyan sérelem, amely naponta bántja a magyarság önérzetét. De ne a régi tulajdonosnak adják viszsza a földet, hanem harctéri katonáinknak és majd hazatérő harctéri katonáinknak adják. ülés& 1942 június 25-én, csütörtökön. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy Benkő képviselőtársamnak ugyanez volt az intenciója; ne vegye rossznéven, ha én még egyszer megismétlem, hogy mi is azt kérjük: minél előbb sajátítsák ki ezeket a földeket, azonban kizárólag harctéri katonáinknak juttassák ezeket. (Meskó Zoltán: Nem azoknak, akik utólag vonultak be, mint Albrecht főherceg! —- Egy hang a szélsőbaloldalon: Gróf Üchtritz visszakapta a birtokát! — Egy hang balfelől: Auersperg is!) Vitéz Horváth Ferenc t. képviselőtársam a zsidók rokkantsági fokának 75%-ra való felemelését kéri, a kivételezés megadásához, valamint azt, hogy megbízhatóságukat vizsgálják meg. Elvileg ellene vagyunk mindenféle kivételnek, tekintettel azonban arra, hogy valóban voltak a világháborúban olyan zsidók, akik magas katonai kitüntetéseket érdemeltek ki, tiszti rendfokozatot viseltek* rokkanttá váltak, helyesnek tartjuk, ha ezek részére a munkaszolgálat, illetve a közérdekű munka igénybevétele alól a honvédelmi miniszter úr felmentést adhat. Én is azt kérem azonban, hogy minden egyes esetben legyen elbírálandó, hogy az illető 1918—19. óta milyen magatartást tanúsított. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. !— Incze Antal: Es ezt csak a honvédelmi miniszter úr bírálja el, senki más ne szóljon bele!) Megint csak azt a példát hozom fel, hogy a győri szabotázs-perből kifolyólag kivégzett zsidónak kétszeres nagy ezüstje volt, tehát pusztán az a tény, hogy a világháborúban hősiesen harvolt, vagy kitüntetést érdemelt, maga még nem bizonyítja azt, hogy értékes és hasznos tagja a magyar államnak — nem a magyar társadalomnak! (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalodalon. — Gosztonyi Sándor: Nem változtatja meg a mentalitását. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kutyából nem less szalonna!) T. Ház! Ez a törvényjavaslat — ismétlem — véleményünk szerint azt a célt szolgálja, hogy a honvédelmi törvényt tökéletesebben és hatályosabban tudja a honvédelmi miniszter úr alkalmazni ott, ahol szükség van rá. Ezáltal a honvédség teljesítőképessége növekszik. Mi ezt a leghelyesebbnek tartjuk és bízva abban, hogy harctéren küzdő honvédeink családtagjainaik, valamint hátramaradottainak ellátására nézve rövidesen megnyugtató intézkedéseket fogunk látni, a Magyar Megújulás Nemzeti Szocialista Pártszövetség nevében a javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Vajna Gábor! Elnök: Vajna Gábor képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! Mielőtt a javaslathoz, hozzászólnék, mély tisztelettel hajtom meg fejemet a harctéren hősi halált halt katonabajtársaink emléke előtt. Tisztelettel és kegyelettel emlékezem meg azokról a bajtársaimról, akik odakint megsebesültek, szemüket, kezüket, lábukat vesztették, vagy egészségük másként kárt szenvedett. Tisztelettel emlékezem meg mindazokról a dolgozókról, akik idehaza akár mint mérnökök, vagy orvosok, akár mint egyszerű munkások valamit is tettek a honvédség érdekében és kegyelettel hajtom meg a. fejemet a magyar anya és a legnagyobb adófizető, a magyar paraszt előtt. T. Ház! A honvédelmi miniszter úr a hon-