Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. hadtest nemzetvédelmi osztályáról, mely egész Erdélyre kiterjedőleg végzi a maga munká­ját, szerződéseket hagy jóvá és a 106. §-sal kapcsolatos munkát végzi. Pogány ezredes úr pontofc, gyorsi, dicséretes munkát végez, el­végzi mindazt a munkát, amit a honvédelmi törvény 106. §-a előír. Meg kell azonban álla­pítanom, hogy a fellebbezések lassabban ha­ladnak előre, a fellebbezések eldöntésére igen hosszú ideig kell várni. Meg kellene mozgatni a honvédelmi minisztériumban ezt az ügyosz­tályt. A 37. § 10. bekezdésénél az önkormányzati testületek által fenntartott intézetek, közmü­vek, közintézmények és üzemek alkalmazottal­nál be kellene venni azt a rendelkezést is, hogy a »szerződéses alkalmazottak is kapják meg hadipótlékukat. Legyen szabad ugyancsak a 37. $-val kap­csolatban, mely az 1938 :IV. te. 14. §-ára hivat­kozik és az abban foglalt kedvezményt, adó­mérséklést kiterjeszti a tűzkeresztasekre is, azt a megjegyzést tennem, hogy ez a kedvez­mény egyenlő a semmivel. Az 1938. IV. te. M. §-a ugyanis előírja, hogy az első és negye­dik járadékosztályú hadirokkantak, hadi­özvegyek, tűzharcosok, tűzkeresztesek is adó­kedvezményben részesüljenek, és pedig ameny­nyiben a terhükre kivetett földadó, házadó és általános kereseti adó együttes évi összege az 50 pengőt nem haladja túl, az első járadék­oszályba tartozó hadirokkantak 30, a második járadékosztályba tartozók 20, a harmadik és negyedik járadékosztályba, tartozók 10%-os kedvezményben részesülnek, illetőleg ha az adió 50—100 pengő, akkor 20, 10 és 5%-os ked­vezményben részesülnek. Kérdem én, vájjon hol van az az adózó polgár, aki adót fizet, de adója az 50, illetőleg 100 pengőt nem haladja túli Nagyon kérem, méltóztassék ezt a paragrafust módosítani, az 50—100 pengős határt 500, illetőleg 1000 pen­gőre emelni, és a világháború hőseinek a 30%-os kedvezményt 50%-ra, a 20%-ot 40-re, a 10%-ot 30*ra felemelni. Az a párezer pengő kedvezmény egyáltalában nem számít az államháztartásban, (Csorba Sándor: Nagy té­vedés! — Baky László: Nem számít!) Ugyancsak a 37. §-sal kapcsolatban fel kell vetnem egy gondolatot. Nem lenne-e helyes kiterjeszteni a tűzharcosokat megillető ked­vezményeket a 22 évig megszállt területen volt politikai foglyokra is? Habár a 22 év alatt a magyarság részéről egyetlen revolver­lövést sem adtak le, meg volt bennünk az az öntudatos ellenállás, tamely irredenta vonalon igyekezett felvenni a harcot a megszállókkal. Ebben a sokszor megszervezett küzdelemben sokan áldozatul estek. Erdélyben a. brassói, a nlagyszebeni és a kolozsvári hadbíróságon egyre-másra gyártották az ítéleteket, amelyek 20 évi, sőt életfogytig tartó büntetésekről szóltak. Elegendő volt egy piros virágot a kalapra tenni, amely fehérrel vegyült, hogy hat hónapot^ szabjanak ki az illetőre. A kolozs­vári hadbíróságon egy alezredes elnökölt, aki kíméletlenül ítélkezett a magyarok felett. Reggel 8-tól éjszaka 3-ig, sőt 4-ig egyfolytá­ban hurcolták be az úgynevezett ketreclbe <a magyar tömegeket. Még a bécsi r döntés utolsó napján is 56 ilyen marasztaló ítéletet hozott a hadbíróság. Az volt ia, szerencse, hogy a ro­mán alkotmány nem ismerte a halálos ítélete­ket, különben sokan erre a sorsra jutottak volna. (Felkiáltások a középen: Ez igaz!) Híre­sebb összeesküvési perek voltak 1920-ban, ülése< 1942 június 25-én, csütörtökön. 173 1923-ban és 1927-ben; majd hosszabb szünet kö­vetkezett, kisebb perektől eltekintve. 1939 őszén egyszerre 180 embert fogtak el, az úgynevezett dinamitos összeesküvéssel kapcsolatban. Ezek közül csak 15-en kerültek a krajovai hadbíró­ság elé, hála Bárdossy László akkori magyar követ fáradhatatlan közbenjárásának. (Éljenzés és taps.) Ezek közül 15-öt 5—5 évre ítéltek, Póozy Mihály mérnököt pedig életfogytiglani kényszermunkára ítélték azért, mert a nála talált kolozsvári térképen piros ceruzával be volt karikáz via a villám osinű és a vízmű. Az volt ellene a vád, hogy felakarta robbantani ezt a két közüzemet. Ugyancsak ennek az összeesküvésnek volt a függvénye az 1940 tavaszán elfogott 75-Ös tár­saság. Ez azonban már mem kerülhetett bíró­ság elé, mert közben megtörtént a második bécsi döntés. Nevezetes még dr. Suba Károly kémkedési ügye. A kolozsvári hadbíróság 20 évi kényszermunkára ítélte Subát. Ezek a pjolitikai elítéltek és volt foglyok most megmozdultak. A Felvidéken meg is ala­kult egy érdekvédelmi szövetség, Kolozsvárán alakulóban van. Erdélyben körülbelül 10.000 ilyen politikai fogoly volt, a Felvidéken 5000, a Bácskában 500. Ezek csak körülbelüli számok, pontos statisztikánk még »nincsen. Tenni kel­lene valamit, hogy ezek az elítéltek, akik vég­eredményben magyarságukért szenvedtek, vala­milyen intézményes kedvezményben részesülje­nek. Romániában erős szervezetük volt a politi­kai foglyoknak. Biztosították és kiverekedtek maguknak az összes kedvezményeket és előjogo­kat. Legjobb alkalom a mostam, hogy a politi­kai elítéltek is a tűzharcosoknak kijáró keil/él­ményekben részesülhessenek. Mivel pedig eddig Bemmiféle jogszabály nincsen, amely ezekre a kedvezményekre vonatkoznék, legyen szabad egy határozati javaslatot előterjesztenem (ol­vassa): »Utasítsa a képviselőház a honvédelmi és az igazságügyi kormányzatot, hogy a hu­szonkét évig idegen megszállás alatt volt te­rületeken hathónapi, vagy hat hónapot meg­haladó Síaabadságvesztésbüntetéssel sújtott po­litikai foglyokra vonatkozó kedvezményeket magában foglaló javaslatot terjesszen a Ház elé, még ebben az ülésszakban.« Végül még a 37. §. kiegészítését kérem a következőkkel: Azoknak a tűzharcosoknak, vagy tűzkereszteseknek, akik a jelen törvény hatálybalépte előtt léptek közszolgálatba, vagy önkormányzati testületek által fenntartott in­tézetek, közművek és üzemek szolgálatába, a háború idején teljesített katonai szolgálati idejüket hozzá kell számítani a közszolgálat; ban eltöltött időhöz, tekintet nélkül a katonai szolgálat letelte és a polgári szolgálat meg­kezdése közé eső időre. A hivatali rangsorolás 'szempontjából úgy kell tekinteni őket, mintha katonai szolgálatukat is polgári közszolgálat­ban töltötték volna. A háborús katonai szol­gálatot a szolgálati idő és az azzal kapcsola­tos illetmény-, nyugdíj-, ellátási ós egyéb igé­nyük szempontjából is figyelembe kell venni, fizetési osztályokra való tekintet nélkül, és a hivatali rangsorolást ezeknek megfelelően ki kell javítani. Kijelentem, hogy a törvényjavaslatot ezzel a kiegészítéssel a magam és pártom nevében elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobbol­dalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Baky László!

Next

/
Thumbnails
Contents