Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-272
174 Az országgyűlés képviselőházának 272, Baky László: T. Képviselőház! A Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség nevében a legmélyebb^ szeretettel, ragaszkodásés figyelemmel kísérjük harcoló honvédeink áldozatos és kemény küzdelmét. Ezt a pillanatot használom fel arra, hogy biztosítsam a honvédség képviseletében megjelent, honvédelmi miniszter urat, hogy a legnagyobb odaadással, a, legnagyobb aggódással és szeretettel kísérjük a honvédséget ebben a nehéz harcában. Mi is meghoztuk az áldozatot, pártszövetségünknek^ néhány képviselője hosszú hónapok óta szintén kint harcol az orosz harctéren. Ez természetesen nekünk éppúgy kötelességünk, mint valamennyi pártnak, ebben is valamennyien egyformán osztozunk. Az előttünk lévő törvényjavaslat tulajdonképpen az 1939. évi II. törvénycikk kiegészítése. A gyakorlati idő mutatta meg, hogy hol kell javítani a törvényen, és természetes, hogy mi a legnagyobb készséggel megadjuk a módját annak, hogy a honvédelmi kormányzat ezeket a helyesbítéseket, ezeket a javításokat keresztülvigye. Mindent szeretnénk elkövetni, hogy honvédségünk teljesítőképessége és ütőképessége fokozódjék. A törvényjavaslat egyes szakaszaira rátérve, örömmel üdvözöljük a honvédség zsidótlanítását. Csak egyetlen megjegyzésünk van: az 1. § 2. bekezdése megállapítja, hogy a faj. védelmi törvény rendelkezései vétetnek figyelembe abban a tekintetben, hogy ki számít zsidónak. Majd hozzáteszi (olvassa: »... feltéve, hogy nem kötött, illetőleg, mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval, vagy olyan nemzsidóval, akinek egy vagy két nagy szülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született«. Ez körülbelül a harmadik vagy negyedik törvényjavaslat, amely most már a faj védelmi törvényt veszi alapul, azonban mindegyiknél van egy hozzáfűzés, és ezek a hozzáfűzések egyik törvénynél sem azonosak. Az egyiknél is, a másiknál is más-más. Itt az volna a tiszteletteljes javaslatom, hogy minden benyújtott és benyújtandó törvényjavaslatnál egyforma klauzula állapíttassék meg arra, hogy ki számít zsidónak és ki nem! Régóta vártunk arra, hogy a honvédség tagjai közül a zsidók kizárassanak. Különösen a zsidó tisztek befolyása olyan hátrányos volt a legénységre, hogy ez a honvédség harci értékét, sőt erkölcsi erejét is csökkenteni volt alkalmas. Itt^ arra kérem ai honvédelmi miniszter uratrhogy méltóztassék foglalkozni a zsidó feleségűek hasonló eltávolításával is, és ai legsürgősebben erre vonatkozólag- is méltóztassék rendelkezéseket tenni. Még mindig teljesítenek szolgálatot olyan tisztek, sőt tiszthelyettesek is, akiknek a felesége zsidó származású. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy olyan egyének, akik képesek zsidókkal közös háztartásban élni, a mi hős honvédeinknek a mai időkben vezetői legyenek. Tudjuk, hogy erre vonatkozólag vannak rendelkezések, azonban fel tudnék név szerint is nagyon ^ sok olyan egyént sorolni, akiknek zsidó feleségük van, és még mindig ténylegesen szolgálnak, (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Ki van zárva!) Adatokkal fogok szolgálni, ha meg méltóztatik engedni. Arra kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy amennyiben szükség mutatkoznék arra, hogy zsidó munkaszolgálatosok egyenruhában teljesítsenek szolgálatot, ennek az egyenruhának a színe és szabása élénken elütő legyen . ülése. 1942 június 25-én, csütörtökön, a, magyar királyi honvédség egyenruhájától. (Helyeslés.) Nagyon örülünk annak, hogy különösen az utóbbi időben a zsidók intenzívebben lesznek berendelve erre a kisegítő munkaszolgálatra. Kérjük a honvédelmi miniszter urat, hogy ez az irányzat maradjon is meg. Különösen örömmel üdvözöljük azt, hogy nemcsak a legszegényebb falusi zsidókat, hanem azokat a vagyonosabb, gazdagabb zsidókat is bevonultatják munkaszolgálatra, akiknek a részére éppen azért, mert'ia magyar társadalom nagyobb áldozatot hoz, mert a magyar ügyvédek, orvosok bevonulnak, sokkal níagyobb kereseti lehetőség nyílik, és így a háborúból nem hogy valami részt vállalnának, de egészen jogosulatlan haszonhoz jutnak. A bevonulás által legalább őikj is némi mértékben kiveszik részüket abból a nehéz helyzetből, amelybe a háború folytán a magyar társadalom került. Kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy a zsidó munkásszázadok elhelyezésénél és az egyes községekben való ail kai mázasánál külön gond fordíttassék arra, hogy a munkásszázad megjelenése ne okozzon ott egészen elképzelhetetlen áremelkedést. Erre több esetet tudnék felsorolni. Például Nagykőrösön személyesen is meggyőződtünk róla, hogy ezek a zsidó munkásszázadok és az őket látogató hozzátartozók horribilis összegeket fizettek élelmiszerekért. Például 30 pengőt fizettek egy kacsáért, egy pengőt egy tojásért. Ezzel elképesztő módon felhajtják az árakat. Nekik könnyű, mert pénzük vlan, viszont a helybeli lakosság .nagyon hátrányosan érzi ennek következményeit. Ezenkívül nagyon rossz hatást vált ki az is, hogy ezeknek a munkásszázadoknak tagjait a falvakban festett nők keresik fel autókon. A lakosság csak azt látja, hogy itt a zsidók nőkkel együtt autóznak, aizt nem veszi figyelembe, hogy azok a nők hozzátartozók-e, vagy nem. Nagyon helyes volna ezért szigorú tilalmat hozni, hogy az ilyen szolgálatot teljesítő zsidókat a hozzátartozók ne látogathassák meg, vagy csak havonta egy bizonyos napon, vagy csak egészen rendkívüli körülmények között. Van ugyanis olyan parancsnok, — nem akarok senkit sem megbántani ezzel — aki talán elnézőbb, vagy job'bszívű, és megengedi a gyakori látogatást. így a zsidó a munkásszázadból vígan irányítja az üzletében vagy foglalkozásában továhb dolgozó családját vagy (feleségét, és ezáltal — azonkívül, hogy ő maga korlátozvai van — tulajdonképpen semmiféle hátránnyal vagy áldozattal nem jár az ő szolgálata. Nagyon helyesnek tartom ia 7. §han a hivatásos állományú csendőrtisztek kiképzésére vonatkozó rendelkezést. Erre a rendelkezésre a tisztikar egységes kiképzése szempontjából feltétlenül szükség van. Ezáltal egy régóta húzódó kérdés oldódott meg végleg és a lehető leghelyesebbéin. Ugyanilyen örömmel üdvözöljük a póttartalékosok tiszti kiképzésének lehetőségét. Arra kérném azonban a honvédelmi miniszter urat, hogy ez a tiszti kiképzés minél előbb megindulhasson. Ugyanis önhibáján kívül több korosztály csak mint póttartalékos teljesíthetett katonai szolgálatot. Azóta azonban a rendkívüli fegyvergyakorlatok következtében már meglehetősen hosszú katonai szolgálati idővel rendelkeznek, és a katonai szolgálatra mindenféleképpen rátermettek, alkalmasak. Mármost ezek, bár nem jöhetnek arról, hogy ezek az