Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

174 Az országgyűlés képviselőházának 272, Baky László: T. Képviselőház! A Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség nevében a legmélyebb^ szeretettel, ragaszkodás­és figyelemmel kísérjük harcoló honvédeink áldozatos és kemény küzdelmét. Ezt a pilla­natot használom fel arra, hogy biztosítsam a honvédség képviseletében megjelent, honvé­delmi miniszter urat, hogy a legnagyobb oda­adással, a, legnagyobb aggódással és szeretet­tel kísérjük a honvédséget ebben a nehéz har­cában. Mi is meghoztuk az áldozatot, pártszö­vetségünknek^ néhány képviselője hosszú hó­napok óta szintén kint harcol az orosz harc­téren. Ez természetesen nekünk éppúgy köte­lességünk, mint valamennyi pártnak, ebben is valamennyien egyformán osztozunk. Az előttünk lévő törvényjavaslat tulajdon­képpen az 1939. évi II. törvénycikk kiegészí­tése. A gyakorlati idő mutatta meg, hogy hol kell javítani a törvényen, és természetes, hogy mi a legnagyobb készséggel megadjuk a mód­ját annak, hogy a honvédelmi kormányzat ezeket a helyesbítéseket, ezeket a javításokat keresztülvigye. Mindent szeretnénk elkövetni, hogy honvédségünk teljesítőképessége és ütő­képessége fokozódjék. A törvényjavaslat egyes szakaszaira rá­térve, örömmel üdvözöljük a honvédség zsidót­lanítását. Csak egyetlen megjegyzésünk van: az 1. § 2. bekezdése megállapítja, hogy a faj­. védelmi törvény rendelkezései vétetnek figye­lembe abban a tekintetben, hogy ki számít zsidónak. Majd hozzáteszi (olvassa: »... fel­téve, hogy nem kötött, illetőleg, mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval, vagy olyan nemzsidóval, akinek egy vagy két nagy szü­lője az izraelita hitfelekezet tagjaként szüle­tett«. Ez körülbelül a harmadik vagy negyedik törvényjavaslat, amely most már a faj védelmi törvényt veszi alapul, azonban mindegyiknél van egy hozzáfűzés, és ezek a hozzáfűzések egyik törvénynél sem azonosak. Az egyiknél is, a másiknál is más-más. Itt az volna a tisz­teletteljes javaslatom, hogy minden benyúj­tott és benyújtandó törvényjavaslatnál egy­forma klauzula állapíttassék meg arra, hogy ki számít zsidónak és ki nem! Régóta vártunk arra, hogy a honvédség tagjai közül a zsidók kizárassanak. Különösen a zsidó tisztek befolyása olyan hátrányos volt a legénységre, hogy ez a honvédség harci ér­tékét, sőt erkölcsi erejét is csökkenteni volt alkalmas. Itt^ arra kérem ai honvédelmi mi­niszter uratrhogy méltóztassék foglalkozni a zsidó feleségűek hasonló eltávolításával is, és ai legsürgősebben erre vonatkozólag- is méltóz­tassék rendelkezéseket tenni. Még mindig tel­jesítenek szolgálatot olyan tisztek, sőt tiszt­helyettesek is, akiknek a felesége zsidó szár­mazású. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy olyan egyének, akik képesek zsidókkal közös háztartásban élni, a mi hős honvédeinknek a mai időkben vezetői legyenek. Tudjuk, hogy erre vonatkozólag vannak rendelkezések, azon­ban fel tudnék név szerint is nagyon ^ sok olyan egyént sorolni, akiknek zsidó feleségük van, és még mindig ténylegesen szolgálnak, (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Ki van zárva!) Adatokkal fogok szolgálni, ha meg méltóztatik engedni. Arra kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy amennyiben szükség mutatkoznék arra, hogy zsidó munkaszolgálatosok egyenruhában teljesítsenek szolgálatot, ennek az egyenruhá­nak a színe és szabása élénken elütő legyen . ülése. 1942 június 25-én, csütörtökön, a, magyar királyi honvédség egyenruhájától. (Helyeslés.) Nagyon örülünk annak, hogy kü­lönösen az utóbbi időben a zsidók intenzíveb­ben lesznek berendelve erre a kisegítő munka­szolgálatra. Kérjük a honvédelmi miniszter urat, hogy ez az irányzat maradjon is meg. Különösen örömmel üdvözöljük azt, hogy nemcsak a legszegényebb falusi zsidókat, ha­nem azokat a vagyonosabb, gazdagabb zsidó­kat is bevonultatják munkaszolgálatra, akik­nek a részére éppen azért, mert'ia magyar tár­sadalom nagyobb áldozatot hoz, mert a ma­gyar ügyvédek, orvosok bevonulnak, sokkal níagyobb kereseti lehetőség nyílik, és így a háborúból nem hogy valami részt vállalnának, de egészen jogosulatlan haszonhoz jutnak. A bevonulás által legalább őikj is némi mér­tékben kiveszik részüket abból a nehéz hely­zetből, amelybe a háború folytán a magyar társadalom került. Kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy a zsidó munkásszázadok elhelyezésénél és az egyes községekben való ail kai mázasánál külön gond fordíttassék arra, hogy a munkásszázad megjelenése ne okozzon ott egészen elképzel­hetetlen áremelkedést. Erre több esetet tudnék felsorolni. Például Nagykőrösön személyesen is meggyőződtünk róla, hogy ezek a zsidó munkásszázadok és az őket látogató hozzátar­tozók horribilis összegeket fizettek élelmi­szerekért. Például 30 pengőt fizettek egy ka­csáért, egy pengőt egy tojásért. Ezzel elké­pesztő módon felhajtják az árakat. Nekik könnyű, mert pénzük vlan, viszont a helybeli lakosság .nagyon hátrányosan érzi ennek kö­vetkezményeit. Ezenkívül nagyon rossz hatást vált ki az is, hogy ezeknek a munkásszázadok­nak tagjait a falvakban festett nők keresik fel autókon. A lakosság csak azt látja, hogy itt a zsidók nőkkel együtt autóznak, aizt nem veszi figye­lembe, hogy azok a nők hozzátartozók-e, vagy nem. Nagyon helyes volna ezért szigorú tilal­mat hozni, hogy az ilyen szolgálatot teljesítő zsidókat a hozzátartozók ne látogathassák meg, vagy csak havonta egy bizonyos napon, vagy csak egészen rendkívüli körülmények között. Van ugyanis olyan parancsnok, — nem akarok senkit sem megbántani ezzel — aki talán elnézőbb, vagy job'bszívű, és megengedi a gyakori látogatást. így a zsidó a munkás­századból vígan irányítja az üzletében vagy foglalkozásában továhb dolgozó családját vagy (feleségét, és ezáltal — azonkívül, hogy ő maga korlátozvai van — tulajdonképpen semmiféle hátránnyal vagy áldozattal nem jár az ő szol­gálata. Nagyon helyesnek tartom ia 7. §han a hi­vatásos állományú csendőrtisztek kiképzésére vonatkozó rendelkezést. Erre a rendelkezésre a tisztikar egységes kiképzése szempontjából feltétlenül szükség van. Ezáltal egy régóta húzódó kérdés oldódott meg végleg és a lehető leghelyesebbéin. Ugyanilyen örömmel üdvözöljük a póttar­talékosok tiszti kiképzésének lehetőségét. Arra kérném azonban a honvédelmi miniszter urat, hogy ez a tiszti kiképzés minél előbb megindul­hasson. Ugyanis önhibáján kívül több kor­osztály csak mint póttartalékos teljesíthetett katonai szolgálatot. Azóta azonban a rendkí­vüli fegyvergyakorlatok következtében már meglehetősen hosszú katonai szolgálati idővel rendelkeznek, és a katonai szolgálatra minden­féleképpen rátermettek, alkalmasak. Mármost ezek, bár nem jöhetnek arról, hogy ezek az

Next

/
Thumbnails
Contents