Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. anyagi és erkölcsi erejének megnyilvánulása, tehát a felszerelés, a fegyverzet, a hadianyag és^a nemzet katonás szellemének egyedül óriási befolyása van a hadsereg ütőerejére, amelyet a honvédelemről szóló 1939. évi te. és az ezt kiegészítő mostani törvényjavaslat szerény véleményem szerint úgyszólván teljesen ki is elégít. A törvénypótlék tehát egyfelől a zsidóknak fegyvernélküli szolgálatát szabályozza a hadviselés keretében, másrészt pedig tűzharcosainknak kedvezményeit javítja szociális és honvédelmi vonatkozásban. Éppen ezért ezt a honvédelmi törvényjavaslatot a maga egészében korszerű és igen szükséges alkotáfenak tartom, mert erős mértékben fejleszti hadviselési képességünket, emeli a hadsereg ütőerejét, és minden lépés, amelyet ezen a téren teszünk, igen értékes lelsz. Éppen ezért a törvényjavaslatot a honvédség iránt érzett szükségből, magyar katonai becsületemmel, a kormány iránt érzett bizalmamnál fogva elfogadom. (Éljenzés és taps jobb felől és a középen. A szónokot üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Bárha Ignác. Elnöki* Bartha Ignác képviselő urat illeti a szó. Bartha Ignác: T. Képviselőház! Nemsokára három esztendeje annak, hogy a lengyelországi hadjárattal megindult a jelenlegi háború lavinája. A három év óta tomboló világháború, amelyben a világnak majdnem minden memzete résztvesz, az 1942. évben is dicsőségesen magasra veri hullámait. A német-olasz fegyverek előtt meghódolt majdiaem egész Európa. Messze Keleten Japán ragyogóan tör előre és már India földjén jár. Észak-Afrikában Rommel és Bastico hadserege már Egyiptom határain nyomul előre és azalatt a magyar faomvéd ezerkilométeres messzeségben a magyar határtól dicsőségesen küzdi meg a maga harcát, küzdi azzal a bátorsággal és vitézséggel, amely kiválóságában páratlanul áll. Szinte legendába illő az a vitézség» amelyet egyes hoinvédeink a harcokban tanúsítanak, — mondja a harctérről beérkező jelentés. Harcolnak honvédeink dicsőségesen, mert hazaszeretetből teszik, mert ott dől el a magyar jövendő és a magyar haza jövő sorsa. 1937 novemberében a tűzharcos törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, vitéz Makray Lajos országgyűlési képviselő a hazaszeretetről elmélkedvén, a következőket mondotta ebben a Házban (olvassa): »A hazaszeretet nemcsak kötelesség, a hazaszeretet kötelességteljesítés is; az élet, cselekedet, munka, áldozat^ lemondás, Önfeláldozás, gyötrődés, kínlódás és — ha kell — halál. A hazaszeretet áldozat, mely az életnek parancsa, törvénye, de dicsősége is egyben. A bölcs Isten akaratát akkor teljesítjük, ha munkánkkal, szenvedésünkkel, életünkkel és halálunkkal áldozatot hozunk a jövőért. A múlt feláldozta magát a jelenért — mondta vitéz Makray Lajos — és a jelen feláldozza magát a jövőérc. Ennek a magyar földnek minden röge és minden hantja az áldozatok eleven szimbóluma. Bármit teszünk tehát, a magyar jövendő lebegjen szemünk előtt. Mindent a jövőért a májnak kell megtennie a holnapért«. A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat is a jelent áldozza fel a jövőért. Áldozatokat kell hoznunk a hazáért, küzdünk, szenvedünk ma. hogy biztosítsuk a jövendőt. Az 1939:11., valamint az 1938:1V. te. rnódo ulés& 1942 június 25-én, csütörtökön. 171 sítását célzó jelen törvényjavaslat következetesen és az 1939 :IV., valamint az 1941:XV. te. természetes folyományakép a hadkötelezettséget összhangba kívánja hozni az ezek által a törvények által teremtett helyzettel és a határainkon belül élő, de a mai helyzetből kifolyóan a demokratikus vonalon haladó és így a tengelyhatalmakkal szemben ellenséges érzülettel viseltető bomlasztó zsidó elemmel kíván leszámolni. Nem tudom, hogy országos intézkedés volt-e, vagy csak Erdélyre vonatkozott az az intézkedés, amellyel a zsidóság vezető entellektüeljeit kisegítőszolgálatra vonultatta be a honvédelmi minisztérium; ez a lépés azonban igen helyes és okos lépés volt. Ezelőtt két hónappal Nagyvaradon jártam valami hadbírósági tárgyalással kapcsolatban. Egy őrnagy barátommal fél 9-kor reggel egy kávéházba tértünk be és azt zsúfolva találtuk. Römiző, dominozó, kártyázó zsidókkal volt tele az egész kávéház. Heremódon élték életüket itt közöttünk. A suttogó propagandának, a szabotálásnak, a hideg közönynek, a rossz zsidó élcelődésnek igen jó ellenszere ez a bevonultatás. Ha magyar kenyeret ak ar enni a vezető személyiség, ( ám viseljen ilyen terheket is, teljesítsen kisegítő szolgálatot, még esetleg a harctéren is. Ez az intézkedés szétfújta sokaknak álmait, akik azt hitték, hogy páholyban ülve. here módjára megvárhatják a háború végét. Külön üdvözlöm ezért a honvédelmi miniszter urat Rátérve a törvényjavaslat bírálatára, általában az összes intézkedéseket igen helyeseknek találom. Hiszen maga az a törekvés nyilvánul meg benne, hogy a zsidóság a honvédség fegyveres részéből is kizárassék, mert ha val a; hol, úgy a fegyveres erő egyénig és testületi életében mindenhol kell teljesen érvényesülnie a magyar nemzeti eszme és a keresztény erkölcsi felfogás követelményeinek, amint a törvényjavaslat indokolása is mondja. Amilyen örömmel fogadtam azonban^ ezt a törvényjavaslatot, éppen olyan sajnálattal állapítom meg azt, hogy aiz 1933:VII. törvénycikk módosítása, amely a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és hadiárvákról, szól, még nem került a Ház elé. Az ezévi költségvetési vita alkalmával bíráltam a jelenlegi hadirokkant-törvény lehetetlen rendelkezéseit. ígéretet is kaptunk arra, hogy rövidesen sor kerül a hadirokkant-törvény módosítására. Kénytelen vagyok tehát most ezzel kapcsolatosan egy határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa): »Határozati ja

: vaslat. Utasítsa a képviselőház a honvédelmi kormányzatot, hogy még ebben az ülésszakban terjesszen be az 1933:

VII. te. módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, melyben a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák helyzetének megjavítására törekszik, illetve, hogy rendeleti úton emelje fel az illetményeket.« A törvényjavaslat egyes rendelkezései szintén igen helyesek. Leventekötelezettség helyett a zsidó fiatalságra a kisegítő szolgalatna való előképzés kötelezettségét írja elő a törvényjavaslat. Velük szemben is alkalmazni kell azonhan az 1939:11. te. 6—13. ^-ainak rendelkezéseit, mégpedig az előképzésre, korhatárra, bejelentési kötelezettségre, orvosi vizsgálatra, kiképzésre, az előképzési kötelezettségnek teljesítését biztosító kötelezettségekre, az előképzés költségeinek^ fedezésére, a tan

7 személyzet közreműködésére és r a fegyelmi szabályokra vonatkozó rendelkezéseket. 25*