Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

170 Az országgyűlés képviselőházának 272 a tűzkeresztesek, a tűzharcosok a jövendő nemzedék előtt az állampolgári kötelesség, az önfeláldozó s buzdító példái, különösen a mai időkben fontos tehát, hogy érdemeiket és önfeláldozásukat a haza ne csak elismerje, hanem jutalmazza, is. A mai ifjúság lelkületére kétségtelenül buzdítólag és példátadóan fog hatni, ha látja, hogy tűzharcos édesapja iránt, tűzharcos testvérei, tűzharcos bajtársai iránt a haza lerótta a hála adósságát, vagy „legalább is azt törlesztette. Jusson tehát elsősorban tűzharcosainknak a föld felszabadulása után ezekből a zsidó birtokokból. Hogy valobam meg is tudják azt vásárolni, a már bejelentett hadmentességi adót igen jó célra használnánk fel, ha tűzharcosainknak adunk belőle, hogy ebből törlesszék vagy részben megvegyék, megvásárolhassák a zsidó kézből felszabadult földeket. Miután a törvényjavaslat rendelkezései az 1914—18-as világháború tűzharcosaira is alkalmazandók, ennélfogva sok jogos és fájó panasz kap majd orvoslást. Amikor a tűzharcosok helyzetének megjavításáról szóló törvényjavaslat mellett felszólalok, parancsoló kötelességemnek érzem, hogy itt meghajtsam az elismerés és nagyrabecsülés zászlaját a Tűzharcos Szövetség előtt. A. Szövetség szinte zaj tálamul működik és végzi tűzharcos bajtársaink ügyes-bajos dolgait. Támogassuk tehát őket nemcsak szociális vonatkozású kérdésekben, de különösen nemzetvédelmi szempontból igen hasznos és értékes tevékenységükben. Azoknak a tűzharcosoknak, akik a honvédelmi törvénycikk hatálybalépte előtt álltak közszolgálatba, számítsák be a háborús szolgálati időt a közszolgálatban eltöltött .időhöz, tehát a hivatali rangsorolás szempontjából is úgy kell őket rangsorolni, mintha ezt a katonai szolgálatukat is a polgári szolgálatban teljesítették volna. Természetesen a háborús katonai szolgálati időt és az ezzel kapcsolatos illetményeket a nyugdíjellátás és egyéb igények szempontjából is figyelembe kell venni. A tűzharcosoknak ezt a jogos kívánságát és kérését katonai bajtársi érzülettel terjesztem a t. Ház elé és kérem a honvédelmi , miniszter úr ő nagyméltóságát, kegyeskedjék a kérés teljesítését illetőles intézkedni. A tűzharcos jelvény nem politikai párt jelvénye, ennek viselésére a jogosultak a világháború harcterein szereztek érdemeket. Minthogy a 4.300/1940. M. E. számú rendelet a jelvénynek közhivatalokban való viselését engedélyezte, nem helytálló, hogy e jelvény viselését egyes hadiüzemek parancsnokai megtiltották. (Baky László: Rendelet van rá.) Kérem a honvédelmi miniszter urat, orvosolja ezt a sérelmet, hogy ezzel is fokozzuk a derék öreg tűzharcosok önérzetét és mindenkori lelkes készültségét. T. Ház! Tudjuk, hogy a hadigondozottakkal szemben elég mostohán jártunk el, részben a trianoni helyzet adta szegénységből kifolyólag. Éppen ezért a hadirokkantak, hadiárvák és, hadiözvegyek ügyét, az * ő anyagi megsegítésüket továbbra is szemünk előtt kell tartani és azt a legégetőbb feladatnak kell tekinteni. A honvédelmi miniszter úr és a honvédelmi minisztériumban működő hadigondozási ügyosztály az adott törvényes keretek és lehetőségek mellett szívvel-lélekkel igyekszik segíteni és alkalmi segélyekkel, lehetőleg kedvező felülvizsgálati lehetőségekkel a hozzáforduló hadigondozottakat anyagilag támogatni törekszik. Ma azonban, amiülés& 194.2 június 25-én, csütörtökön, kor mindenki a családvédelemről beszél, gondoljunk ezekre a hadigondozottakra, hogy illetményeiket felemeljük és elsősorban őket juttassuk földhöz, mert föld nélkül abból a kis segélyből megélni nem tudnak sem a hadiárvák,sem a hadiözvegyek, sem a hadirokkantak.^ Főleg tehát azoknak juttassunk jó fizetési feltételek mellett földeket, akik földmívesek. Legyen szabad itt kitérnem egy olyan példára is, amelynek illusztrálásából látni fogja az igen t. Ház, hogy ezeknek a hadigondozottaknak megsegítése mennyire szükséges nemcsak Szociális vonatkozásban, hanem nemzetvédelmi szempontból is. Muraközben igen sok földim fordul hozzám nemcsak szóval, hanem írásban is. A napokban hozzám fordult egy földim., aki a világháborút a 20. honvédgyalogezredben küzdötte végig, megrokkant, a jugoszlávok őt 80 százalékos rokkantsági fokozattal elismerték és havonta 660 dinár vagyis 66 pengő segélyben részesítették. Meg is .küldötte nekem az utalványát arról, amikor 600 dinárt kapott. írja, panaszkodik nekem, hogy a visszacsatolás óta bizony ez az akkor szép összeg most igen kicsi összegre zsugorodott, hadirokkantsági fokozatát 75 százalékban állapították meg, a segélyt pedig 22 pengőben. Ez óriási különbség, körülbelül egyharmada az eddig kapott segélynek, pedig a jobblába ma is hiányzik ennek az alsódomborói tűzharcosnak és nyolc gyermekéből négy ma is ellátatlan. Legyen szabad itt Muraköz speciális helyzetére rámutatnom. A zsidóföldekkel kapcsolatos juttatásoknál gondolnunk kell a muraköziekre is, mert ez az egész terület csak 780 .négyzetkilométer, két járásból áll, ez a 105.000 lakosú vidék bizony olyan sűrűn lakott, hogy ez Magyarországon a legsűrűbb, de Európában is Belgium után a második legsűrűbben lakott terület. A föld kevés, zsidóbirtok nincsen, ott általában a családoknak egy-másfélholdas birtokuk van, legtöbb a 30 hold, 200 holdas gazdát kettőt ismerek és 80 holdas ingatlana vagy 18—20 embernek van. Sok a lakos, Sok a földigénylő, kevés a föld, a Dráva és a Mura, határt szab, tehát nem terjeszkedhetnek. Ezért legyen szabad nekem kérnem és javasolnom, hogy a kitelepítési, jobban mondva az áttelepítési akcióval kapcsolatban telepítsünk ki egynéhány muraközi családot, hiszen ezek szaporák, általában nyolc gyermek van, de van tizenkétgyermekes család is, öt gyermeken alul pedig nincsen család. Igénytelen, szorgalmas, a földet szerető és kitűnő állattenyésztő ez a nép, hiszen ismerjük a muraközi tájfajta lovak kitűnőségét. Adjuk meg tehát a módot arra, hogy földhöz jussanak, hiszen ők maguk kívánják és kérik, hogy telepítsük őket más országrészbe, mégpedig olyan helyre, ahol az egyke és az egyse dívik, tehát Dunántúlra, Baranyába, Somogyba. Ezzel nemcsak földet juttatunk sok muraközi családnak, hanem egy másik problémát is megoldunk. Ezáltal az áttelepített családoktól fennmaradt földekből vitézi telkeket is létesíthetünk, örömmel jelenthetem, hogy vasárnap már 12 vitézt is avattak Muraközben (Éljenzés és taps.) és még 40—45 kérvény van elintézés alatt. Hogy tehát ezeket a vitézeket telkekkel el tudjuk látni, csak ilyenformán oldhatjuk meg a kérdést, hogy áttelepítjük őket és ezekből a visszamaradt földekből juttatunk földet a jövendő vitézeknek. A háborús, hadsereg a nemzet összes