Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

Az országgyűlés képviselőházának 272, ülése. 1942 június 25-én, csütörtökön. 169 és elméleti kiképzés, tudás terén, hanem á közemberekkel szemben is, (hiszen a mai, kiterjedt térségben harcoló csapatoknál nem állhat minden ember mögött parancsnok: lehetséges' az is, hogy a parancsnok elesik, a tisztek elesnek és a közhonvédnek kell átvennie a parancsnokságot. Ez a körülmény is amellett szól, hogy közembereinket, közhonvédeinket nagyobb és tökéletesebb kiképzés'ben részesítsük, hogy ne csak a puskát és pisztolyt tudják kezelni, hanem a mai különféle gépeket, harci eszközöket is. Egy gyalogezreden belül ma legalább is 14—16 ilyen harci eszköz v,an, márpedig ezek kiszolgálását, kezelését, harcászati alkalmazását két év alatt nem igen lehet elsajátítani. Örömmel üdvözlöm a tartalékos tisztek kiképzésére vonatkozó rendelkezéseket is. A tartalékos tisztek iránt érzett szeretetünk általános. Tudjuk, hogy azok nemcsak a világháborúban, hanem a mostani háborúban is minden tekintetben megállják helyüket ós örömmel, büszkeséggel olvashatjuk naponta. hogy a tartalékos tisztek is mennyire vitézül és készséggel harcolnak és vezetik csapataikat. Igen üdvösnek és jónak, találom azt a könnyítést, amely megengedi, hogy azok, akiket mint karpaszományosokat a póttartalékba helyeztek, háború esetén karpaszományos kiképzésre, illetőleg tartalékos tiszti kiképzésre vonassanak, ezáltal nekik is módot adunk arra, hogy letehessék a tisztivizsgát. Igen fontos probléma a tartalékos mérnöktiszti probléma, ezeknek a tiszteknek, illetve a műegyetemi tanulmányaikat végző hadkötelezetteknek szolgálati beosztása és szolgálati alkalmazása. A kérdés kettősirányú: egyrészt a tartalékos tiszti helyek betöltéséről van szó, másrészt azokról a csapattiszti helyekről, amelyeknek betöltésénél csak azok teljesíthetik, illetve végezhetik el tökéletesen a szolgálatot, akiknek műszaki képzettségük van. A törvényjavaslat a katonaorvosi és gyógyszerészi nadkötelezettek szolgálatához hasonlóan nem hosszabbítja meg a szolgálati idői azonban megengedi, hogy azt több részletben teljesítsék. T. Ház! A büntetőjogi részre nem terjeszkedem ki, hiszen azt mélyen t. képviselőtársaim, közöttük Benkő képviselő úr részleteiben már úgyis előadta. Csak helyesléssel fogadom és üdtyözlöm a törvényjavaslat szigorító intézkedését, mert hiszen ez is a háborús tapasztalatokon alapszik. Sajnos, mindnyájan emléke zünk arra, hogy a háború utolsó két évéiben, különösen 191f7-ben és 1918-ban mennyire szükséges lett volna, ha egy olyan honvédelmi törvénycikkünk lett volna, amely hatásosabban megakadályozhatja a sok katonaszökést és bujdosást. Ezért üdvözlöm tehát különös örömmel ezt a javaslatot, mert azt hiszem, hogy a hon védelmi igazgatást az késztette ennek a törvénycikknek, rendelkezésnek meghozatalára. hogy megakadályozza a sok katonaszökevénynek háború idején a szolgálatból való menekülését. Emlékezünk még a zöld káderekre, hiszen ezek olyan tömegekben léptek fel különösen Horvátországban, hogy a lakosságnak nemcsak anyagi és vagyoni, hanem életbiztonságát is veszélyeztették. Sajnos, ezek az Oroszországból jött megmételyezett hadifoglyaink még itthon is garázdálkodtak, hiszen tudjuk, hogy 1918-ban Budapesten és a környéken, a Dunántúl is vagy ötvenezer ilyen bujdosó szökevény vonta ki magát a szolgálati kötelezettség alól, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV, amikor bajtársaik, illetve a többiek ezren és ezren harcoltak, küzdiöttek, véreztek és életű ket áldozták al Piavénél. Igen üdvös állambiztonsági intézkedés az, hogy a határsávokban, a határzónákban az úgynevezett házaló kereskedelemmel kapcsolatban szigorító és ellenőrző rendelkezéseket állít fel a törvényjavaslat. Ezek a szigorítások főleg a dívó csempészetet, a külföldről, a szomszédainktól jövő propagandát és a kémkedést akarják megakadályozni. Határőrizetünk különösen azon a területen, ahol az áttekintés a terep nehézségei folytán nehéz — így konkréten a Dráva folyására gondolok, a Horvátország felé eső határszakaszra, a Muraközben lévő «35—40 kilométeres hosszúságú Drávarészletre — bár ténylegesen jól működik, mégis szükséges lenne éppen a Dráva kacska ringós folyása és az ott létesült különféle vízeres, mocsaras, beerdősített, áttekinthetetlen, szinte »Senki szigete«-szerű területeket annyira átfésülni és annyira, ellenőrizni az átjárókat és átsző kőket, hogy az ott dívó csempészet megakadályoztassék. Nemcsak élelmi szert csempésznek, hanem a Mura és a. Dráva folyókból kitermelt aranyat is. Tudjuk, hogy ott az aranymosás eléggé dlvatos

> foglalkozása az ottani lakosoknak. Ha ninos is szó nagy mennyiségről, de mégis csak bizonyos mennyiséget a legrövidebb úton a Dráván át csempésznek, azért, mert ott több pénzt kapnak érte, mintha a beváltó intézeteknél váltanák be azt az aranyat. Kérem tehát a honvédelmi és a pénzügyminiszter urakat, méltóztassanak egy összefogó rendelkezéssel, különösen a Dráva mentén, a határőrizetet talán megszigorítani, de nem rendelkezésekkel, hanem inkább osapatmegerősítésekkel, mert hiszen olyan nagy a terület és olyan áttekinthetetlen, hogy határvadászaink bármennyire éberen és pontosan látják is el a szolgálaitot és ellenőrzik, nemcsak az átjáró helyeket, hanem végig is portyázzák ezeket a területeket, ennek a határvédelemnek a megerősítése igenis na gym szükséges lenne. (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) A haditechnika állandó fejlődése és az ezzel járó kérdések szem előtt tartása igen fontos honvédelmi probléma. Nem kell bővebben beszélnem ennek szükségességéről. Utalok a háború összes frontjaira, ahol szinte napnap után látjuk, mennyire növekszik a gépek, a hadieszközök, a harceszközök fontossága. Ezért a honvédség korszerű felszerelése és a felszerelésnek haditechnikai szempontból való legkorszerűbb színvonalon tartása sok mérlegelést tesz szükségessé. Ezt a mutnkát eddig is szakemberekből álló bizottság végezte. A honvédelmi igazgatás rendelkezései folytán a mostani törvényjavaslat erre törvényszerűen intézkedik, úgyhogy a haditechnikai intézet működését minden részletében és vonatkozásában szabályozza ez a törvényjavaslat. Amikor honvédségünk fejlesztésére és korszerűsítésére törekszünk, nem mulaszthatom el, hogy megemlékezzem az 1914—18-as világhá; ború ma, még, hála Istennek, nagy számban élő tűzharcosaira, de úgy, hogy szeretettel gori; dőljünk a ma háborújának honvédéire és küzdő harcosaira is, akikről ez a törvényjavaslat & lehetőségekhez képest, a megsegítési lehetőségekhez, a haza szívéhez és zsebéhez mérten kíván gon'doskodni. A Károry-csapatkeresztesék, 25