Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

166 Az országgyűlés képviselőházának 2Ï tűzkereszt igazolt tulajdonosai, és pedig az összes tűzharcos jogok, ideértve az adókedvez­ményeket is. À hadifogságba esett vagy eltűnt katonák hozzátartozói részére három hónapig a teljes illetmény folyósíttatik és csak ezután fognak a kisebb összegű ellátási illetményben része­sülni. Többször felpanaszolt sérelem nyer orvos­lást a törvényjavaslat 20. §-ában, amelyben az ipari és kereskedelmi alkalmazottak felmon­dási ideje, tekintet nélkül arra, hogy a magán­jogi szerződés vagy más jogszabály rövidebb tartamú felmondási időt állapít meg, tíz, hat és négy hétben állapáttatik meg. Sérelmes volt ugyanis az a gyakorlat, hogy a hadból vissza­térő ilyen ipari és kereskedelmi alkalmazotta­kat visszavette ugyan a munkaadó, ha azon­ban feleslegessé vált az ő munkájuk, mindjárt az első napon felmondott nekik, kifizetvén a rövid felmondási időre járó illetményeket és ezáltal azokat munkanélküliekké tette. Ezek tehát a hadi szolgálat miatt lettek munka­nélküliekké. Előnyös szociális rendelkezés az is, hogy mind a felmondási idő, mind a végkielégítés érdekében a visszavett munkásnak a katonai szolgálat előtti és a katonai szolgálat utáni idejét is össze kell számítani a felmondása időre járó összeg kiszámításánál, továbbá, hogy a gazdasági cselédek járandóságait, ha e gazdasági cselédek rendes fegyvergyakorlatra vagy póttartalékos kiképzésre vonultak be, a gazda a kivételes rendelkezésben foglalt mér­tekig köteles kiszolgáltatni. Sem a honvédelmi törvényben, sem ebben a törvényjavaslatban nincs azonban intézkedés az önálló iparosok, az önálló kereskedők és a szabad szellemi pályán működő orvosok, ügy­védek, mérnökök, stb. kártalanítására vonat­kozólag. Pedig az élet azt mutatja* hogy az ilyen önálló egzisztenciák hadbavonulásuk folytán néha egész egzisztenciájukban veszé­lyeztetve vannak és amikor visszatérnek, üres kamrát találnak és a munkaalkalom hiányát tapasztalják. Belátom azt, hogy ezt a kérdést lineáris úton nehéz szabályozni, mert hiszen van több olyan műhely és több olyan iroda, amelynek tulajdonosa hadbavonulása után is még folytatja az üzemet, viszont vannak olyan szabad foglalkozású egyének is, akik nincsenek rászorulva a segélyezésre. Mivel ózonban ennek a törvényjavaslatnak egyik fontos erkölcsi alapelve az, hogy a honvédelmi szolgáltattok mindenkit igazságosan és lehetőleg arányosan terheljenek meg, tisztelettel kérem a honvé­delmi miniszter urat, méltóztassék egy jóléti alapot teremteni és megadni a lehetőséget ahhoz, hogy az ilyen a hadiszolgálat miatt tönkrement önálló , foglalkozású egyének se­gélyt kérhessenek és részükre egyéni felülvizs­gálat alapján méltányos segély legyen folyó­sítható, hogy a gazdasági életben ismét elhe­lyezkedhessenek. Igen helyes intézkedés az is, hogy a gaz­dasági cselédeknek, ha béke idején honvé­delmi munkára vétetnek igénybe, a gazda csak a lakást és a szegődményes földet köte­les szolgáltatni, mert ezáltal megakadályoz­tatik az esetleges visszaélés és a kétszeres el­látás. A honvédelmi szolgáltatás igénybevételé­nek foganatosítása tekintetében felmerülő vitás kérdések a honvédelmi törvény szerint az elsőfokú közigazgatási hatóságnak, tehát a főszolgabírónak és a polgármesternek jogkö­réhe tartoztak. Ez a novella a 24. §-ban bizo­nyos esetben kiveszi az elsőfokú hatóságok !. üléso 1942 június 25-én, csütörtökön. jogköréből ezeknek a vitás kérdéseknek elbí­rálását, abban az esetben tudniillik, ha vala­mely ilyen szolgáltatás igénybevételét az ille­tékes miniszter vagy a minisztérium által ki­nevezett kormánybiztos rendelték el. Némi aggodalmat váltott ki ez a változta­tás mindnyájunkban, érdeklődve azonban a kérdés után, megtudtuk azt, hogy az illetékes miniszter, illetőleg a kormány felhatalma­zása alapján a kormánybiztos csak igen kivé­teles esetben, például valamely iparvállalat­nak vagy bányavállalatnak hadiüzemmé nyil­vánítása esetén szokta ezt a rendelkezést köz­vetlenül kiadni, így tehát nincs semmi na­gyobb sérelem abban, hogy az ezekben a kér­désekben felmerülő esetleges viták, illetőleg panaszok tekintetében az illetékes _ miniszter fog határozni, mert közigazgatási jogunk mai fórumrendszere szerint nem engedhető meg az, hogy egy alsóbbfokú közigazgatási ható* ság bírálja felül a miniszternek ilyirányú rendelkezését. A jövedéki kihágásokról rendelkező 30. $ értelmezése tekintetében is voltak bizonyos aggályok ennek a szakasznak tömör fogalma­zása miatt, valamint talán inkább azért, mert nem vetettük azt össze a katonai büntető per­rendtartásnak korábbi rendelkezéseivel és r a honvédelmi törvénynek ezt részben módosító rendelkezéseivel. A honvédség büntető per­rendtartását szabályozó 1913. évi XXXIII. te. 11. szakasza az összes katonai személyek által elkövetett bűncselekményeket természetszerű­leg a honvédbíróság hatáskörébe utalta, ki­véve a jövedéki kihágásokat. A honvédelmi törvény hatálytalanította ezt a kivételt és jövedéki kihágások esetében is a katonai ha­tóságok, illetve bíróságok jogkörét állapította meg. A tapasztalat szerint azonban kisebb je­lentőségű jövedéki szabálytalanságok esetén nem volna helyes, hogy a társasszervezettel bíró és amúgyis túlterhelt katonai bíróságot ilyen kisebb jelentőségű jövedéki kihágások elbírálásával is terheljék, ezért ez a paragra­fus megadja az illetékes minisztereknek a iogot arra, hogy rendeletileg kivehessek a ka­tonai bíróság hatásköréből a kisebbfokú jöve­déki szabálytalanság elbírálását és azt n pénzügyi hatóságok jogkörébe utalhassák át. Közjogi és közigazgatási vonalon tehát itt semmiféle sérelem nem fordulhat elő. Igen üdvös szociális intézkedés a hadipót­lék összegének mérsékelt emelése, kategorizá­lása s hogy azt e javaslat ötvenszázalékig a nyugdíjba és huszonötszázalékig az özvegyi ellátás összegébe is beszámítani engedi, to­vábbmenőleg pedig kiterjeszti a javaslat min­denféle katonai vonatkozású kérvényekre, bí­róság előtti keresetekre a honvédelmi törvény által szabályozott illetékmentesség terjedelmét. A törvényjavaslat a maga kiváló és meg­győző indokolásával ezekre a kérdésekre es általában a többi, általam itt nem érintett közigazgatási és jogi kérdésre megadja a vá: laszt és én így részben az előadó úr által, is ismertetett kimerítő indokokra figyelemmel nem akarom a Ház türelmét ezeknek taglalásá­val tovább igénybe venni, csak általánosságban tartom szükségesnek megjegyezni, hogy e javaslatnak rendelkezései sem általános köz­jogi, sem magánjogi, sem közigazgatásjogi, sem büntetőjogi alapelveinkkel nem ellenkeznek, a fejlődés követelményeinek megfelelnek és álta­lában kielégítik a korszerű honvédelmi tör­vény rendelkezéseivel szemben támasztható

Next

/
Thumbnails
Contents