Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. '&&& 1942 június 25-én, csütörtököt».. 167 igényeket. Éppen ezért abban a reményben, hogy ez a törvényjavaslat a maga rendelkezéseivel és életbeléptetésével a külső- és belső front ellenállóképességét egyaránt fokozni iogja éö annál a bizalomnál fogva, amellyel a honvédelmi miniszter úr működése iránt viseltetem (Meskó Zoltán: Meg is érdemli!), tisztelettel bejelentem, hogy a törvényjavaslatot a Magyar Élet Pártja nevében elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Mielőtt a következő vezérszónoknak megadnám a szót, Angyal László képviselő úrnak, mint a közgazdasági, közlekedésügyi ©s pénzügyi bizottság előadójának adom meg a szót, jelentésének megtételére. Angyal László előadó: T. Képviselőház! Van szeretncsém beterjeszteni a képviselőház közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottságának együttes jelentését a magyar királyi iparügyi miniszternek a Wintershall Aktiongesellschaft berlini céggel való 1940. évi augusztus hó 26-án kötött kutatási és opciós szerződés, valamint koncessziós szerződés határozmányainak első pótszerződés, valamint második pótszerződés megkötése útján való kiegészítése tárgyában előterjesztett jelentéséről. Tisztelettel kérem a jelentés kinyomatását, szétosztását és annakidején napirendre tűzését. Elnök: A Ház a benyújtott jelentést kirn vorn atja, tagjai között szétosztatja. Napirendre tűzéséről később fogunk határozni .' Szólásra következik a vezérszónokok közül*? Ârvay Árpád jegyző: vitéz Horváth Ferenc! vitéz Horváth Ferenc: T. Képviselőház! A honvédelemről szóló 1939. évi II., valamint az 1914—18. évi világháború tűzharcosai érdemednek elismeréséről szóló 1938-as törvényjavaslat módosításával és kiegészítésével kapcsolatos, előttünk fekvő törvényjavaslatot úgy is mint törvényhozó, úgy is mint katona örömmel üdvözlöm. A honvédelmi törvény már évek óta* megszületése óta érezteti üdyös hatásait. Eddig is éreztük, de különösen érezzük a mai nehéz időkben, amikor nemzetünk létéről van szó, amikor a haza léte vagy nem léte függ hadviselési képességünktől, amelynek kétségtelenül legeszményibb és legfontosabb tényezője a nemzeti szellemtől áthatott magyar katonás szellem. Ez a magyar katonai szellem már ezer év óta kiírthatatlanul él a magyar nemzet lelkületében és eddig is t minden• nehéz # időn, minden sorscsapáson, minden vészen, viharon átsegített bennünket. Ha lehanyatlott a magyar katonai szellem, mint az 1918-as forradalom idején, mesterséges izgatások, a haza és a nemzet elleni propaganda, és a rossz vezetés folytán, akkor el is buktunk. De hála a szegedi gondolatnak és szellemnek, ismét felemelkedtünk és a szegedi szellem által megszületett, illetőleg létrejött a magyar nemzeti hadsereg. (Ügy van!) A magyar nemzeti hadsereg lelkületét áthatotta az " előbb említett magyar _ katonás szellem és a nemzeti hadsereg utódjának, a honvédségnek lelkületében ugyancsak élénken és termékenyítőleg- él a magyar katonai szellem. Ez a törvényjavaslat erősen fejleszti a magyar katonai szellemet, magában foglalja a háborús tapasztalatok által szükségesnek mutatkozó korszerű intézkedéseket. Ezeknek jelentősége felett nem szabad átsiklanunk, nagybani és erős alkalmazásukat, hatásukat érez zük és át fogjuk érezni. Az előttünk fekvő* törvényjavaslat, amelyhez első parlamenti felszólalásom alkalmával tiozzaszolni szerencsés vagyok* ugyancsak hadviselési képessegünk fokozását és biztosítását szolgaija, de mutatja azt is, hogy a honvédelmi miniszter úr őnagyméltósága a lüktető élet valóságához akarja módosítani és kiegészíteni a honvédelmi törvényt, (vitéz Lipesey Márton: Ugy van!) E helyről kötelességem megköszönni a honvédelmi miniszter úr őnagyméltóságának es munkatársainak fáradozását, amelynek révén ez a törvényjavaslat napvilágot látott. Meg kell emlékeznem a honvédségről, a tisztikarról, az altiszti, jobban mondva a tiszthelyettesi karról, a legénységről, de mindazokról is, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a honvédség odáig fejlődött, ahol ma van és hogy nemcsak a Felvidék, Kárpátalja, Erdély és a Délvidék megszállásánál, illetve visszaszerzésénél állta meg dicsőségesen a helyét, hanem most is, a keleti harctéren dúló nagy csatákban is dicsőségesen érdemelte ki a nemzet háláját és egyben szövetségeseink és szomszédaink elismerését. (Ügy van!) A honvédségnek ez a magas katonai és erkölcsi értéke a tisztikar nemzeti érzéstől áthatott, fáradtságot nem ismerő tevékenységéből fejlődött ki, amely fáradozást és tevékenységet a tiszthelyettesi kar és a legénység is teljes fizikai munkaerejének és munkabírásának latbavetésével és fegyelmezettségével támasztott alá és segített. Szűkebb pátriám, a Muravidék, Zrínyi földjének, katonás vidékének lakossága velem együtt nagyon is felismeri ennek a honvédelmi törvénycikknek katonai, honvédelmi, de szociális vonatkozásait és jelentőségét is. A fegyveres erő, a fegyveres szolgálat előjogát kizárólag a magyar és keresztény honfitársaink javára akarjuk fenntartani és nem adunk azoknak a kezébe fegyvert, amint ezt már tettük, hogy adandó alkalommal, mint 1918-ban is, a nemzet és a nemzet fiai ellen fordítsák. Ez többé már nem fog ismétlődni. Azt hiszem, mindnyájunknak értékelnünk kell, hogy mit jelent a hadban álló sereg átütőképességet, harckészségét emelni, a hátország lakosságának, a családnak, a^ gyermeknek, a népnek és a nemzetnek a védelmét ezzel a törvényjavaslattal különösképpen alátámasztani. A javaslat negyven szakaszából én, mint katona, tulajdonképpen inkább csak a katonai vonatkozású rendelkezés ékkel óhajtok különösen foglalkozni, illetve azokhoz szólok. Ez a módosító törvényjavaslat a honvédelmi törvénycikken — amint azt tegnan már az előadó úrtól és ma előttem felszólalt mélyen t. képviselőtársamtól is hallottuk — lényegében alapvetően nem változtat, hanem azt csak módosítja és kiegészíti. Éppen azért ezen módosító és kiegészítő rendelkezéseknek csak katonai vonatkozásaihoz kívánok szólni. A törvényjavaslat első szakasza kimondja, hogy zsidók leventekiképzésben nem részesülhetnek, zsidó hadkötelesek sem a honvédségnél, sem a csendőrségnél fegyveres t szolgálatot nem teljesíthetnek. A törvényjavaslatnak ezen általam idézett rendelkezései már régi kívánságnak tesznek eleget, de különben is minden tekintetben megfelelnek a korszellemnek. A zsidókérdés nemcsak a társadalmi élet egyes megnyilvánulásainak, a közgazdaságnak, az iparnak és a kereskedelemnek égető problémája, de elsősorban elodázhatatlan honvédelmi szükségesség, Éppen azért