Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-271
Az országgyűlés , képviselőházának látni, hogy ez a terv nem kivihetetlen, csak ajkarat kell hozzá. (Helyeslés a szélsőbalolHalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Budinszky László képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. összkormányhoz a bányamunkásság tarthatatlan helyzetéről és a fennálló visszásságok megszüntetéséről. Hajlandó-e am. kir. kormány a bányamunkásság gazdasági, politikai, társadalmi helyzetében fennálló tarthatatlan állapotokat ä hadviselés érdekében azonnal megszüntetni és megváltoztatni ? « Elnök: Az, interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! A bányamunkásság helyzete és sorsa nem osztálykérdés, hanem az egész nemzet egyetemének kérdése. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) A szén termelése nélkül megáll az élet. A bányászok sorsával azonban ezideig ig i en keveset törődtek az országban és ez volt annak oka, hogy a szénbányászok és általában a bányászok mindig szélsőségekre voltak kénytelenek magukat ragadtatni égi ilyenformán a kommunizmusnak, a marxizmusnak, főként pedig a szociáldemokratapárt áldozatai lettek. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Erről a bányászság nem tehetett, mert sem politikailag nem foglalkoztak vele a múltban, sem társadalmilag nem emelték fel, gazdaságilag pedig egyenesen ki volt és ki van szoligáltatva a magánvállalatok haszonlesésének és önző kapzsiságának. A Salgótarjáni Kőszénbánya Készvénytársulat, a Magyar Általános Kőszén, a többi apró bánya, a Csákány házaragyolci Kőszénbánya Rt., amelynek valóságos tulajdonosa a Winter Hermann cég és más zsidók^ természetesen csak egyet tartanak szemelőtt: mentől többet kihozni a magyar föld méhéből, mennél több pénzt összeszedni, a többi, a nemzet és a bányászság érdeke kevesebbet érdekli őket. 1940 októberében Kádas iparügyi államtitkár úr és Aliquander szénkormánybiztos úr az akkor kitörő és életjogaikat követelő bányászoknak azt mondották és ezt írásba is foglalták^ hogy az akkori árviszonyokhoz képest rögzítik az árakat. 1940-ben rögzítették is az árakat, azóta a bányászok bére 30-%kal emelkedett, ezzel szemben nem kéli közgazdásznak lenni annak megállapításához, hogy az akkori négy, öt, hatfilléres tojásnak az ára ma húsz fillér, az akkori kétpengő szalonnaár helyett ma 6—7 pengő a szalonna ára, az egyszerű minőségű nadrág, — amilyent egy bányász vehet — amely akkor 3—4 pengőbe került, ma 18—20 pengő, az általuk akkoriban 40 pengőért vásárolt ruhának ára ma 140 vagy 200 pengő. A bányászok fizetése ténylegesen rögzítve maradt, â bevásárlási árak, az életfenntartás költségei pedig legalább 200'%-kai emelkedtek. Ezzel szemben azt ígérték a, vállalatok a báríyászoknak, hogy kedvezményes áron kapnak szövetet, rőfös árut, Ígérték, hogy kedvezményes áron kapnak _ bakancsokat. Mindezekből semmi sem lett. Ügy kapnak egy bakancsot, ha aláírják, hogy egy évig az kitart, mert annak ki kell tartania. Szénbányában egy bakancs nem tarthat ki egy évig. Mit kell tehát a bányásznak lennie?' Kénytelen a 271. ülése Í9U2 június 2U-én, szerdám,. 157 saját pénzén, a saját keserves keresetéből, zúgiorgalomban cipőt és egyéb szükséges ruhanemüeket vásárolni, mert mint a banya kötelékébe tartozó bányamunkás, jegyrendszeroen nem részesül és ilyenformán teljesen és tökéletesen a zúgforgalomra van utalva. T. Ház! Egy bányásznak egyhavi összes keresete, 24 vagy 25 műszakot számítva, átlagban 160—170. pegő között mozog. (Venczel Antal: Ezek a legjoobak.) Csak akkor Kereshet többet, ha az éjt nappallá teszi. Ebből a keresetből le kell számítani a kereseti aüot, a különadót, a rokkantadót, a hadfelszerelési adót, a temetkezési járulékot, a nyugbérjarulékot, a betegsegélyzési járulékot, anyagköltséget, mert a karbidlámpához az anyagot neki kell megvenni, az egyházi járulékot. Természetesen a különböző előlegeket és tartozásokat nem számthatom le, mert hiszen ezek a bányászok előlegből élnek. Ilyenformán egy bányász egy hónapban átlag 60—70—80 pengőt kap kézhez« Mit csinálhat az ilyen bányász? Elmegy a Grünhuthoz, a Kohnhoz és adósságot csinál. (Rapcsányi László: Eladja a lelkét, mert pénzt kell neki előteremtenie.) Ne méltóztassék azt gondolni, nagy az adóssága, mert csak 30—150 pengőt adnak neki, de ezek a mai viszonyok között egészen fantasztikus számok. Mi történik azután? A bányász nem tud fizetni. A Grünhutok és Kohnok beperelik és beadják a végrehajtást a társulathoz. A társulat pedig letiltja, levonja a bányász fizetéséből a zsidónak járó) tartozást. (Gosztonyi Sándor: Ezt kellene megakadályozni.) Meg kell jegyeznem szerényen, hogy végrehajtási törvényeink értelmében a bányászfizetések a végrehajtás alá vonható minimum alatt vannak, tehát tulajdonképpen törvényellenesen tiltja le a vállalat a hitelezők javára ezeket az adósságokat. Egy konkrét esetben egy bányász, akinek hat gyermeke van és az egyik hónapban 38 pengőt kapott volna, 11 pengő levonása után 27 pengőt kapott kézhez- A másik hónapban — egy egész hónapra — már 11 'pengőt kapott volna a levonások után, ott levontak azonban 10 pengőt, tehát egy pengőt kapott négy gyermekkel. Ezzel szemben fel kell hívnom a t. Ház figyelmét egy bányaakna kalkulációjára, nehogy úgy tűnjék fel a helyzet és nehogy azzal a védekezéssel állhassanak elő a vállalatok, hogy a bányászmunkabéreket nem lehet a termelési költségek miatt felemelni. Méltóztassék megengedni, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Társulat egyik tárnájának kalkulációját feltárjam a t. Ház előtt. Kótyházán a munkásság egy hónap alatt 7779 csille szenet termelt ki. Ezt a mennyiséget 239 ember a föld alatt, 79 ember pedig a föld felett, vagyis összesen 318 ember termelte ki. Miután csillében 7 mázsa szén van, a termelt 54.453 q szenet, a vagónibarakás után a vállalat ez alatt a hónap alatt, mialatt ezt a mennyiséget kitermelték, 185.140 pengőt kapott- Ezzel szemben kifizetett a munkásságnak 44.520 pengőt. Maradt tehát a kótyaházi aknán 140.620 pengő. 20.000 pengőt számítok &gy aknánál egy hónapra mindenre a világon, bár ez egész utópisztikus szám, ebben az esetben 120,000 pengő marad tehát egy aknán tisztán a társulat javára egy munkáscsapat munkájából. Emellett a kalkuláció mellett nem tudom megérteni, miért nem lehetséges, hogy a munkások bprét, de az alapbérét azonnal fel ne emeljék száz százalékkal? Ez az emelés nem megy a 22*
