Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-271

144 Az országgyűlés képviselőházának kérelmeztek aziránt, hogy őket léptessék elő. Sajnos, az előléptetésük elmaradt. Ezek a tisztviselőnők a boldog felszabadulástól, az édes hazánkhoz való visszatéréstől várták a», hogy ezt a sérelmüket orvosolni fogják. Sajnos, nagy volt a kiábrándulásuk (Börcs János: Lesz még több is!), mert a Máv. egyszerűen sutbadobta ezeknek az érettségizett tisztviselőknek a kérelmét, nem orvosolta a sérelmüket és őket a tisztviselői státus helyett egyszerűen a kezelői státusba sorozta be. Számításuk szerint ugyanis az érdekelt nők a második csoport kilencedik osztályának második fokozataiban húszévi szolgálati idő után elért 8280 leinek megfelelő 276 pengő fizetést kellett volna kapjanak és lakbért, a Máv. azonban egyszerűen más álláspontra helyezkedett és ezeket a tisztviselőnőket a kezelési státusba nevezte ki 181 pengő havi fizetéssel, húszévi szolgálat után. (Rajniss Ferenc: így akarja a deficitet eltüntetni a Máv!) Érdekes azonban a Máv. igazgatóságának álláspontja. Felolvasom az egyik főtisztviselőnek levelét, amelyet egyik képviselőtársamhoz intézett. Azt mondja benne többek között, hogy (olvassa): »Intézetünknél női alkalma- . zott — kivéve a tanintézeteknél működő tanítónőket, valamint az orvosnőket — szabá lyaink értelmében tisztviselőnek nem nevezhető ki. (Egy hang bálfelöl: Miért?) Női alkalmazott, tekintet nélkül iskolai végzettségére, csupán segédtisztté sorozható be. Eltekintve attól, hogy az Államvasutak nem jogutóda a Cfr.-vasútnak (Mozgás a szélsőbaloldalon.) s így a volt Cfr.-alkalmazottakat nem köteles előbbi minőségükben alkalmazni, a főiskolás volt Cfr. női alkalmazottaknak tisztviselőként való besorozása súlyos sérelmet jelentene azon anyaországbeli női alkalmazottaink részére (Rajniss Ferenc: Remek!), akik ugyancsak főiskolai képesítéssel rendelkeznek és ennek ellenére a fent hivatkozott szabályok értelmében mégis csupán a B) segédtiszti táblázatba voltak kinevezhetek. (Baky László: Ez komoly dolog!) Annak a kérelemnek teljesítésére, hogy a volt Cfr. női alkalmazottak a segédtiszti státusba való besorozásuk mellett...« azt kértük t. i., hogy ha már nem lehet tisztviselőknek kinevezni őket, akkor adják meg nekik a régi fizetésüket. Azt mondja erre a levél, hogy (olvassa): »segédtiszti státusba való besorozásuk mellett a Cfr.-nél élvezett illetményüknek megfelelő díjazásban részesüljenek. lehetőség nincsen, mert a törvényes rendelkezések szerint az alkalmazottak mindenkor csak azt az összegszerű illetményt élvezhetik, amely nekik azon fizetési osztály és fokozat szerint jár, amelybe kineveztettek«. (Gr. Apponyi György: A magyar állam rosszabbul fizeti a magyarokat, mint a románok! Mert jó magyarok voltak!) Elsősorban is igen vitatható a Máv-nak az az álláspontja, hogy a Máv. nem jogutódja a Cfr.-nek. (Rapcsányi László: Hát micsoda? — Rajniss Ferenc: Jogelődje! — Gr. Apponyi György! Jogelődje és jogutódja!) Ha a Cfr-től jogokat vett át, akkor természetesen a kötelezettségeket is át kellett vennie. (Rapcsányi László: Különösen a magyarok iránt!) De nyilvánvalóan nem helyezkedhetik a Máv. erre az álláspontra akkor, amikor a második bécsi döntés bizonyos kötelezettségeket hárított Magyarországra. Nem lehet itt azonban arra az álláspontra helyezkedni, hogy a bécsi döntésről vagy jogutódról volna szó, hiszen huszon271. ülése 19 U2 június 2h-én, szerdán. két éven át harcoló és küzdő magyar nőkről van szó, (Baky László: Ez a lényeg!) akiknek jogait el kell ismerni. Ezeknek a nőknek szerzett jogaik vannak, amelyeket tiszteletben kell tartani. (Ügy van! Úgy van! balfelől és a középen.) Hiszen mindössze 50-^60 pengőről van szó egynél-egynél. (Baky László: Nem birja ki a Máv. deficitje!) A 15 tisztviselőnél ez körülbelül 800—1000 pengőt jelentene. (Baky László: Ez húzza ki a Máv-ot a vízből!) r De egyáltalán nem állja meg a helyét a Máv. álláspontja azért sem, mert itt tényleg jogsérelem áll fenn és szerzett jogokat sért. Lássuk csak, mi történt a többi intézménynél, amelyekre nézve a magyar törvény kimondotta, hogy nők ezeknél az intézményeknél nem alkalmazhatók, a román törvény viszont megengedte alkalmaztatásukat. Elsősorban is utalnom kell arra, hogy 1918-ban, amikor ugyanez a szabályzat volt érvényben, a Horvátországból menekült tanítónőket, nem is érettségizetteket, csak tanítói oklevéllel rendelkezőket, bevették a tisztviselői státusba, ma is tisztviselőnőknek alkalmazza őket a Máv., ma már intézők, sőt főintézők a Máv. státusában, íme az első precedens, amelyet annakidején statuált a Máv. (Mester Miklós: A trianoni Magyarország gavallér volt, a mai nem az!) De nézzük csak tovább. Az érvényben levő magyar törvények értelmében, az ügyvédi rendtartás szerint nő nem lehet magyar ügyvédi kamara tagja. Ennek ellenére az igazságügyminiszter úr elismerte a szerzett jogokat és azok, akik azelőtt is mint ügyvédnők szerepeltek, ma is gyakorolhatják ezeket a jogokat. Arról is tudok, hogy a posta, a vármegye, a város és egyéb állami hivatalok magasabb iskolai képesítéssel rendelkező női tisztviselőket képesítésüknek megfelelően, magasabb tisztviselői állásokba soroztak be. De maga a Máv. is tett kivételeket. Aszlán Károlynét, a Cfr. által kineyezett, érettségivel rendelkező tisztviselőnőt, akit a Cfr. 1938-ban nyugdíjazott, a Máv. a tisztviselői státusba sorozta be és mint főtisztet nyugdíjazta. Ha nyugdíjas nőtisztviselőket illetőleg elismeri a Máv. a szerzett jogokat és az iskolai képesítést, akkor miért nem gyakorolja ugyanezt ennél a 15 érettségizett magyar nőnél is? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ugyanez a helyzet a kolozsvári egyetemi könyvtárban. Csernák Olgát óvónői képesítéssel a kolozsvári egyetemi könyvtárnál a tudományos tisztviselők csoportjába nevezték ki, a VIII. fizetési osztályba, a román uralom alatt szerzett jogainak betudása mellett. Nyilvánvaló tehát, hogy szerzett jogokról van szó, de ettől eltekintve méltányos is, hogy ennek a 15 érettségizett magyar nőnek az ügye jogos és sürgős elintézést nyerhessen. (Ügy van! Úgy van! balfelől. — Rajniss Ferenc: Sürgős? Olyan nincs!) Kijelentem, hogy én nem vagyok feminista. (Derültség.) Eszemágában sincs ezzel a gondolattal foglalkozni. De ma, amikor háborúban vagyunk, amikor egyre kevesebb a férfi munkaerő, gondolkozni kellene azon, hogy a nők előtt is megnyissuk a közpályákon a

# magasabb érvényesülési lehetőségeket. (Rajniss Ferenc: Igaz, helyes!) Ma, amikor a női munkaerőt honvédelmi célokra is igénybe vesszük, amikor más országokban miniszterek is lehetnek a oők, nem szabad oly szűkkeblűeknek lennünk, hogy csak a segédtiszti színvonalra érdemeseknek beesüljük őket. De függetlenül a fent említettektől, ennek;