Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-271

Az országgyűlés képviselőházának 2 kilencven pengőért lebet talpbőrt kapni, négy pengőért lisztet, (Börcs János: Tíz pengőért gálicot.) tíz pengőért gálicot. Ezt a fekete áruskálát a végletekig lehetne felsorolni az utolsó gombostűig és cérnáig. A fekete áru tisztán a zsidóság kezében van, amely olyan ügyesen, mesterien űzi játékát azzal a fekete áruval és olyan pimaszul és nyiltan kereskedik ma már, mintha ebben az országban rendőrség nem is volna. Ha imittamott egyet el is fognak, szinte glasszékesztyűvel ítélik el egy kis pénzbüntetésre, úgyhogy nem veszik el a másik zsidó kedvet attól, hogy ezt a fekete árukereskedelmet folytassa. Meg keli még emlékeznem az üzemekben dolgozó munkások helyzetéről. Az a termelő réteg, az a dolgozó munkástömeg, amelyik a hazai frontokon küzd akkor, amikor a mi hadseregünk kint van, a maga utánpótlását megkapja, van annyira fontos, mint a hadsereg odakint. Ez a termelő réteg teljesen el van zárva minden szociális gondozástól és segélyezéstől. Például az üzemek teljesen el vannak piszkosodva ma, amikor csak igen kevés szappannal és tisztító eszközzel rendelkeznek. Az üzemekben nincsenek mosdók, nincs öltözkö'dő, étkező, nincs ellátása az üzemi munkásnak csak egyes üzemekben. Pedig fontos volna ezeknek bevezetése, mert ezzel, valamint azzal, ha a gépekre és a veszélyes eszközökre több figyelemmel volnának, az üzemekben nagy számban előforduló baleseteket korlátozni lehetne. Nagyon fontos volna egészségügyi szempontból is, ha ezeket a halasztást nem tűrő kérdéseket végre megoldanák, mert hiszen a munkássággal szemben, amely mindig megtette és megteszi kötelességét, az állam. nak, a kormánynak is vannak kötelességei. Azok éppen olyan áldozatkész és hasznos tagjai a nemzetnek, mint bárki más. Ezek is megérdemlik azt a támogatást, mint akármelyik másik réteg. A munkaidőre vonatkozó rendelkezések is igen homályosak. Még ma is üzemenkint osztják be és rendezik a munkaidőket. Az egyik üzemben például tíz óra, a másikban nyolc óra a munkaidő, a harmadikban tizenkét órát dolgoznak. Itt meg kell említenem, hogy valóban, ma háború van, a háborúban a felemelt munkaidő nem lehetetlen, sőt kívánatos, azonban akkor, amikor a munkásoknak biztosították már egyszer a nyolcórás általános munkaidőt, akkor ezt tessék betartani és akkor a nyolcórás munkaidővel szerzett jogokat ne tessék megcsorbítani. Ne visszafelé folyassuk a folyókat, hanem, ha már nyolc órán túl kell dolgozni, akkor tessék azokat a túlórákat a százalékos aránynak megfelelően külön díjazni. Ezzel szemben az a helyzet, hogy az üzemek kihasználják a mai időket olyan formában, hogy ha valamely üzemnek katonai jellege van, ezen a címen a munkásokkal nem megfelelően bánnak és azok még fel sem Szólalhatnak. Nagyon sok esetben a katonai parancsnokok sem teszik meg az üzemeknél a kötelességüket, mert ha egy ilyen parancsnoknak nyolc-tíz gyár van a kezében, ha talán jóindulatú volna, akkor sem tud megfelelően eljárni és felügyeletet gyakorolni azokra a gyárakra, mert hiszen ha abba a nyolc-tíz gyárba naponta csak egyszer is ellátogat, akkor

t is elmegy az ideje. Ha a dolgozó jogos panasszal áll elő, akkor lecsukassál fenyegetik és mindenkor a zsidó tőkésnek van igaza. 1. ülése 1942 június 24-én, szerdán. 133 Ezekkel és ilyen hasonló eljárásokkal nem lehet a lelkeket megbékíteni, ilyen módon nem lehet ezeket a problémákat elodázni és elintézni. Ez nem szolgálja a nemzet érdekét, ez nem szolgálja azt a nagy magyar közösséget, amelynek úgyis el kell következnie. Ép- v pen ezért fontos volna már, ha ebben az ügyben is intézkedés történnék, hogy ezek a munkások, ezek a dolgozók végre emberséges bánásmódhoz jussanak és ha vannak jogos panaszaik, azokat legyen aki meghallgassa és orvosolja. T. Ház! A családi pótlékkal is bajok vannak. Az a ösaládipótlék-rendszer, amely ma érvényben van és amely öt pengőkkel próbálja megoldani ezt a kérdést, egyszerűen értéktelen, legalábbis gyakorlati értéke semmi sincs. Mert például a Kereskedelmi Bankban egy altisztnek, akinek 172 pengő havi fizetése volt, mielőtt két gyermeke után megkapta volna a 10 pengő családi pótlékot, 12 pengővel leszállították a fizetését, — és ezt utólag kapja meg — úgyhogy mire azt a 10 pengős családi pótlékot a kezébe kapja, azzal együtt 2 pengővel kevesebb fizetést kap havonta. mint amennyit kapott azelőtt, amikor még nem kapott családi pótlékot. Ügylátszik tehát, ennek a törvénynek a kijátszása folyik mindenféle formában, vagyis a családi pótlék mai rendszerével és számszerűségével teljesen helytelen és rossz, ebbe nem tudnék semmiképen sem belemenni. Tessék a családos embereknek olyan bért, olyan fizetést adni, amelyből családjukat becsületesen el tudják tartani, ez lesz az igazi családi pótlék, ebben az esetben nem lesz szükség más megoldásra, mert nem lesznek kijátszások, nem lehetnek ilyen félreértések és nem lesznek panaszok, mert akkor mindenki el tudja majd tartani a családját. T. Ház! Van egy egészen újkeletű ilyen háborús probléma is, amely azóta jelentkezik, amióta az élelmiszer jegy eket bevezették és ez az úgynevezett élelmiszerpótjegy kérdése. Ezeknek az élelmiszerpótjegyeknek kérdését — amelyek szintén olyan sok elégedetlenségre adnak okot — szintén nem kezelik olyan szakszerűen, mint ahogyan kellene. Lill képviselőtársam tegnapi beszédében a gyakorlati ember szakszerűségével előadta és leírta itt azt, hogy tulajdonképpen mi a nehéz testi munkás és a nem nehéz testi munkás fogalma. Ha ezt a kérdést nézzük, én a magam szempontjából csak azzal akarom ezt kiegészíteni, hogy minden dolgozó, aki a maga posztján, a maga munkahelyén dolgozik, kapja meg a pótjegyet, mert ahhoz joga van és ezt meg is kellene neki kapnia. Nem lehet ugyanis azt mondani, hogy nincsen. Amikor négy pengős liszteket lehet zugban vásárolni és általában mindent lehet zugban kapni, akkor lehetetlen, hogy az a dolgozó ne tudja megkapni a pótjegyét vagy az a tisztviselő ne kapja meg a maga pótjegyét, aki az asztalnál éppen olyan fárasztó munkát végez, mint a fizikai munkás a gyalupad vagy esztergapad mellett. Ha még ez sem volna eiég, akkor tessék a henyélő és naplopó zsidók adagját leszállítani és ne tessék egy mértékkel mérni őket a magyar emberrel. Az így felszabadult mennyiségből azután ki lehet elégíteni ezeket a pótjegyszükségleteket. Az egész országban észlelhető elégedetlenség olyan nagy, hogy ezt letagadni lehetetlen. De ezt nem is letagadni és elkendőzni kell, hanem ezeket a bajokat orvosolni 19*