Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-271

134 Az országgyűlés képviselőházának 271. ülése 1942 június 24-én, szerdán. kell addig, amíg komolyabb baj nem szárma; zik belőle. Ezt az elégedetlenséget gazdasági rendszerünk tervszerűtiensége okozza. Itt van például a kenyérjegykérdés, azután a fekete áru és más egyéb ilyen tervszerűtlen intéz­kedések, amelyek ezt az elégedetlenséget lei­idézik. Meg lehetne szüntetni az elégedetlen­séget, ha igazságos mértékkel mérnének és a rendőrség felkutatná azokat a készleteket, amelyek el vannak rejtve a zsidóknál és lehe­tetlenné tenné, hogy azok továbbra is duskál­kodjanak fekete árukkal és ezáltal felkorbá­csolják a magyar közélet nyugalmát és meg­nehezítsék a háború kimenetelét. Ezt a szer­vezetlenséget, ami az elégedetlenségben kul­minál, a zsidó-kommunista agitáció termé­szetesen teljes mértékben ki is használja a maga javára. Tudjuk azt, hogy az elmúlt időkben is mindig elégedetlenséget szítottak, osztályuralmat hirdettek a szociáldemokraták az üzemekben, a műhelyekben azért, hogy elé­gedetlenné tegyék a munkástömeget és ezáltal állandó mozgásban, forgásban tartsák, amely­nek révén azután ők felszínre tudnak kerülni. Csupa szemfényvesztés az, amelyen keresztül ők élték világukat. A kommunisták ma már szemtelenül és nyíltan agitálnak az egész országban, vendéglőkben, kávéházakban, vagy az utcán az élelmiszerért sorban állók tömege között, vagy bármilyen helyen, üzemekben és műhelyekben mindenütt, szítják az elégedet­len séget. Ez természetesen Moszkva utasítá­sára a zsidók bevonásával történik. Nagyon sok szó esett már a Házban a baloldali kom­munista akcióról. Még a túloldali kormányzó­pártban is igen erős bírálat tárgyává tették ezt a kérdést és kifejtették, hogy a kommu­nizmus milyen kártékony ,s mennyire szükség volna ennek megfékezésére. Éppen ezért, tel­jesen érthetetlen a jobboldali magyar köz­vélemény előtt, hogy úgylátszik, mintha a belügyi kormányzat keblére ölelte volna eze­ket a kommunistákat, mert olyan szabadon és pimaszul garázdálkodnak, hogy az már szinte felháborító és borzasztó. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, szíveskedjék a parlament nívójának és méltó­ságának megfelelő kifejezéseket használni. A »pimaszul« szó nem a parlamentbe való. Koltai József: A kommunistákra értet­tem. Elnök: Semmiféle vonatkozásban ne tes­sék ezt a szót használni. Koltai József: T. Ház! Ma már mi va­gyunk Európa egyetlen állama, ahol a kom­munisták még szabadon garázdálkodhatnak. Mi vagyunk az egyetlen olyan állam, amely háborúban áll a bolsevizmussal és.mégis kom­munista problémák lehetnek ebben az ország­ban. Itt még szabadon űzik kisded játékaikat. Ebben a Házban minden oldalról hangzottak el már szavak annak érdekében, hogy a ma­gyar közvéleményt a kommunizmustól meg­szabadítsuk. Ez alól a kormánypárt sem ki­vétel, ott is ugyanezt hangoztatták. T. Ház! Ezek szerint most már várjuk a választ a miniszter uraktól, mert eddig még nem kaptunk választ, hogy miért és milyen oknál fogva nem lehet eljárni ezekke-l a kommunista elemekkel szemben, melyek azok a háttérben levő erők, amelyek itt még olyan nagy erőt és nyomatékot képviselnek, hogy íiem lehet a kommunistákhoz hozzáférni, hogy szentek és sérthetetlenek a kommunisták? Elnök: Kérem, a képviselő úr véleménysza­badságát nem korlátozhatom, nem is akarom korlátozni, de engedelmet kérek, olyan kép te lenséget ne méltóztassék a magyar képviselő­házban állítani, hogy itt szentek és sérthetet­lenek a kommunisták. Koltai József: Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbítást, Elnök: Méltóztatnak a kért ot perc meg­hosszabbítást megadni? (Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, álljanak fel. (Megtörténik.) A Ház nem adja meg a meghosszabbítást Szólásra következik? Vámos János jegyző: ifj. Tatár Imre! Elnök: ifj. Tatár Imre képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Ez a tör­vényjavaslat a rendkívüli helyzetre való uta­lással az 1931:XXVI. te. alapján megadott ki­vételes hatalmat és jogot akarja a kormány­nak újabb másfél esztendőre biztosítani. Lehet, hogy furcsán fog hangzani kijelentésem, de állítom, hogy erre a felhatalmazásra szükség nincs, mert hiszen ebben a javaslatban tulaj­donképpen a 42-es bizottság működéséről van szó, a 42-es bizottság működése pedig szerintem — ne vegyék rossz néven, ha ezt mondom — nem sokkal több a semminél. Ezt azért vagyok bátor kijelenteni, mert a minisztériumok által hozott rendelkezéseket mindig utólagos beje­lentés címén hozzák a 42-es bizottság elé, amikor a minisztériumok által hozott rendel­kezések már kiadattak és azokat megváltoz­tatni nem lehet. Felteszem tehát a kérdést, miért van szük­ség a 42-es bizottságra, amikor a minisztériu­mok az ő megkérdezése nélkül hoznak külön­féle rendelkezéseket? Ezt annak indokolásául voltam bátor felhozni, hogy szerintem nem volt szükséges ezt a javaslatot most a Ház elé hozni. Most pedig engedje meg a t. Ház, hogy ezzel a javaslattal kapcsolatban különféle gaz­dasági tárgyú kérdéseket világítsak meg. Mint mezőgazda egyetlen alkalmat sem mu­laszthatok el, mert hiszen ez kötelességem, hogy rá ne mutassak itt a plénum előtt azokra a hibákra, amelyek az elmúlt esztendőben, de a jelenlegi kormányzati rendszer működése alapján is előálltak itt az országban. Nagyon Jiely esnek tartom, hogy bele kezdik verni a gazdasági közvéleménybe, hogy irányított gaz­dálkodásra van szükség. Ezt az irányított gaz­dálkodást azonban én nem úgy értem, hogy az eredményes gazdálkodás minden feltétele nélkül olyan termelési rendszerbe kényszerít­sék bele a mezőgazdaságot, amely előbb-utóbb súlyos ráfizetést fog eredményezni és a magyar mezőgazdaság elsorvadását fogja jelenteni. Hogy mennyire igazam van, azt a jelenleg érvényben lévő árrendszerrel is igazolhatom. Nem ez az első eset, t. Képviselőház, hogy eb­ben a tárgy bain ezen a helyen felszólalok, ha még többször tenném, akkor m ti szükségesnek tartanám, hogy a magyar mezőgazdaság meg­erősítése és továbbfejlesztése érdekében ezeket itt elmondjam T. Képviselőház! Állítom, hogy a mai árak alapján előállott gazdasági helyzet majdnem minden vonatkozásban az iparnak és a keres­kedelemnek ad illetéktelen haszonszerzési lehe­tőséget a mezőgazdaság hátrányára- Ki me­rem jelenteni, hogy egyes személyek, egyes közületek, gyárak azért nem tartják be a kor­mányzat által megállapított árszínvonalat, mert a kormány egyetlenegy esetben sem foly-

Next

/
Thumbnails
Contents