Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-271

130 Az országgyűlés képviselőházának 271. ülése 19 U2 június 24-én, szerdán. — nemcsak a fegyverek diadaláért folyik a küzdelem, hanem a több jogért is. A nép meg akarja szerezni azt, ami eddig nem volt, és ennek azzal adja meg az árát, hogy ismét folyik a magyar vér, az a drága magyar vér, melyből olyan kévés van. Azok, akik kint vannak a harctéren és győztesen vissza fognak jönni ebbe az országba, azok nemcsak diadalt hoznak a harctérről, hanem itt is diadalmaskodni akarnak jó értelemben, nem felfordulást akarnak csinálni, hanejn jogot, jobb létet akarnak. Ennek útját kell egyengetnünk, ennek az útját hirdetjük mi ezekből a padokból. A világon semmi sem tökéletes, talán a mi hirdetésünk sem az, de az sem tökéletes, amit a másik oldalról hallunk. A szabad megvitatás, a szabad politikai élet kitermeli majd azt az új magyar életet, amelyet a népből vett alapokra akarunk mi is felépíteni. Nem a levegőből, nem idegenből vett kimérákat akarunk itt megvalósítani, hanem amit a világ szellemisége okosat, jót és hasznosat kitermelt, azt mi fel akarjuk építeni a régi magyar alapokra, amelyeket talán az idők folyása során belepett már a magyar humusz. Mi lemegyünk a mélyre, és arra akarjuk felépíteni azt az új magyar templomot, amelyben a szebb magyar jövőért akarunk imádkozni. T. Képviselőház! Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbáloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az öt napra kinyúlt vita befejezése felé haladva, néhány percre igénybevegyem az igen t. Ház türelmét és egészen röviden válaszoljak az elhangzott felszólalásokra. Mélyen t. Ház! Abban úgyszólván az öszszes felszólalók egyetértettek, hogy a felhatalmazás meghosszabbításának kérése indokolt és időszerű. Azt hiszem tehát, hogy a felhatalmazás meghosszabbításának szükségességét felesleges részletesen indokolnom, hiszen ha valaha szükség volt erre a felhatalmazásra, a mai idők azok, amelyekben arra leginkább szükség van. Az előadó — Krúdy Ferenc képviselőtársam— olyan részletesen kifejtette ezt szép előadásában, — amelyért külön köszönetet is mondok neki — hogy egészen felesleges ennél a kérdésnél tovább időzni. Mindenki elismeri tehát azt, hogy a felhatalmazást meg kell hosszabbítani, legfeljebb az ellenzék, politikai pártállásának megfelelően — hogy úgy mondjam, a kormány iránti kötelező bizalmatlanságból — nem szavazta meg, de az ellenzék is elismeri, hogy szükséges. Annak az indokolására, hogy nem szavazzak meg egyes pártok ezt a javaslatot, különböző okokat hoztak fel. Az egyik felszólaló — Kunder képviselőtársam — azzal indokolta, hogy a kormány nem élt a felhatalmazással úgy, ahogyan élnie kellett volna. Ez ugyan véleményem szerint nem indok nrra. hogy a felhatalmazást ne adjam meg, ha annak szükségességét látom, mindenesetre módot nyújtott azokban arra, hogy tulajdonképpen egy apropriációs vita alakuljon ki öt napon keresztül. A másik ellenzéki párt vezérszónoka viszont azzal indokolta állásfoglalását, hogy a 42-es országos bizottság működése egyre szürkébb lesz, és ennek folytán a bizottság fenntartásának nincs sok értelme. Ezzel szemben legyen szabad rámutatnom, hogy egyáltalában nem lett szürkébb a 42-es bizottság működése, sőt éppen a legutóbbi időben — ezt Imrédy képviselőtársam is megemlítette — Istenben boldogult Győrffy-Bengyel Sándor közellátási miniszter úr egészen részletes expozét adott a 42-es országos bizottság előtt a közellátás kérdéseiről. Ennek alapján azután vita is alakult ki. De tovább megyek, mélyen t. Ház! A legutóbbi 42-es bizottsági ülésen éppen Imrédy képviselőtársam vetette fel azt a gondolatot, amelyet tegnap itt a Ház színe előtt is felemlített, hogy tudniillik időnként informáljuk a 42-es bizottságot az ország gazdasági állapotáról és ennek alapján a tények ismeretében megfelelő vita alakuljon ott ki. Erre válaszolva, a legutóbbi 42-es országos bizottsági ülésen a kormány nevében ígéretet is tettem, hogy a termelési miniszter urak, tehát a földmívelésügyi miniszter úr, valamint az iparügyi és kereskedelemügyi miniszter úr szintén tájékoztatót fognak adni a 42-es országos bizottságnak a termelés kérdéseiről, és jómagam ugyancsak be fogok számolni a pénzügyi kérdésekről a 42-es országos bizottságnak. Ezt az ígéretet nemcsak a magam nevében, nem a pillanat hatása alatt tettem, hanem már jóval korábban a kormány kebelén belül megbeszéltük, hogy ezt az eljárást fogjuk követni, és így a kormány nevében volt módomban ezt a nyilatkozatot megtenni. Meg vagyok róla győződve, mélyen t. Ház, hogy ha a 42-es országos bizottság ülésein megvitatjuk a kérdéseket, és ezeken az üléseken a felvetett kérdésekre a kormány tagjai teljes részletességgel megadják a felvilágosítást, akkor bizonyos kérdéseket egészen másképpen méltóztatnak majd látni. Jómagam is tapasztaltam ezt, amíg három évig képviselő voltam és nem ültem bent a kormányban. Egyes kérdésekben bizony magam is kritizáltam a kormányt, és amikor megkaptam a felvilágosítást, hogy tulajdonképpen mi a való helyzet, és minek alapján jött létre az illető elhatározás, akkor magam is éreztem, hogy nincs igazam, mert a tények ismeretében egészen máskép láttam a helyzetet. De meg vagyok arról is győződve, hogy ha a 42-es bizottság ezt a rendszert követi, akkor ott igen értékes tanácsokat, igen jó gondolatokat fogunk kapni, és méltóztassanak meggyőződve lenni, sohasem azt fogjuk nézni, hogy az a gondolat kitől, melyik oldalról, melyik párttól érkezik, hanem ha jó és megvalósítható, mi a magunk részéről a legnagyobb örömmel meg fogjuk valósítani (Élénk éljenzés és taps a j°ob- és a baloldalon és a középen.), mert én úgy fogom fel a helyzetet, hogy a nemzet érdeke az egyetlen irányadó szempontDe helyeslőbb is, ha a 42-es bizottságban tárgyaljuk ezeket a kérdéseket. Nem akarom ugyan azt mondani, hogy ez a vita, amely itt lezajlott, túlságosan telített lett volna politi; kával, de mégis mindig sokkal több politikai elem maradt benne, mint amennyi a 42-es országos bizottság ülésein szokott érvényesülni. Már pedig ezeket a kérdéseket nem a politika szempontjából kell megítélnünk, hanem egyedül és kizárólag gazdasági szempontból |és a nemzet érdeke szempontjából. (Helyeslés.) Vannak kérdések, mélyen t. Ház, amelyeket — valljuk be, mindannyian tudjuk — nyilvánosan tárgyalni nem is lehetséges. Nem lehet ^azért, mert a nyilvános tárgyalás nem szolgálja az oirszág érdekét. Nemcsak arra gondolok, hogy egy kérdés honvédelmi