Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-271

Az országgyűlés képviselőházának 271. ülése 194-2 június 24-én, szerdán. 131 érdeket spirthet, hanem arra is, hogy maga az a felvilágosítás, amelyet a miniszter, ha részletesen akar a felszólalásra'reflektálni, megad, sérthetné esetleg a közérdeket, és olyan tényeket, olyan eljárást is fel kellene tárnia, amelynek időeió'tti feltárása teljesen megzavarná azt a vonalat, amelyet követni kíván. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) őszintén bevallom, ha nekem a legkisebb aggályom van — hangsúlyozom, a legkisebb aggályom — a tekintetben, hogy egy válaszban áz ország érdeke csak a leghalványabb sérelmet is szenvedné, inkább tartózkodom a választól és inkább viselem a támadást, semhogy kockáztassam az ország étrdekét. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mélyen t. Ház! Most is felmerült itt a vita soirán sok kérdés, amelyre nagyon szívesen válaszolnék, de úgy érzem, jobb, ha ezeket a kérdéseket a 42-es országos bizottság kilátásba helyezett ülésein fogjuk megvitatni, és ott fogjuk megadni a szükséges felvilágosításokat. Nem kívánok tehát most itt a részletekre kitérni, csak általánosságban jegyzem meg, hogy ha sorra veszem az ellenzék és a kormánypárt részéről is felvetett kérdéseket, igen sokat találok, amelyre nagyon szeretnék válaszolni, de nem válaszolok az előbb említett okokból. Ha sorr

a veszem azokat a kérdéseket, amelyeket az ellenzék felvetett, megállapíthatom, hogy sok olyan kérdpst méltóztattak felvetni, amelynek elintézése folyamat, ban van. Elismerem, hogy nem méltóztatnak informálva lenni ezekről a dolgokról, de mindenesetre megállapítom, hogy sok kérdés van, amelynek elintézését sürgetni méltóztattak, s amelynek elintézése folyamatban van. Másrészről azonban, ha végighallgatjuk az ellenzéki felszólalásokat, az az érzésünk, mintha a kormány csak rossz intézkedéseket tett^ volna, csak mulasztásban élné ki magát, ós úgyszólván semmit sem tett volna. Kivétel •— elismerem — Imrédy Béla képviselőtársam felszólalása, aki a pénzügyi politika tekinteteben elismerően nyilatkozott, ami őszintén szólva, jól esett nekem, mert ő a pénzügyi politika egyik legnagyobb ismerője, mégis az az általános Színezete a dolognak, mintha a kormány csak mulasztásokban élné ki magát és csak rossz intézkedéseket tenne. Azt hiszem, mélyen t. Ház, ezt így még sem lehet beállítani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azt hiszem megcsináltunk néhány dolgot, és elintéztünk néhány igen súlyos kérdést. Nem akarok ezekre sem kitérni, legfőképpen azért, mert erre már a kormánypárti képviselő urak, különösen Cselényi Pál, Király József, Albrecht Dezső és Bencs Zoltán t. barátaim részletesen kitértek és tulajdonképpen nagyrészben el is mondották azt, amit én elmondhattam volna. Nem célom, amint mondottam, most részletekbe bocsátkozni, csak egy kérdésre szeretnék kitérni. Cselényi Pál képviselőtársam a mai időkben, amikor az ügyek intézése hallatlan körültekintést, megfontoltságot és igen sokszor bátor elhatározást igényel, és amikor minden erőnket egyetlen célra kell összpontosítanunk, mondom, ezekben a mai időkben képviselőtársam a nemzeti összefogást sürgette. A nemzeti összefogás természetesen nem jelenti azt, — képviselőtársam szerint sem, ha jól tudom, de a kormány szerint sem — hogy nélkülözni óhajtanánk a megfelelő helyen, megfelelő időben és megfelelő módon gyakorolt tárgyilagos, segíteni akaró kritikát. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. A nemzeti összefogás nem azt jelenti, hogy nem akarunk kritikát hallani, hanem azt jelenti, hogy ezt a kritikát megfelelő

1 helyen, megfelelő időben és megfelelő módon szeretnénk hallani. Ez nem is új gondolat. A miniszterelnök úr is bemutatkozó beszédében ugyanezen a hangon beszélt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Jómagam nem egyszer a 42-es bizottságban, és a plénumban ugyanezt a gondolatot fejtegettem, és az ellenzék részéről is reflektált erre több felszólaló. De valami olyant méltóztattak mondani, hogy áldozatokat kell hoznia a kormánynak, hogy meg kell egyezni. Ezt — őszintén szólva — nem egészen osztom. Ha mindannyian egyetértünk abban, — és úgy látom, egyetértünk — hogy a nemzeti összefogásra múlhatatlanul szükség van, akkor a képviselőház megállapítja ezzeil, hogy ez a nemzeti összefogás közérdek. Már pedig közérdek tekintetében nincs helye paktumnak, nincs helye alkunak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A nemzeti összefogást gyakorolni kell egyszerűen abból a belső meggyőződésbői fakadóan, hogy ez a nemzet érdeke. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mi a magunk részéről erre a nemzeti öszszefogásra ilyen értelemben kaphatók vagyunk, sőt azt szükségesnek is tartjuk, és azt hiszem, az ellenzék is szükségesnek tartja. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Zsámboki Pál: A belügyminiszter úr cselekedetei mutatják ezt!) Erre pedig szerény véleményem szerint a legalkalmasabb hely éppen a 42-es országos bizottság. Ott lehet megfelelő helyen és megfelelő módon kifejteni azt a kritikát, amelyet nemcsak eltűrünk, hanem amelyet várunk, kívánunk és akarunk (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.), mert azt hisszük, hogy ezzel előbbrevisszük az ország dolgát. Éppen ezért kérem a mélyen t. Házat, hogy a 42-es bizottsági felhatalmazási törvényjavaslat meghosszabbítását, ennek a nemzeti összefogásnak, gondolatában méltóztassék egyhangúlag elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök; Szólásra következik

1

? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Koltai József. Elnök: Koltai József képviselő urat illeti a szó. Koltai József: T- Ház! A kormány az 1931:XXVI. tc.-ben a kormánynak adott felhatalmazás újbóli meghosszabbítását kéri a Háztól. Ügy látszik, erre a törvényre ismét szüksége van a kormányzatnak, merthiszen kéri. (Zaj a jobboldalon.) En a magam részéről és pártom részéről minden előzetes és utólagos vita nélkül megadnám ehhez a hozzájárulásomat, de sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez a kormány mai összetételében a mai összekuszálódott gazdasági helyzetet, a szociális, politikai és erkölcsi problémákat képtelen njeg°l

dani- Ha ez a megállapítás csak az én számból hangzanék el és csak az én különvéleményem volna, akkor ide sem hozakodtam volna vele a Ház elé. Ezzel szemben azt hallottam itt magában a parlamentben is sok igen derék magyar képviselőtársain szájából, hogy a Háznak a magyar közösségért, a, magyar jövendőért aggódó tagjai is helytelenítik a kormány gazdasági és politikai ténykedéseit, azért, mert a kormány minden ténykedése nélkülözi azt a népközösségi elgondolást, amely a nagy magyar népi tömegek felemeie19