Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-271

Az országgyűlés képviselőházának tunk a világon semmi intézkedést. Ma már annyira megszokták az ingatlanok óriási árát is, hogy már ezzel sem mérik a pengőt, hanem ma már az élelmiszerek árával mérik a pengőt. Ezért arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy most, amikor ez a válság tulajdonképpen felütötte a fejét, a legnagyobb eréllyel és a legnagyobb gyorsasággal nyúljon bele ebbe a kérdésbe, és fékezze meg ezt a piacot, fékezze meg a merkantil elemeknek ezt a mohóságát, akik az ország érdekének teljes hátlérbeszorításával kizárólag csak a maguk egyéni érdekét és gazdagodását tartják szem előtt. Az árszabályozásban nagy szerepe vau a megfelelő taktikának is. Igen helytelen volt például — ahogy azt egy képviselőtársam már felemlítette — hogy tavaly, amikor 10 fillér volt a burgonya ára, az árkormánybiztos minden különösebb ok nélkül a burgonya árát is szabályozta, és azt 8 és fél fillérben állapította meg. Entnek következményeképpen a burgonyakereskedők és általában azok, akik burgonyát eladnak, felfigyeltek, és úgy érezték, hogy itt valami konjunktúra fog adódni, ezért egyszerre visszatartották a burgonyát a piacról. A burgonyát visszahozni a piacra pedig már csak 10 fillérnél magasabb áron lehetett. Igen helytelen taktika hozzányúlni egy olyan árhoz, amely megfelel a viszonyoknak, és amely kielégíti a szükségletet. T. Képviselőház! Most, a m apókban lenn jártam Keszthelyen és ott érdeklődtem a tojás ára iránt. Ott azt mondoták, 14 fillérért lehetett kapni a tojást addig, amíg a kormány egyszerre csak 17 fillérben nem állapította meg az t árát, vagyis amíg fel nem emelte a tojás árát. A tojáskereskedők, akik a tojás birtokában vannak, erre ahelyett, hogy boldogan adták volna a tojást, egyszerre csak visszatartották, mert vérszemet kaptak, gondolván, hogy a tojással bizonyos konjunktúra kezdődik meg. A tojás 14 filléres ára ilymódon 17 filléres maximális után felmant 28 fillérre. Nincs azonban még minden veszve itt. mert bizonyos szervezettséggel meg lehet oldani ezt a kérdést. Erről tanúskodik az a. tapasztalatom, hogy amikor autóval a vasútállomástól pár kilométerre fekvő községbe jutottam, s bementem egy vegyeskereskedésbe. ntt egy szakajtó tojás volt. Megkérdeztem, mennyiért adjákH Azt mondatták, 3 pengőért adják kilóját; ez darabonként Körülbelül 16-; 17 filléres árnak felel meg. Van még tehát olcsó tojás az országban, még üzletekben is árulnak olcsó tojást, csak megfelelő' szervezet kellene, hogy összeszedjék ezt az olcsó tojást, és konkurreneiát csináljanak a fekete piacnak. (Az elnöki emelvényen kigyullad a beszédidő végét jelző lámpa.) T. Képviselőház! Tisztelettel kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a 10 perc meghosszabbítást megadni. (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Tauf

fer Gábor: T. Képviselőház! Befejezem a vita gazdasági részét. Csak utalni akarok arra. hogv a magyar lelkiismeret, a magyar becsületesség és a magyar hazafiság megnyilvánult ebben a vitában is, amikor azt láttuk, hogy minden oldalról keresik egymást a t kinyújtott kezek, hogy egymást megszorítva (Meskó Zoltán: Együtt keressenek!), segítségére legyenek egész gazdasági életünknek, hazánknak és hazánk jövőjének. 271. ülése 194-2 június 24-én, szerdán, 129 Ha ezek a kezek (Meskó Zoltán: Kezet fognak, hogy együtt keressenek!) nem is találják meg egymást, bizonyos, hogy megvan a szándék a keresésre. Hogy nem találják meg egymást, annak okát én a parlamentarizmus a formájában keresem, amely kvázi szükségszerűen kényszeríti a pártokat a, hatalomért való tülekedésre. (Meskó Zoltán: Miért tülekedésre?) Aki a hatalom birtokában van, azért tülekedik, hogy a hatalmat megtartsa, aki pedig kívül van a hatalomból, azért, hogy a hatalmat megszerezze. (Zaj.) Ez is példája annak, hogy a legválságosabb pillanatokban, amikor a magyar emberek tényleg keresik egymást, nem találhatják meg, mert a parlamentarizmus olyan formájában élünk, amelyben a párt mindennél fontosabb. Azt hiszem, nem hiábavaló az a jószándék, amely a pártok tagjai részéről megnyilvánul s eljutunk oda, — és ezt szeretném remélni — hogy igazi bizalmi légkör keletkezik. Ennek a légkörnek megteremtése érdekében kormánynak és ellenzéknek egyaránt áldozatot kell hoznia. A kormánynak azzal, hogy igazságos az ellenzékkel szemben, az ellenzéknek pedig azáltal, hogy objketív és mérsékeli magát. T. Képviselőház! Az érre való hajlandóság megvan bennüník (Zsámboki Pál: De nincs meg a belügyminiszter úrban!) és talán senki sincs, aki a mai veszedelmes világégés idején ne akarna itt az ország törvényhozásában objektíve, becsülettel tényleg olyan munkát végezni és olyan szolgálatot tenni, amellyel hasznára van a hazának. Kérjük azonban az igen t. kormányt, különösen pedig a belügyminiszter urat, (Zsámboki Pál: Az egyetlen akadálya mindennek! Kinn kell szétnézni!) méltóztassék eltekinteni már a gyanakvás politikájától, ne méltóztassanak bennünket forradalmároknak tekinteni, mert nem vagyunk azok, (Meskó Zoltán: Úgy van! Én sem!) nem is tudom ma| gamat forradalmárnak elképzelni. Nem tudom elképzelni, hogy azok, akik velem együtt a pártban vannak, képesek lennének ebben a világégésben felborítani az ország rendjét. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt lehetetlen feltételezni becsületes magyar emberekről és én állíthatom azt, hogy akik velem itt ebben a pártban ülnek, azok között egy sincs olyan. Ez nem zárja ki azt, hogy egy sokszázezer emberből álló pártban nem 'akadnak forrófejű emberek, akikkel természetesen meg felelőképp kell eljárni akkor, ha arra valóban komoly okot szolgáltattak, de arra kérem a kormányt, szüntesse be az általános gyanak vasnak ezt a politikáját. Vezesse be a, kormány az igazságosságot a politikai élet terén és ha a választmányi üléseket engedélyezi a kor mánypártnak, akkor tűrje el az ellenzéken is. mert annak a bírálatnak, amelynek egyrészt itt a Házban kell jelentkeznie, másrészt az or szagban, helyet kell adni, hogy megnyílván uijon ott, ahol az ellenőrzés alatt áll, mégpedig a párt vezetőinek ellenőrzése alatt. Nem szabad azt elnyomni a föld alá, hanem igenis alakuljon ki itt egy becsületes egyforma eljárás és elbánás (Meskó Zoltán: Mindenkivol szemben!) alatt álló igazságos politikai élet, amelyben előkészítik a jövőt, mert a jövőt elő kell készíteni, mert a jövő készül már ott kint a harctereken. A történelem ugyanis azt bizonyítja, hogy minden nagy háború után — és talán sohasem volt olyan nagy háború, mint amilyen ez