Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-267

Az országgyűlés képviselőházának jut a polgári lakosság szügségleteinek kielégítésére. Nyilvánvaló, hogy ez különleges állami és kormányzati feladatokat ír elő, mert itt nemcsak a gazdasági, hanem a szociális kérdések is döntően esnek latba. Ez nemcsak a háborús országokra vonatkozik, hanem vonatkozik a semleges vagy a háborúból kilépett országokra is, mégpedig azért, mert egyrészt a nyersanyaghiány, másrészt a szomszéd háborús országok egyoldalú háborús gazdálkodása erre rákényszeríti őket. A háború kiterjedése a mai hadviselési rendszerekben, — _ hangsúlyozva itt a tengeri háború mai módjait és eszközeit — főként a mai nemzetközi gazdasági vonatkozásokban lényeges átformálódás tüneteit hozta magával. Ebből következik, hogy egészen világosan kezd feltűnni előttünk az új Európának, a háború folytán kialakult új Európának az a képe, amely a többi világrészektől elszigetelten most már a maga külön gazdasági életét éli. Nyilvánvaló, hogy mindez a nemzetközi kereskedelem terén, általában a forgalmi kérdésekben új helyzetet szült és új. irányú politika^ felvételére kényszerítette mindenütt a kormányokat. De hat ez egyúttal a hazai gazdiaság és hitelélet normális menetére, a hazai termelés irányának megváltoztatására, de egyúttal a belső árpolitikára, az árnivó kialakulására is. Nyilvánvaló, hogy az új helyzet az együttműködésnek, az egymásrautaltságnak eddig soha nem sejtett mértékét váltotta ki az európai népekből. A mi helyzetünket mindezeken felül megnehezítette a mezőgazdaság oldalán különösen a kedvezőtlen időjárással együttjáró csekély terméseredmény, amely most immár több esztendeje mutatkozik. Köztudomású, hogy az árvíz már a múlt esztendőben egymillió katasztrális holdat érintett, de egyébként is nagy hatással járt az időjárás kedvezőtlen volta, úgyhogy az alacsony terméseredmények folytán a készletgazdálkodásnak lényegesen szigorúbban átgondolt és a jövőbe ágazó formáit kellett a kormányzatnak vállalnia, amivel egyúttal a lakosságra nézve a készletgazdálkodással kapcsolatos megszorításoknak a súlya is hárul. Az ipar oldalán a nyersanyaghiány az, ami ugyancsak megnehezítette a gazdasági helyzetet. Hozzájárult még a tengerentúli behozatalnak teljes megszűnése, az európai oldalról szerezhető nyersanyagbehozatal nehézségei, az orosz háború. Bár Oroszországgal nagyobb összeköttetésben nem voltunk, mégis a Közel-Keletről való behozatalt megnehezítette. Mindezek azt jelentik, hogy iparunknál az erősebb erőfeszítések ideje következett be, mert ez nemcsak a nyersanyagbázisok átállítását, nemcsak az ipari foglalkoztatások további elősegítését, hanem a kormányzatnak különleges beavatkozásait is kellett hogy kiváltsa, különösen a nyersanyagbeszerzés egész területén, akár eredeti, akár pótanyaggazdálkodásról van szó. A gazdasági élet ilyetén alakulása természetszerűen kihat nálunk is a hitelélet normális menetére, kihat a valutavédelem egész kérdéskomplexumára is és arra a nehéz problémakörre, amelyet általában devizagazdálkodásnak nevezünk. De kihat az államházartás egyensúlyban tartására is. főként nálunk, ahol — nagyon helyesen — a pénzügyi politika a háborús adósságoknak sokkal nagyobb hányadát igyekszik fedezni közadókból, mint ahogy az az elmúlt világháborúban sikerült. Ez egyúttal annyit jelent, hogy fináncpolitikánk részére a beavatkozás}

,67. ülése 19Ag június 16~án, kedden. 3 rrak sokkal szélesebb körű skáláját kell biztosítani, mint amennyit annakidején a, világháború kormányai a maguk részére biztosítani tudtak. Ha már most visszatekintünk az elmúlt 11 évre. megállapítható a probléma megoldása szempontjából, hogy a kormányzat tevékenysége és munkája igen eredményes és sikeres volt. és meg kell állapítani azt is, hogy a sikeres munkásság titka a legtöbbször éppen azokban a gyors és átfogó intézkedésekben lelte magyarázatát, amelyeket a kormányzat éppen a felhatalmazásra támaszkodva, rendeleti úton intézett. Ez természetes, mert hiszen az azonnaü beavatkozás, a gyors cselekvés, a rendelkezéseknek, a jogszabályoknak ia folytonosan változó helyzetekhez való alkalmazása követeli és paranosolólag előírja a rendeleti úton való kormányzás módszereit. Ebben az összehasonlításban a törvény a jogrendszerbeli fejlődésnek állandó és generális jellegű, de egyúttal jogpolitikailag jól átgondolt láncszeme, ezzel szemben a felhatalmásból kiadott kivételes rendszabály csak olyan ad hoc jellegű jog jellegével bír, amely részlet jognak tekintendő még akkor iß, haj megelőzőleg törvényhozási úton hozott jogszabálynak megváltoztatásával, helyettesítésével, pótlásával avagy végleges hatálytalanításával jár és még iákkor is, ha ennek a kivételes jogszabálynak maradandó jellegét a későbbi jogrendszerbe való beépítését a jogrendszerbeli fejlődés elismerte. De nemcsak a gyorsaság, nemcsak az azonnal való beavatkozás szüksége merült fel a gyakorlatban. hanem gondoskodni kellett olyan módszerekről is, amelyek mellett a közgazdasági vonalon főként a károkozásnak, leginkább a spekulációs módon való kártékony közrehatásnak az útjait eleve ki lehetett küszöbölni. Ezért szükséges az, hogy a kormányrendeletek meghozatalánál azok közzététele az elhatározást nyomon kövesse. Ezért történt, hogy az elmúlt esztendőkben kormányunk ezeket a kivételes felhatalmáson alapuló rendeleteit előbb adta ki, mintsemhogy az országos bizottságnak bemutatta, tehát utólagos jóváhagyást kért. Az ilyen intézkedés, illetőleg az intézkedés közzétételének ez a módja a legtöbb esetben rendkívül hasznos volt a magyar közgazdasági életre. Mélyen t. Ház! Ebben a javaslatban arról van szó, hogy az 1931. évben adott felhatalmazás időtartama, valamint az utána következő meghosszabbító törvények hatálya a következő gazdasági évre is ki terjesztessék. Miután az 1939 : VII. te. a költségvetési évet a naptári évhez alkalmazta, ezúttal annak Szüksége állt elő, hogy most már nem 1943 június 30-ig. hanem 1943 december 31-ig hosszabbíttassék meg a törvény hatálya az összes benne lévő rendelkezésekkel együtt. Méltóztassanak a javaslatot egész terjedelmében elfogadni. (Helyeslés és taps jobbfelől és középen.) . Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém beterjeszteni a m. kir. pénzügyminiszter jelentését a 4200/1940. M. E., a 4560/1940. M. E., a 3450/1941. M. E., a 2600/1941. M. E. és végül a 2610/1941. M. E. számú rendeletekről. Tisztelettel kérem, a jelentést kinyomatni, a Ház tagjai között szétosz1*