Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-270

Az országgyűlés képviselőházának igazán nem lehet elvárni azt, hogy ők a többékevésbbé nemzetiszocialista ideológiáktól áthatott hatalmi csoportosulás győzelme érdekében fejtsék ki minden fenutartás nélkül működeKüket. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Nagyon finoman igyekeztem magamat kifejezni ezekben a kérdésekben, hogy bántó ne legyekés nehogy azt mondják, hogy demagogizálok itt a Házban, de kétségtelen, hogy e kapitalista, tehát szintén osztályharcos szemlélet alapján álló munkaadói érdekképviseletekkel s osztályharcos szemlélet alapján álló marxista munkásérdekképviseletekkel egy osztálytalan társadalomra, a népi egységre irányuló gazdasági politikát végrehajtani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Chorin és a szocialisták! — Maróthy Károly: Szabotázs alul és felül!) A végrehajtáshoz szükséges azonkívül a helyes kiválasztás is, a vezetők helyes kiválasztása. Ha a magángazdaság helyes megszervezettségére és helyesen felépített szervezeteire bízzuk, hogy kiket állítanak vezetők nek, titkároknak, végrehajtó szervnek a maguk szolgálatába, nyilvánvaló, hogy saját jólfelfogott érdekükben is arravaló embereket fognak odaállítani. Én nem láttam még, a mai érdekképviseletekben is lámpával kell keresni az olyan embert, aki szakszempontböl nem állja meg a helyét. Gondolkozásukról nem beszélek, de szakértelmük többnyire megvan. Kénytelenek is magukat képezni, mert megbuknának saját • szakmájukban, hiszen szakemberekkel állanak állandóan szemben, azok érdekeit kell képviselniük, tehát maguknak is állandóan képezniök kell magukat. Ezzel szemben ugyanez az állami bürokráciára nem áll ilyen mértékben, viszont ha a? állami bürokrácia visszavonulna helyes területére, az irányítás és ellenőrzés területére, akkor kevesebb emberre lenne szüksége, meg is tudná találni a megfelelő embereket s gondoskodhatnék ezeknek utánpótlásáról és utóképzéséről is, úgyhogy állandóan — mondjuk szaktudás szempontjából is — az állami apparátus mindig a kor színvonalán maradhatna. További követelménye egy helyes szervezésnek az, hogy átfogó legyen, tehát ne hagyjon lyukakat, ahol mindenféle kibúvók lehetségesek. Ez áll különösen a közellátás terén, ahol már az igazságosság terére is átmegy, mert hiszen végeredményben minden szervezetnek az igazságosság szempontjait is kell a mai szociális korban érvényesíteni. Az egész közellátás megszervezése nem egyenletes az országban, tehát országrészek között sem igazságos és azonkívül nem igazságos abban a tekintetben sem, hogy valóban nem lehet mindenütt megkapni mé^ jegyre sem azokat a mennyiségeket, amelyek jegy szerint dukálnának egyeseknek, viszont a másik oldalon mindenki tudja, hogy a zugforgalom milyen hihetetlen méreteket öltött nálunk. Ezekhez a dolgokhoz azonban átfogó szervezés kell- De én most nem is a közellátásról be szélek, hanem van egy másik témám, amelyet csak felvetek — ez eddig még nem fordult elő, illetve csak átmenetileg érintették — és ez az, hogy a hitelellátás kérdésének helyes megszervezésénél is lyukak mutatkoznak. Min

: denki tudja, hogy nem nagyon régen, néhánv héttel ezelőtt a Magyar Nemzeti Bank valuta politikai érdekből, illetve — mondjuk — a 270. ülése 19U2 június 23-án, kedden. 117 pengő értékállandóságának biztosítása céljából igen helyes elgondolással kiadott egy körlevelet, amely körlevél tartalma ellen semmi kifogást sem lehet emelni, mert ez a körlevél azt mondja, hogy termelési célokra a hiteleket minden fenntartás nélkül meg_ kell adni, ellenben spekulativ célokra, áruvisszatartási célokra, vagy pedig egyéb felesleges, ma mellőzhető célokra, fogyasztási célokra a hiteleket a lehetőség szerint szorítsák meg a. bankok. Ez helyes elgondolás. Nem beszélek most arról, hogy a végrehajtás során némely banknál — nem minden banknál — ezek az intenciók nem egészen tökéletesen érvényesülnek. A legnagyobb baj azonban az, hogy a mi egész hitelügyi apparátusunk szervezetileg nincsen átfogóan egy kézbe téve. Németországban az egész hitelügyi szervezetben nemcsak a bankok vannak benn, hanem a magánbankárok, a bizományosok és az alkuszok is, a szervezet mindezeket felöleli, tehát minden rendelkezés reájuk is vonatkozik, míg nálunk csak a bankokra. Az eredmény micsoda? Az, hogy már elkezdődött egy folyamat, amely abban áll, hogy — mivel a bankok nem adnak mindenkinek hitelt, hanem rendkívül megszigorították a hitelcenzúrát — a betétek lassanként kiszivárogtak a bankokból, átmennek a bizományosokhoz, az alkuszokhoz,, ezek igen magas, majdnem kosztpénzszerű kamatokat fizetnek és még magasabb kamatokon helyezik ki a pénzt azoknak a hiteligénylőknek, akik — mondjuk — áruzúgforgalomban természetesen ezt a drága pénzt is remekül tudják használni, ímert hiszen olyan horribilis haszonkulccsal dolgoznak, hogy számukra semmi kamat sem megfizethetetlen. Ez megint annak következménye, hogy a szervezés nem átfogó. De szervezetlenség mutatkozik még a jogszabályalkotás terén is. Az igen t. kormány ma két felhatalmazás . alapján dolgozik: az egyik az 1939 : II. te, amelynek 141. §-a és a következő szakaszai — a törvény hatodik része, amely a kivételes hatalomról rendelkezik — adják meg a kormánynak a lehetőséget gazdaságpolitikai téren is igen messzemenő intézkedésekre, ugyanakkor pedig a kormány az 1931. évi XXVI. te. és az ennek meghosszabbítását tárgyazó törvények alapján is intézkedik. Két vonal van tehát, amelyen folynak ezek a gazdaságpolitikai intézkedések. Hogy ez hova vezet, arra csak néhány példát olvasok fel. Van a honvédelmi törvény alapján kiadott rendeletek sora, amelyeket egy külön erre a célra alakított 36 tagú, képviselőházi és felsőházi vegyes bizottság tárgyal, véleményez és van aztán, a másik, a most tárgyalt felhatalmazás alapján kiadott rendelet-sorozat, amelyet viszont a 42-es, szintén vegyes képviselőházi és felsőházi bizottság tárgyal. Mármost a honvédelmi bizottság tárgyalt olyan rendeleteket, amelyek nagyon távoli összefüggésben állanak a háborúval, azt lehet mondani, csak abban az összefüggésben, hogy háború idején még fokozottabban kell vigyázni az ország gazdasági rendjére, holott még van egy gazdasági felhatalmazás alapján összeült bizottság, egy olyan bizottság véleményezésének lehetősége, amelyben inkább a gazdasági szakemberek ülnek benn. Nem odakerülnek ezek a gazdasági rendeletek, hanem a 36-os honvédelmi bizottsághoz! Ilyen rendelet volt például a fa kitermelésének és szállításának előmozdítása tárgyában, az anyaghiány miatt félbeszakadt építkezések befejezése tárgyában,