Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-270
Az országgyűlés képviselőházának 270, ülése 194-2 június 23-án, kedden. 113 egyenlő fontosságú, akkor ne legyen kitéve az a dolgozó ember annak, hogy a szerint jár jól, hogy nagy üzemben, tőkeerős üzemben dolgozik-e, vagy kisebb üzemben, hanem kapja meg a neki kijáró mennyiséget, a neki kijáró porciót, még pedig olyanformán, ahogyan ez őt tényleg megilleti és nem azon az alapon, hogy az ácsnak igen, az asztalosnak nem, az egyik esztergályosnak igen, a másik esztergályosnak nem. Ezeket a kérdéseket órák hosszat, sőt napokon keresztül lehetne folytatni. Ismételten csak azt kell kérdeznem, vájjon elvárhatja-e a kormány, hogy bizalommal viseltessünk vele szemben, amikor napról-napra, az élet minden megnyilvánulásában, a gazdasági élet minden szektorában ilyen dolgokba ütközünk és mindenhol tapasztalnunk kell, hogy minden más befolyás érvényesül, csak a szakszerűség nem, amikor azt kell tapasztalnunk, hogy állandóan különbséget tesznek dolgozó és dolgozó ember között, holott — és ezt talán legelsősorban kellett volna említenem — nemzeti érdek, hogy a •dolgozó társadalom végre egyszer kéz a kézben, egymást megértve végezze azt a munkát (Gesztelyi Nagy László: Ezt akarjuk!), amely munka elvégzése, nélkül kinn a frontokon verekedő, harcoló testvéreink nem tudják elvégezni azt a feladatot, amelyet hazánk és népünk érdekében el kell végezniök. T. Ház! Nem folytatom azonban tovább ezeket a panaszokat, amelyekről ismételten azt mondhatnám, hogy órákhosszat lehetne ezeket folytatni, hanem még egy-két kérdéssel szeretnék röviden foglalkozni. Ezeknek egyike a szakszervezetek és a .szociáldemokrata párt kérdése. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Érdekes!) Elcsépelt téma, mert a Háznak majdnem minden ülésén, majdnem minden interpellációs napon szőnyegre kerül és mégis ismét és ismét fel kell tennünk azt a kérdést, vájjon mikor látja a kormány elérkezettnek az időt arra, hogy az új európai korszellemmel ellenkező munkát kifejtő szociáldemokrata pártot végre egyszer feloszlassa? Vájjon mikor látja a kormány elérkezettnek az időt arra, hogy a magyar munkásságot megszabadítsa a szakszervezeteknek fizetendő adózás alól? Nagyobb üzemekben még ma is az a helyzet,, hogy az a munkás, aki nem tágja a szakszervezetnek, ha kap is valami módon munkát, abban a munkában nincs köszönet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Vájjon meddig lesz még lehetséges, hogy az Oti.-ban és az üzemekben benn üljenek a nemzetközi marxismusnak, a nem zetközi zsidóságnak ezek az exponensei, rátelepedjenek a magyar munkásságra és kiszipolyozzák? (Rajniss Ferenc: Eladják a székházaikat!) Meg tudom érteni, hogy a kormányzat számára ma rendkívül nehéz probléma volna a munkaközvetítés kérdését vagy a különböző segélyezések kérdését a szakszervezetek nélkül megoldani. (Zaj.) Én nem is azt követelem, hogy a szakszervezeteket, mint olyanokat oszlassák fel, nem is azt követelem, hogy ilyenformán elvesszenek a munkásság szerzett jogai, de követelem a szociáldemokrata párt feloszlatását (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) és követelem a szakszervezetek élén álló exponált marxisták, exponált zsidók eltávolítását. (Taps a szélsőbaloldalon.) Tessék a Szakszervezetek élére becsületes magyar dolgozókat és a magyar dolgozók problémáit ismerő embereket, szakembereket állítani. (Zajos helyeslés a szélsőbalolddlon.) Az imént mondottak alapján le kell szögeznem, hogy addig nem szabad hozzányúlni a szakszervezetekhez, mint intézményekhez, amíg azoknál jobban vagy legalább olyan jót nem tudunk hozni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amellyel hiztosítani tudjuk a munkásságnak a szakszervezetekben szerzett jogait. {Taps a szélsőbaloldalon. — Helyeslés a balközépen.) Ismét csak azt kell mondanom: el a szakszervezetek éléről azokkal, akik 1918-ban és 1919-ben már bebizonyították, hogy nem a munkásság érdekeit Szolgálják, akik csak latifundiumnak tekintik a szociáldemokrata pártot és mindent elkövetnek annak megtartása érdekében. Megint csak fel kell tennem a kérdést, melyek azok az erők, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek az emberek még ma is ott lehetnek a munkásság nyakán? (Incze Antal: Ök a kormánypárti ellenzék! — Egy hang bal felől: Mert a Gyosz.-nak jobban tetszik! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igaz! — Rajniss Ferenc: Chor in is jobban szereti! — Zaj.) T. Ház! Szóvá kell tennem még egy kérdést, amely ma, a második vagy nem tudom mar határozottan, hányadik zsidótörvény étí ismét módosított zsidótörvény idején elsősorban aktuális: a zsidó munkavezetők kérdését. Ma, amikor a nemzet minden egyes dolgozó tagja tényleg ereje minden megfeszítésével dolgozik, hogy eleget tudjon tenni azoknak a követelményeknek, amelyek a totális háború idején elengedhetetlenek, még mindig lehetséges, hogy egyes hadiüzemekben is zsidó munkavezetők irányítsák a termelést. (Egy hang balfelől: Ezek pótolhatatlanok? — Zaj a szélsőbaloldalon, t— Rajniss Ferenc: Lásd Győr! Ami ott történt! — Elnök csenget.) Keresztény magyar dolgozó embereket irányítanak és terrorizálnak zsidók. Ismételten kérdeznem kell, vájjon miként lehetséges ez? Vájjon hol vagyunk mi? Egészen különálló bolygón élünk-e_, egyedül, vagy pedig beletartozunk az európai közösségbe? Hisszük-e, hogy az európai közösségben tudjuk csak megtalálni boldogulásunkat, vagy pedig az a tétel áll-e fenn, hogy a világtól teljesen, hermetikusan elzárva akarjuk berendezni a magunk egyéni életét? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Sokan ezt hiszik!) T. Ház! Miért nem lehet eltávolítani _ az üzemekből a zsidó munkavezetőket és miért nem lehet eltávolítani őket elsősorban a főleg nőmunkásokat foglalkoztató üzemekből? (Bodor Márton: A cukorkagyárak!) Van már úgynevezett fajvédelmi törvényünk^ vannak különböző törvények, amelyek alapján a bíróságok már ítéleteket is hoznak. Vájjon megvédi-e ez a törvény és a többi törvény a nőmunkásokat a zsidó munkafelügyelók, a zsidó munkavezetők túlkapásaival szemben? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem!) Aki a gyakorlati életet ismeri, nagyon jól tudja, mennyi kísértésnek van kitéve az a keresztény dolgozó nő, különösen akkor, amikor esetleg elveszítheti kenyerét, ha nem szerzi meg magának a zsidó munkavezető tetszését. (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Kap talán helyette más munkát, hiszen ma a munkanélküliség nem olyan rettenetes probléma, mint egy-két esztendővel ezelőtt volt, azonban a 30 helyet kell elhagynia, a jobb jövedelemről kell lemondania és esetleg 50%-kal alacsonyabb bérért kell dolgoznia. „•;,"-, , -, 1 + T. Ház! A zsidóság kérdésevei kapcsolatban ki kell térnem a lakáshiányra és a la16*
