Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 19U2 június 23-án, kedden. io9 Még- egy negyedik kérdés van, anielyre fel akarom hívni a kormányzat figyelmét és ez a mezőgazdasági közigazgatásinak legalább nagy vonalakban rendeletileg való (bevezetése, amire ez a felhatalmazás bizonyára lehetőségeket nyújtana. Itt van a termésértékesítési kérdés, itt volt tavasszal az olajosnövények termelésének propagandája és általában az egész termelésnek többtermelésre való átállítása, ezek feltétlenül megkövetelik azt, 'hogy ne osiak a levegőben lógó és propagatív eszközökkel hassunk a termelés irányításában és a közellátási, termelési kérdéseik végrehajtásában, hanem hatáskörrel rendelkező szerveink legyenek. Amikor a mezőgazdasági érdekképviseletekről szóló törvényjavaslat módosítását tárgyaltuk, már akkor kértem az akkori kormányzattól, hogy a mezőgazdasági érdekképviseleteket ruházzuk fel több hatáskörrel. Ha ez akkor megtörtént volna, akkor ma nem állna itt a közellátási közigazgatás és az egész földmívelésügyi igazgatás jóformán tehetetlenül, mert a levegőből kell előráneigálnia a cséplési ellenőröket és tanítókat kell igénybevennie a gaibon alapok kiállításánál akkor, amikor az a szegény tanító egész éven keresztül a lelkét adja ki a fáradságos tanításban R amikor még a nyaralást sem tudják neki biztosítani. Szóval teljesein összeszedett emiberekkel vagyunk kénytelenek igazgatásunkat végezni. Említettem a múlt alkalommal, hogy kalapkereskedők és cdpőgyári tisztviselők mentek ki a gazdákhoz megállapítani, hogy meny nyit ehet az ő jószáguk, vagy hogy mennyi gabonára van nekik szükségük. Egész igazgatásunk bajainak egyik legfőbb forrása volt az, hogy mezőgazdasági igazgatásunk egyáltalán nem fungál, mert nincs. Szükségesnek tartom azonban, hogy a kivételes felhatalmazás alapján a falusi mezőgazdasági, illetve községi mezőgazdasági bizottságokat felhatalmazzák megfelelő impériummal és ugyanakkor adjanak hozzá állandó tisztviselőket, akik legalább a magvai legyenek a mezőgazdasági igazgatásnak s ezzel a termelés és a közellátás biztosításának. Olyan fontos kérdés ez, hogy ezekben halasztani nem lőhet és inkább ma kezdjük,, mintsenihogy később, évek multán térjünk rá, csak azért, mert ma azt mondjuk, hogy »ez nagyobb kérdés«Kezdjük el inkább most, nehezebben és roszszabbul, de induljon meg a mezőgazdasági igazgatás megszervezése. T. Képviselőház! Felszólalásomat befeje zem. Bár a kormányzatnak működésével nem vagyok teljes mértékben megelégedve, mégis az a véleményem, hogy a jelenlegi helyzetben nem vállalhatok felelősséget azért, hogy bí zalmatlanságot nyilvánítsak vagy keltsek * a kormány iránt. (Helyeslés jobbfelöl.) Sokkal helyesebbnek tartom azt, — ha csak középszerű kormányunk is van — hogy az stabilitással, egységes vonalvezetéssel vigye a dolgot, mintsem azt, hogy bizalmatlansággal bármilyen kormányzat munkáját megnehezítsük. (Helyeslés a középen.) Ezért a magam részéről a kivételes, felhatalmazásról szóló javaslatot a kormánynak megszavazom. (Helyeslés a közéven.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó János jegyző: Lill János. Elnök: Lill János képviselő urat illeti a szó. Lill János: T. Ház! Az előttünk fekvő javaslat tárgyalása folyamán a pártszövetség szónokai komoly érvekkel indokolták meg, hogy miért foglalunk állást a javaslattal szemben. A javaslat a kormánynak az 1931. évi XXVI. törvénycikkel adott, majd utóbb kiterjesztett felhatalmazásnak további másfél esztendőre való meghosszabbítását szolgálja. A felhatalmazás, mint ezt az előttem felszólalt képviselőtársaim már eléggé kihangsúlyozták, bizalmi kérdés. A kormány ennek a bizalomnak további másfél évre való előlegezését kéri a törvényhozástól. Én ezt a bizalmat, t. Ház, komoly meggondolás és lelkiismeretvizsgálat után a legnagyobb sajnálatomra nem előlegezhetem a kormánynak. Nem előlegezhetem azért, mert nem látom a kormány intézkedéseinél azt a komoly, szakszerűségre felépített lendületet, amelyet egy háborúban levő ország a kormánytól elvárhat. Teljesen téves az a beállítás, amelyét az előttem felszólalt egynéhány szónok hangoztatott, hogy mi csak azért nem fogadjuk el a javaslatot, mert az ellenzéki oldalon ülünk. Mi elismerjük, sőt tudjuk, t. Ház, — és e téren teljesen egyetértünk a t. túloldal szónokaival — hogy a kormánynak totális háború esetén olyan intézkedési lehetőségek birtokában kell lennie, amelyek a totális és gyors intézkedést teszik lehetővé A körülményes és hosszadalmas parlamenti tárgyalások helyett. Ennek azonban előfeltétele, hogy a kormány ilyen felhatalmazás birtokában élni is tudjon ezeel a felhatalmazással. Ezt azonban az elmúlt idők, de különösen a háborúba lépésünk óta elmúlt idők nem igazolták. Nem tudom, vájjon azért-e, t. Ház, mert az egyes felelős tényezők nem állnak teljesen a helyzet magaslatán vagy valami más, előttem ismeretlen oka van ennek. Nem tudom ugyanis megérteni azt és nagyon hálás volnék, ha errevonatkozólag felvilágosítást, kaphatnék, hogy miért nem tudta a kormány eddig az árakat rögzíteni, a mezőgazdasági és ipari árakat niyellálni, miért nem tudta ezekhez a rögzített árakhoz arányosítani a munkabéreket, miért nem tudott a kormány a közellátás terén, de főleg a fekete piacon erélyes kézzel rendet teremteni és miért nem tud a kormány a, zsidókérdésben és a magyarországi szociáldemokrácia kérdésében végre közmegnyugvást kiváltó intézkedéseket hozni? Feltételezem, hogy az igen t. túloldal ezen kérdések gyökeres megoldásánál támogatná a kormányt. Azt pedig' határozottan állíthatom» hogy a pártszövetség és annak minden egyes tagja ezen problémák komoly megoldása elé mem gördítene akadályokat. Én hazánk népét eléggé felnőttnek és elég érettnek tartom ahhoz, hogy a kormány végre őszintén feltárja a helyzetet, és határozottan állítom, hogy meg érti a magyar nép azt is, hogy a háború kö vetkeztében a kormánynak bizonyos korláto zásokat kell életbeléptetnie. És éppen azért, amire az imént céloztam, nem tudom megérteni, hogy ezek a korlátozások miért nem léptetnek olyan formában életbe, hogy azok alól ne bújhasson ki senki. De kíváncsi volnék arra is és kíváncsi volna a magyar nép is arra, hogy vájjon mi az oka ennek a látszólagos tehetetlenségnek? Kénytelen vagyok látszólagos tehetetlenséget mondani, mert nem látom a kormányban, ismétel-