Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-270

Âz országgyűlés képviselőházának 270. ülése ÎH2 június 2S-án

y kedden. 107 felajánlott, hangoztatott lelki békét s barátságot, harmóniát óhajtjuk, felhívjuk a magyar kir. kormány figyelmét arra, revideálja azokat az ítéleteket, azokat a büntetéseket, amelyek még ma is nagyon sok derék magyar ember lelkén vannak, amely büntetéseket csak azért mondottak ki, mert valaki hitet mert tenni a nemzetiszocializmus mellett, {Egy hang a szélsőbaloldalon: Amelyért harcolunk!) mert valaki hitet mert tenni a zsidóság elleni harcban meggyőződése mellett nem most, hanem öt-tíztizenöt vagy húsz évvel ezelőtt. Revideálja a a kormány az ezen állítólagos bűncselekmények miatt hozott ítéleteket, vegye ezeket mérlegelés %>

alá, mert csakis ilyen mérlegelés és bölcs döntés alapján tudunk összefogni közös összmüködésre. Bár mi önmagunktól is mindent megteszünk a győzelemért, de Iha érezzük azt, hogy a túloldalról és a kormány részéről is megvan a megértés, akkor ez az összefogás még nagyobb erővel, még nagyobb hatalommal és tekintéllyel f og^ a magyar feltámadás elé vezetni. Éppen azért, mert egyelőre még nem látom ennek az összefogásnak, jóindulatnak a jeleit, a javaslatot elfogadni nem tudom. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon,) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a javaslattal kapcsolatban egészen röviden néhány kérdésre hívjam fel a figyelmet. A kormány pénz- és hitelpolitikájára vonatkozólag az a kérésem, hogy igyekezzék a kormányzat a gazdasági élet pénzügyi rendjének fenntartása mellett a mezőgazdaságot minél több hitellel ellátni. Többtermelést kívánnak és a többtermelésre szükség van, a jelenlegi hitel- és pénzviszonyok között azonban a mezőgazdaság nem tudja megvalósítani a többtermelést. A magyar mezőgazdaságban az üzemi és forgótőke a földbirtok állagának 10—15%-át teszi ki. Ilyen tőke mellett a mezőgazdaság többtermelést megvalósítani nem tud. Elismerem azt, hogy a kormányzat biztosította a hosszabb lejáratú mezőgazdasági hiteleket, ennek keretei azonban oly szűkek, kamata pedig oly magas, hogy ezt a mezőgazdaság nem bírja meg. Szükséges a fedezeti rend fenntartása mellett ugyan, de lehetőleg kitágítani a fedezeti korlátokat, nemcsak az ingatlan kataszteri jövedelmének 20—25-szöröséig, hanem szükség esetén annál jóval magasabb mértékig, hogy a mezőgazdaság termelési hitelhez, beruházási hitelhez, forgótőkehitelhez jusson. Szükséges ez nemcsak a mezőgazdaságnál, hanem még inkább szükséges annál a falusi népességnél, amelynek csak egészen kis vagyona van, vagy egyáltalában semmi vagyona sincsen. Itt meg kell teremtenünk azt a bizonyos fedezet nélküli hitelt, amelyet a kisiparban, bár szűk keretek között, már ismerünk, de amelyet a mezőgazdaságban, sajnos, nem ismerünk. Adva vannak törpebirtokosok egy-két hold földdel, adva vannak házhelytulajdonosok, akik azonban nem tudnak hozzájutni olyan tőkéhez, olyan hitelhez, amelyből házhelyükre házat építhetnek, amivel egy-két holdas gazdaságukhoz kisebb-nagyobb felszerelést vehetnének, főképpen pedig a jövedelmező állattartással kapcsolatos beruházásokat megtelhetnék. A pénzügyminiszter úr pár hónappal ezelőtt egyik beszédében lefektette a magyar pénzügyi politika alapelvét. Beszédében azt mondotta, hogy a fizetési eszközök mértékét a termelt javak összege és azok forgalmi szükséglete szabja meg. Ez igen helyes, ezt az elvet azonban, mélyen t. Képviselőház és mélyen t. pénzügyminiszter úr, szükséges volna olyan értelemben továbbfejleszteni, hogy ne csak a már megtermelt javak, tehát ne csak az áru és a föld legyen hitelnek fedezete, hanem annak a dolgozó embernek munkaértéke is jelentsen bizonyos hitelfedezetet és térjünk már le annak a régi kapitalista-rendszernek a vonaláról, amely csak a földet és az árut tartotta hitelfedezetnek, a munkát pedig nem tekintette elsőrangú termelési tényezőnek. Térjünk át arra a vonalra, amely a munkaállam alapfeltétele, hogy a munka épolyan fedezetet jelentsen a hitelre, mint a föld vagy az áru. Ha ezt megtesszük, akkor megvalósíthatjuk, hogy az a kis mezőgazdasági munkás, az a kis törpebirtokos olyan hitelhez, olyan pénzhez jusson, amelyből megerősítheti imagát, termelését fejlesztheti, a hitelt pedig majd munkája értékével törlesztheti le. Nagyon helyes a kormányzatnak az az intézkedése, amellyel az ipari munkásság részére igen jelentékeny hiteleket biztosít családi házak építéséhez. Most lehetséges az, hogy az állam 1000—2000 pengős értékű házhelyre 6—8000 pengős hitelt nyújt a házépítéshez, s a hitelt az ipari munkás 2 százalékos kamat mellett 20—25 év alatt munkabéréből törleszti le. Szükséges volna biztosítani ugyanazt a hitelt a mezőgazdaságnak is. Méltóztatnak tudni, hogy a falusi házak fele újjáépítésre szorul, azok egészségtelenek, lakhatatlanok, túlzsúfoltak, úgyhogy valósággal melegágyai a betegségeknek és az emberi elcsenevészesedesnek. Már számtalan alkalommal személyesen kértem a pénzügyminiszter urat, hogy tegyen intézkedéseket ebben a vonatkozásban és a falusi házépítés és a falu fejlesztése érdekében biztosítson hitellehetőségeket. Nem kérünk többet, csak annyit, amennyit most például az ipari munkásság kap családi ház építésének lehetőségére, vagy amennyit általában a tisztviselők kapnak családi ház építésének lehetőségére. Ha a falvakban összedűl egy ház, ha egy fiatalember családot akar alapítani és otthont akar létesíteni magának, nem képes sem az Okh., Sem más pénzintézet útján olyan mértékű hitelhez jutni, amelyet évek során át letörleszthetne munkájából, amely azonban egyúttal elegendő volna arra, hogy megfelelő otthont teremtsen magának. Látom, hogy az Onesa. útján házakat osztanak ki a többgyermekes munkásoknak, ez az akció azonban olyan fogyatékos és olyan szűkkörű, — mert hiszen csak a többgyermekes _ családokra vonatkozik — hogy sohasem fogja megoldani a falusi házépítési és hasonló hiteligényeket. Szélesebb körre kell kiterjeszteni ezt az akciót és általában lehetőséget kell teremteni arra, hogy minden falusi házteleklulajdonosnak, vagy házbirtokosnak, ha háza renoválásra, vagy újjáépítésre szorul, vagy ha új házat akar építeni, akkor meg is legyen erre a módja. Mint a mostani beszámolóból olvastuk, ilyen értelemben dolgozott a Faksz., amely 14 év alatt 60 millió p&ngőt adott ilyen falusi házak építésére. Tudjuk, hogy a Faksz. alaptőkéje 30 millió pengő volt, amit az állam adott, tehát 14 év alatt kétezer annyit adott