Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-270
98 Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 19%2 június 23-án, kedden. tatni. Etekintetben még boldogult Teleki Pál miniszterelnök úr ígéretére is hivatkozom, aki azt mondotta, hogy a talajtani vizsgálatokat pedig fokozni fogja, mert hitszen tisztában volt azzal, mit jelent egy szakszerűen, talajtanilag megvizsgált birtokon való gazdálkodás. Ennek az akciónak fokozását nyomatékosan kérem a kormányzattól, mert ha többtermelést akarunk, tényleg mutassuk meg annak a birtokosnak azt a lehetőséget, amely 'számára a talaj adottságainál fogva leginkább kínálkozik. De, t. Képviselőház, amikor döntünk a zsidóbirtokokról és határozunk atekintetben, hogy azok kinek a kezébe kerüljenek, szerény nézetem szerint ki kell jelentenünk azt is, hogy a zsidóbirtokok keresztény magyar kézbe való juttatása nem lehet a magyar nép földéhségének villámhárítója. Egyszersmindenkorra tudomásul kell vennünk, hogy itt egy új honfoglalást kell végrehajtani. Üj honfoglalást, abban a tekintetben, hogy a magyar földet tényleg végérvényesen^ a magyarság kezébe kell juttatni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Nem akarok rálicitálni a nagybirtokos rétegre, a nagybirtokos érdekeltségre és nem akarok demagóg kijelentéseket tenni, ha azonban a nagybirtokos osztály tényleg a nemzet érdekeit veszi figyelembe és tényleg komolyan fel akar készülni arra, hogy elvégezze a magyarság életében a következő évezred előmunkálatait, akkor neki is tisztába kell jönnie azzal, hogy azt a birtokot, amely ma a kezén van, át kell adnia a nemzetfenntartó, a fajfenntartó parasztságnak. Ez egészen természetesen nem azt jelenti, hogy minden további nélkül elveszszük tőle a birtokot; azt néki kell átadnia, természetesen megfelelő anyagi ellenszolgáltatás ellenében. Természetszerű azonban, hogy a nagybirtokos osztályt ezért az áldozatkészségért akár a nagyipar, akár a nagykereskedelem vonalán kárpótolni tudjuk és kárpótolni is fogjuk. Éppen ezért a nagybirtokos osztály legszebb hivatása az, ha a magyar parasztságot előkészíti az új honfoglalásra. A múltból is számtalan, megállapítást olvashattunk, amely mind azt támasztja alá, hogy a nagybirtokos érdekeltségek bizonyos mértékig való felszámolásának igenis meg kell kezdődnie és a felszámolás a tökéletes befejezésig nem hagyható abba. Amikor a nagybirtok reformjáról volt szó annakidején, Deák Ferenc a következő megállapítást tette (olvassa): »1687-ben I. Leopold hozta be a hitbizományokat a magyar oligarchiának ajándékul. A külföldi feudalizmusból eredeti ezen intézetet adta főrendeinknek cserébe az aranybulla utolsó záradékáért, amelyet, mint veszedelmest, akkor eltöröltek«, majd így folytatja — és ez a kijelentése teljes mértékben időtálló: »Mióta hazánk védelmének rendszere megváltozott, mióta ezen védelmi ereje nem egyesek felette nagy gazdagságán, hanem inkább azon alapszik, hogy a hazának minél több polgára legyen önérdekei által is a köz ügyeihez csatolva« — maga is kívánatosnak tartja a földbirtokreformot. T. Ház! Tisztában vagyunk azzal, hogy háborús időkben gyökeres földreformot végrehajtani nem lehet. Tervet azonban lehet készíteni és el lehet hozni ide a Házba, hogy letárgyaljuk, mert hiszen etekintetben a kormányzat kezét semmi sem köti. Amikor azonban ezt megemlítem, feleletet várunk Kállay miniszterelnök únnlak következő kijelentésére is (olvassa): »Nem nyúlok addig egy darab magyar tulajdoniban lévő földhöz, amíg zsidó földet vehetek igénybe.« Várjuk a feleletet arra a kérdésre, vájjon ez azt jelenti-e, amire mi gondolunk, azt jelenti-e, hogy — a zsidó birtokokat már felszámolták és azok magyar kézbe jutnak — következni fog-e, — mert várjuk — az újabb, gyökeres és a kérdést teljesen megoldó földreform. Ide kívánlkozik Nagy Ferenc igen t. képviselőtársam fbeszédének egy ré'sjzei, (amelyre néhány szóval szeretnék visszatérni. T. képviselőtársam a parasztszövetség meigalakításáról beszélt, vázolta annak célkitűzéseit. Ezzel kapcsolatban!) volna néhány megjegyezni valóm. Elvileg kétségtelenül helyes, ha a parasztság hivatáisirendbe tömörül. Nem mulaszthatom el azonban megjegyezni és figyelmeztetni mindazokat, akik eminek az intézménynek a szemezésével, foglalkoznak, hogy ahhoz, hogy ez a paraszti szervezet, ez a paraszti hivatásrend valóban hivatásrendi legyen, valóban egy táborba tudja, tömöríteni a magyar parasztságot, elsősorban az szükséges, hogy találja meg a parasztság eddigi szervezeteivel az összefüggést, az összeköttetést, hogy ezekkel és a még beszervezendőkkel együtt alkossanak tökéletes kerek egészet, nehogy esetleg ez az újabb egyesülés, pártalakítás éppen annak a parasztságnak árteon legtöbbet, amelynek érdekében már annyi ilyen alakulat jött létre, amelyeknek mindegyike eddig még mindiig csúfos kudarcba fulladt. (Bodor Márton: Önicélú politizálássá fajult!) Ha egy ilyen hivatásrendi szervezet jön létre, iges kívánatos,, hogy ott olyan munka fejlődjék ki, amelyniek nyomán el tudja tüntetni, ki tudja küszöbölni a parasztság egyes rétegei között fennálló különbségeket is. Mert hiszen; legyünk egészen tárgyilagosak ebben a kérdésben: akik a parasztságot ismerjük, akik a falun nőttünk fel, valamennyien látjuk és láttuk, hogy bizony nemcsak a parasztság és más társadalmi osztályok között vani különbség, hanem magának a parasztságnak keretén belül az egyes birtokosok között is különbség van, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az a húsaholdas giazda milyen szemmieil néz a tíziholdas gazdára és miképpen kezeli a százholdas gazda a nálánál kisebb birtokosokat. T. Kép viselőiház ! Ezeket a különbségeket is el kell tüntetni, ha a parasztszövetség útját valóban simára és akadálymentesre akarjuk kirakni. De ugyanakkor kívánatos, hogy építsenek ki a parasztság: körében egy olyan szervezetet, amely mindenkor a legbiztosabb támasza legyen a magyar 1 r faj védelemnek, egészséges és értékes utánpótlással, tudja szolgálni a saját vezetősége és a nemzet érdekeit. Legyen ez a szervezet a magyar faji sajátságokmak legthűbb őrzője és legyen műveltségben megerősödött, magyar faji Öntudatára büszke és nemzeti érzésében megingathatatlan tölgyfája a sok vihart látott magyar életnek. Ha így készül, ilyen alapokon épül az új magyar paraszti tömörülés és nem válik a napi politika érdekeinek játékaivá, akkor méltóképpen készül airra <a nagy és nehéz, de annál szebb munkára, amely nemcsak a magyar parasztságnak, hanem az egész magyar nemzetnek is új honfoglalása lesz.
