Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-243

60 Az országgyűlés képviselőházának 2%3. ülése 1H2 február 12-én, csütörtökön. áll, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) rendkívüli nehézségeket rejt magában és e rendkívüli nehézségek között egy férfi állt az állam élén, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a, Ház minden oldalán. A képviselők felállva ünneplik a kormányzót) aki fáradságot, áldozatot nem kímélve, egyetlenegy napi pihenőt Önmagának nem engedve, végezte nehéz államfői teendőit és vállalta súlyos elhatározások terhét. Ha a t. túloldal — amiben egy pillanatra sem kételkedem — olyan lojális tanúságot tesz az államfő iránt érzett hódölatáról, hűségéről és tiszteletéről, akkor kérdem, vájjon e hódolatnak, hűségnek és tiszteletnek nem logikus konzekvenciája-e az, amit egyébként vitéz Imrédy Béla képviselő úr beszédében maga is levont, hogy megkönnyítsük e huszonkét év óta nehéz és felelősségteljes állásban állt államfő feladatainak teljesítését. (Helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Valóban ez a lényeg, valóban ezen van a hangsúlv. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Egyetértünk.) mert, igen t. Ház, abban a törvényjavaslatban, amelyet a kormány a Ház elé terjesztett, egy fakultatív jellegű, kisegítő intézmény^ létesítéséről van szó. fakultatív jellegű intézményről, mert hiszen ez a törvényjavaslat nem arról rendelkezik, hogy a mindenkori kormányzó mellé mindig helyettest kell választani, hanem arról, hogy ha a mindenkori kormányzó maga mellé helyettest kíván, és ha az országgvűlés is úgy találja, hogy ennek helye és időszerűsége adva van, akkor ennek a kérésnek teljesítését no tagadjuk meg tőle. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy ez az eset ma valóban fennáll, és hogy fennáll, abban a mai rendkívüli időknek nagy részük, nagy szerepük van. A mai rendkívüli időkben megengedhetetlen az, hogy az állami főhatalom gyakorlásában akárcsak rövid időre is megszakadás álljon be. A kormányzat és az országgyűlés elemi kötelessésre, hogy indokolt előrelátással előre gondoskodjék arról, hogy ilyen fennakadás ne álljon be és ha az államfő az államfői hatalom gyakorlásahpii bármely okból akadályoztatnék, ne akkor kelljen valamilyen exnedienshez nyúlni. (Ügy van! Ügy van! helyeslés a jobboldalon.) hanem az állnmfői^batalom gyakorlásának folytatásában zökkenőmentesen, azonnal rendelkezésünkre álljon az a mód. az az institúció, az az eszköz. amely az államfői hatalom gyakorlása foïytonofiságát biztosítani hivatott. (Helyeslés jobbfelől.) Erről gondoskodik ez a törvényjavaslat, Kormányzó urunk magas életkort ért el. Ereje, egészsége friss é

;

s töretlen, de a közelmúltban abból a betegségéből, amelyen átesett, komoly^ figyelmeztetést kaptunk. Betegség és fáradtság emberi dolog, amelytől senki sem lehet ment, ennek mindenki ki van téve. A nemzetet azonban nem tehetjük ki annak, hogy egy betegség esetén váratlan helyzet előtt találja magát, (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) amelyben akkor kell határoznia afölött, hogy hogyan töltse be azt a hiátust, amely az államfő megbetegedése folytán a hatalom gyakorlásában beállhat vae:y beáll. Nem vitatom azt, hogy ennek a kérdésnek megoldására többféle mód, többféle expédions adódik. De amikor a megoldás módját kerestük, előttünk a magyar állam alkotmányfejlődésének szelleme és a magyar államszemlélet felfogása lebegtek. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a külföldön vannak arra példák, hogy az államfői hatalom gyakorlásában akadályozott államfő helyébe a miniszterelnök, a minisztertanács, vagy akár egy országtanács lépjen. Azt hangoztattam a sajtóban nem publikált beszédeimben, amely beszédeimről azonban az igen t. ellenzék képviselőinek tudomásuk van, hogy ezek a megoldási módok, ezek az expediensek alkotmányunk szellemének és a magyar államszemléletnek nem felelnek meg. (Ügy van! a középen.) Miért nem felelnek meg? À magyar alkotmány állandóan különbséget tett a törvényhozó hatalom, a végrehajtó hatalom és az irányító, a kormányzói hatalom között, amelyet röviden államfői hatalomnak nevezünk. Éppen mert ez a különbség nálunk olyan élesen ki van fejlődve, éppen azért, mert a hatalmak szervezeti megoszlásában ilyen tagozódás jellemzi a magyar alkotmány szellemét, nem választhattuk azt a módot, amelyet a francia köztársasági alkotmány nyújtott példaként, hogy a funkciói gyakorlásában akadályozott államfő helyetteseként a minisztertanács lépjen akcióba. Ezért nem választhattuk azt a módot sem, amelyet a finn alkotmány mutat, hogy a funkciói gyakorlásában akadályozott államfő helyébe a mindenkori miniszterelnök lépjen. Ezért kellett igenis történelmi analógiák alapján ahhoz a megoldáshoz^ folyamodnunk, hogy egy sui generis, fakultatív, kisegítő intézményt és tisztséget állítsunk fel, amely tisztség viselőjének az lesz a feladata, hogy a mindenkori kormányzó szellemében, intencióinak megfelelően, az ő nevében, az ő helyettesítésében gyakorolja az államfői hatalmat akkor, ha arra szükség van, vagy ha arra sor kerül. Azt hiszem, — és ezt nyugodtan mondhatom — hogy ez a legmegnyugtatóbb megoldás, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert minden más megoldás összekeverte volna a végrehajtó hatalom szerepét az államfői hatalom szerepével, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől és a középen.) amit alkotmányunk eddig mindig elkerült és a jövőben is el akarunk kerülni. (ügy van! Ügy vem! jobbfelől és a középen.) A Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártvezetőség vezetője aggodalommal utalt arra, hogy a mellett a megoldás mellett, amelyet ez a törvényjavaslat nyújt, a súrlódások, nézeteltérések, sőt összetűzések lehetősége adódik kormányzó és kormányzóhelyettes között. Igen t. Ház! Az állami hatalmak megosztásának rendszerében, amely rendszer ma az egész világon általános, különböző állami hatalmi szervek között a súrlódás, nézeteltérés, összeütközés lehetősége elvileg csakugyan adva van. A francia alkotmány és az Egyesült Államok alkotmánya kidolgozásánál nagy aggodalommal nézték annak lehetőségét, hogy törvényhozás és végrehajtó hatalom nem kerül-e egymással szembe és vájjon milyen mód lesz az ellentétek és nézeteltérések levezetésére és kiküszöbölésére. Örömmel állapítom meg azt, hogy a magyar alkotmáuyos fejlődésnek csak legutóbbi 22 esztendeje alatt — hogy másról ne beszéljek — az államhatalmak szervezeti megoszlása mellett a különböző tényezők között soha félreértés, súrlódás, vagy nézeteltérés nem merült fel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Államfő és törvényhozás, törvényhozás és végrehajtó hatalom, végrehajtó hatalom és államfő a legharmonikusabb egységben végezte a nemzet érdekében a maga feladatát. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Elismerem, hogy teoretikusan ilyen súrlódások lehetősége megvan. Bízzuk ezt arra a jóakaratra, arra a jószándékra. arra a hazafiságra,