Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-243
Az országgyűlés képviselőházának 248. az ő szavaival éljek — nem fog olyan felszólalás elhangzani, amely szükségessé teszi, hogy arra a Ház bármely pártjának válaszolni kelljen. Bátor vagyok emlékeztetni arra, hogy ezen a pártközí értekezleten, csak úgy, mint az első pártközi értekezleten — és azt hiszem, erre nem szükséges tanúul hívni a pártközi értekezlet résztvevőit — én egymásután kétszer hangsíilyoztam, ihogy ha ezen a pártközi értekezleten megállapodás nem jön létre, természetesen mindenki szabadon fog állást foglalni ehhez a törvényjavaslathoz. Azt hiszem, ez nem lehet vitás, meirt azt kétszer igen nyomatékosan hangoztattam, de nemcsak és hangoztattam ezt, hanem a pártközi értekezlet vezetője és összehívója, a képviselőház elnöke is azt mondotta, hogy a többségi párt nem kíván a házszabályok adta olyan eszközökkel élni, amelyek a vita korlátozását jelentenék. Ha nem jött .volna létre megállapodás, ez azt jelentette volna, hosry a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség tagjai akár teljes számmal sorompóba állhattak volna és még ma is folynék ennek a kérdésnek a megvitatása. Igen ám, folynék, de olyan körülmények között, hogy akkor erre a többségi pártnak és az országgyűlésben képviselt többi pártnak is joga és alkalma lett volna. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a közénen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Természetes!) Mi ezt a megállapodást abban a meggyőződésben létesítettük, hogy az országgyűlés két pártja részéről tisztán deklaratív jellegű megállapítások fognak elhangzani, hogy vitát nem fog provokálni senki és — hogy vitéz Jaross Andor szavaival éljek — nem fog elhangzani semmi olyan, amire bármely oldalról reflektálni kell. mert — ismétlem — nem tudom elképzelni, hogy a képviselő lír a maga pártja részére privilégiumot, több jogot, nagyobb előnyt követelt volna, mint amilyen előnyben e megállapodás alapján az országgyűlés többségi pártja részesült. Csak sajnálatosnak tartom, hogy ezen az értekezleten a Magyar t Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség vezetője nem vett részt és ennek tulajdonítom azt a félreértést, hogy erről a megállapodásról ő talán nem is szerezhetett tudomást és felállva itt a Ház plénnmában. beszédet tartott, amely beszéd — sajnálattal kell megállapítanom — valószínűleg az ő hibáján kívül, messze túlment azon, amit megállapodásunk magában foglalt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Elég utalnom arra, hogy a felszólaló képviselő úr előre megszövegezett beszédének elején arra alludált, hogy a vita során további felszólalások fognak elhangzani s a továbbiakban azzal a tanáccsal, azzal a kéréssel fordult a többi felszólalókhoz, hogy tartsák meg szenvedély mentesen ennek a vitának tisztaságát elvi síkon. Nyilvánváló ebből, hogy a képviselő úr arra gondolt, hogy itt vita lesz, hogy, itt felszólalások fognak felszólalásokat érni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ismétlem, nem kutatom, mi lehetett az oka annak, hogy a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség képviselőjének részéről elfogadott megállapodás nem jutott érvényre. Ennek kutatása, tisztázása nem az én feladatom. Az én feladatom egyszerűen annak megállapítása, hogy a magyar kormányt ebben nem ellentétek felidézésének, hanem ellentetek elsimításának a szándéka vezette, (ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a közepén.) ülése 19%2 február 12~én } csütörtökön. 59 az a szándék vezette, hogy ne fojtsuk el a belső meggyőződésen alapuló és az általunk mindig tiszteletben tartott ellenvéleményt, de az ellenvélemény hangoztatásának adjunk olyan keretet és formát, amely törvényjavaslatunk ünnepélyes'és méltóságteljes, megszavazását nem zavarja meg, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) amely a tárgyalásba diszszonáns hangot nem vegyít bele. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Pontosnak tartottam ennek megállapítását, mert e megállapításnak nyomát Szeretném látni a Ház naplójában. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Ház! A Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség vezetője a maga felszólalásában olyan érvekre, meggondolásokra, szempontokra reflektált, amely érvek, meggondolások, szempontok a vele folytatott bizalmas megbeszélés keretében, valamint a pártközi értekezlet keretében már szóba kerültek. Tehát olyan érvek ellenében hangzottak el itt ellenérvek, amelyek a mi részünkről nem jutottak kifejezésre a Ház plénnmában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezért érzem kötelességemnek, ezért nem tudok kitérni a kötelesség alól, hogy az elhangzott szónoklat egy-két elvi megállapításával itt is ismét teljesen szenvedélymentesen, tisztán elvi síkon * foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség vezetője felszólalásában hosszasan, a magyar^ történelemből merített számos példával azt kívánta igazolni, hogy a nádori intézmény bármely formában, vagy név alatt való visszaállítására semmi szükség nem mutatkozik. — szó szerint idéztem ezt a mondatát. De kérdem, igen t. Ház, vájjon ki akarta a nádori intézményt bármilyen formában vagy név alatt visszaállítani'! Az igen t. képviselő úr beszédének továibbi során hivatkozott az ifjabb királyok intézményére, ha ennek nevezhetném ezt a történelmünkben átmenetileg mutatkozott jelenséget, amely az állami főhatalom territoriális megosztásának egy formája. De erről az adott esetben szó sincsen, (Ügy van! Úgy van! jobbfelöl.) erre 'közülünk igazán senki nem gondolt. Hivatkozott Gritti kormányzóságának és Szilágyi Mihály kormányzóságának példáira, e példák szomorú történelmi emlékeire. De kérdem ismét, vájjon ki akart az ifjabb királyság territoriális hatalmi megosztásának intézményére, vagy a Szilágyi Milhiály- és Gritti-féle kormányzóság történelmileg tényleg szomorú példáira bármit is építeni ebben a törvényjavaslatban 1 ? Igen t. Ház! Nem erről van szó. A nádori intézmény a századok során sok változáson ment át. E sok változáson átesett nemzeti intézményünk legutolsó szakából, a nádor sokágú teendőiből egyetlenegy vonatkozást kívántunk analógiaként felhasználni. Analógiaként kívántuk felhasználni az utolsó nádorok választásának módját. Semmi mást. Ez a nádori intézmény visszaállítását semmiképpen sem jelenti. Az igen t. képviselő úr beszéde elején különös hangsúllyal hivatkozott a rendkívüli időkre. Sajnálattal állapítom meg, hogy a rendkívüli idők konzekvenciáit levonni bizonyosan belső meggyőződés sugallta indokok alapján nem kívánta. (Zaj.) igen t. Ház! Valóban rendkívüli időket 1 élünk, de nemcsak az idők rendkívüliek, hanem az a huszonkét év is, amely mögöttünk 12*
