Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-243

58 Az országgyűlés képviselőházának 2UB elhatározásra jutott, hogy a kormányzó helyettesítésének kérdéséről törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé, alkalmat kerestem arra, hogy a törvényhozás tagjaival ezt a kérdést előzetesen megbeszéljem. Tettem ezt nemcsak az országgyűlés tagjaival, hanem politikai életünk, közéietünk és szellemi életünk vezető- ós mértékadó tényezőivel is. Ezek a széles körben lefolytatott beható megbeszélések azt a bizonyságot .szolgáltatták nekünk, hogy az országgyűlés túlnyomó többsége nemcsak helyesli, nemcsak szükségesnek tartja e kérdés megoldását, hanem a megoldásnak sürgősségéire is súlyt helyez, (ügy van! Ügy van! jobb felől.) Kétségtelen volt e megbeszélésekből, hogy az országgyűlés törvényjavaslatunkat törvényerőre fogja emelni. A kormányzatnak ezzel a ténnyel szemben az volt a kötelessége, hogy a javaslat törvényerőre emelkedését, a tárgyalás menetének olyan irányításával biztosítsa, amely lehetőleg minden vitát kiküszöböl, ellentétek felidézését, meglévő ellentétek napvilágrahozását, vagy kiélezését kizárja. Ezért kerestem az alkalmat, hogy az ellenzék igen t. vezéreivel is részletesen megismertessem a törvényjavaslatot. Meg kell állapítanom, minden igyekezetem arra irányult, hogy az ellenzék egyik részéről a javaslattal szemben felmerült elvi aggályokat tisztázzam, hogy ez aggályok tekintetében felvilágosítással és tájékoztatással szolgáljak. Itt mindjárt hangsúlyoznom kell: sohasem kételkedtem és most sem kételkedem abban, hogy az ellenzék egy része által támasztott aggályok mögött becsületes belső meggyőződés áll, amelyet én tiszteletben tartok. (Éljenzés.) De nem erről volt szó igen t. Ház, hanem arról, hogy a javaslatnak nagy közjogi jelentősége miatt, s azért, mert a javaslat az állami főhatalom gyakorlásával van közvetlen összefüggésben, a kormánynak — iigy érzem — kötelessége volt a tárgyalásnak olyan menetét, olyan lefolyását biztosítani, amely ünnepélyes formában és méltóságteljes lefolyás mellett teszi lehetővé ennek a törvényjavaslatnak megszavazását. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezt a célt szolgálták megbeszéléseim az aggályokat tápláló ellenzéki pártok vezetőivel és ez a cél vezetett akkor, amikor á képviselőház elnökét arra kértem, hogy pártközi értekezletet hívjon össze. Abban a törekvésemben, hogy e körül a kérdés körül ne induljon vita, odáig mentem, hogy a Magyar Elet Pártjának értekezletén tartott közel háiromnegyedórás beszédemet, amelyben részletesen foglalkoztam az előttem ismert aggályokkal, nem engedtem a ^sajtóban közzétenni s nem engedtem publikálni azt a körülbelül húszperces tájékoztató beszédemet sem, amelyet a pártközi értekezleten mondottam ugyanazzal a céllal, ugyancsak ezeknek az aggályoknak elhárítása és tisztázása érdekében. A pártközi értekezlet megtartásával is ez volt a célom. Ott azt a kérést intézteim a pártközi értekezleten megjelent képviselőkhöz, tegyek lehetővé ennek a javaslatnak ünnepélyes, méltóságteljes megszavazását és ha aggályaik, észrevételeik, kifogásaik vannak, amelyeket teljes mértékben tiszteletben tartok, vitassuk meg ezeket az aggályokat, kifogásokat és észrevételeket a pártközi értekezlet keretében és ha még ezután is marad elvi fenntartá's, még marad elmondani való, akkor a Ház plénumában csak ezek az elvi fenntartások hangozzanak el. ülése 1942 február 12-én, csütörtökön. Az első napon, február 9-én tartott pártközi értekezletről azzal a megegyezéssel oszlottunk szét, hogy másnap újra megkíséreljük egymás között tisztázni az aggályokat, kifogásokat és félreértéseket. Azt is szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy én még február 9-én délutánra, sőt a késő esti órákra is készségesen felajánlkoztam e megbeszélések folytatására, de ez elől az ellenzék vezetői elzárkóztak. Nem zárkóztak el azonban az elől, — és ezt itt le kell szögeznem — hogy a másnapra hirdetett pártközi értekezleten meg fognak jelenni. Sajnálattal állapítom meg, hogy ez nem történt meg, mert a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség vezetője jobbnak látta, hogy erre a pártközi értekezletre már ne jöjjön el. (Mozgás jobbfelől.) Ez teljes szabadságában állt az igen t. képviselő úrnak. Senki sem kívánta őt erre kényszeríteni, sajnálatos azonban, hogy a pártnak a párt képviseletében megjelent másik tagja — valószínűleg teljes jóhiszeműséggel — résztvett egy megállapodás létesítésében, amely bennünket olyan helyzet elé állított, amelynek részleteit most kénytelen leszek ismertetni. (Mozgás.) Ezen a pártközi értekezleten, amely az első értekezlet egyszerű folytatása volt, immár nem én, hanem a pártközi értekezletet Összehívó és vezető képviselőházi elnök intézte azt a kérést — nem is felszólítást, hanem kérést — a pártközi értekezleten résztvevő képviselő urakhoz, hogy tegyék lehetővé e törvényjavaslat ünnepélyes, méltóságteljes megszavazását; tegyék lehetővé ezt azért, mert a javaslat törvényerőre emelése bizonyosra vehető, hiszen emellett nemcsak ez a Ház, hanem az országgyűlés túlnyomó többsége már előzetesen megnyilatkozott és bizonyságunk van arra, hogy e törvényjavaslat sima tető alá hozása tekintetében nem lehet semmi kétség. A képviselőház elnökének a pártközi értekezlet résztvevőihez intézett erre a felszólítására az a választ kaptuk, hogy a Magyar Megújulás Nemzeti Szocialista Pártszövetség a maga részéről egy szónokot állít, de ez a szónok csak elvi kijelentésekre fog szorítkozni. Én nagyon hálás vagyok azért, hogy vitéz Jaroas Andor országgyűlési képviselő úr ebben a kérdésben nyilatkozatot tett közzé, amely nyilatkozatban — ezt hangsúlyoznom kell — lojálisán perdöntő bizonyítékot szolgáltat önmaga ellen. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ennek a nyilatkozatnak szövege szerint azt ajánlotta, hogy amennyiben a javaslat tárgyalása közben olyan megnyilatkozás nem történik, amelyre a pártszövetségnek reflektálnia kell, úgy további szónok szereplésétől a pártszövetség eltekint. Nem tudom elképzelni, igen t. Ház, hogy vitéz Jaross Andor a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség képviseletében a maga pártja részére olyan valamit követelt, kívánt volna, amit az országgyűlés többi pártjától meg akart tagadni, (vitéz Jaross Andor: Hogy-hogy?) Mert elképzelhetetlen az, hogy a képviselő úr azt kívánta Volna, hogy azon felül, hogy a Magyar Megújulás Pártja leszögezheti a maga álláspontját, ezt olyan polemikus formában és módon is tehesse, amire a Ház többi pártja nem válaszolhatna. Nyilvánvaló ebből a megállapításból, hogy megállapodásunknak az volt a szelleme, hogy a Magyar Megújulás Pártjának szónoka csak deklaratív megállapítást fog itt a Házban tenni és akörül vita nem támad, azaz — hogy •