Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-241

Az országgyűlés képviselőházának ban maguk a magyar orvosok zsidó befolyástól függetlenül fogják a megoldás felé vinni. De azt is nyugodtan el lehet mondani, hogy az orvoskamarák vezetésében eddig a zsidóság, ha nem is közvetlenül, — mert hiszen a funkciós ügyintézés már nem yolt a kezében — de közvetve a választások révén igenis gyakorolt befolyást és pedig abban a formában, hogy a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületiének keresiztóny és nemzeti alapon álló, mondjuk nyugodtan, modern szemléleti választási küzdelmeit mindig sikerült erre vállalkozó keresztény orvosokkal a zsidóságnak befolyásolnia. Ezzel miagyarázható, hogy egyes orvoskamarai választások igen gyakran bizony a magyar orvostábort is kettéosztották, mert akadt a magyar orvosok közt egy olyan töredék, amely zsidó orvosi szavazatokkal iparkodott kiverekedni a maga hatalmi pozícióját a kamarában. Ebből a szempontból ennek a javaslatnak az intézkedése szerencsés, mert most már a magyarok maguk között fogják a dolgukat elintézni és érdekvédelmi küzdelmeiket maguk fogják megvívni. Amikor ebben a vonatkozásban radikális, — bár nem szeretem ezt a szót használni — mondjuk alapvetőbb intézkedéseket reklamálunk, állandóan halljuk, hogy Magyarországon jelenleg kezdődő orvoshiány van, amiről Matolesy Tamás igen t. képviselőtársam nagyon érdekes adatokkal szolgált és ez akadályozná meg azt, hogy a zsidó orvosokkal kapcsolatban törvényhozásilag továbbmenjünk és az ő viszszaszorításukat intézményesen is biztosítsuk. Ebben a kérdésben ma még talán teljesen exact adatokat nem lehet kapni, mert hiszen Isten segítségével az ország gyarapodási folyamatának most még ezen részeiben is egy lépéssel előbbre jutottunk, egyre újabb és újabb területek csatoltattak az országhoz, ennek következtéiben nem tudom, hogy áll-e a bel ügyi kormányzatnak teljesen hiteles és kimerítő statisztika rendelkezésére. Egy kolozsvári egyetemi tanár barátom leveléből veszem a következő adatokat. Ha a németországi OTVOSÍ telítettséget vesszük, ahol meglehetősen mintaszerű az egészségügyi ellátás, ott százezer emberre körülbelül 80 orvos jut. Ha Magyarországon ezt az arányt figyelembe vesszük, nem lehet kétségbeejtő orvosi hiányról beszólni még a zsidók kikapcsolása esetén sem, mert akkor is jut Magyarországon százezer lakosra 60 orvos. Ami tehátl azt jelenti, hogy nem értük el a telítettségnek azt a fokát, amit Németország, de azt nem szabad elfelejteni, hogy Németország'ban az orvos ma, de már a háború kitörése előtt is számtalan olyan síkon nyert foglalkoztatást, ami meggyőződésem szerint nálunk nyugodtan volna pótolható nem orvosi elemekkel. Különben sem szabad elfogadnunk a tételt, hogy non possumus, hogy nem mehetünk előbbre a zsidó orvosok tevékenységének visszaszorításában, mert nem tudjuk őket pótolni. Nem kormánykörökben, de mondjuk hozzánk közelebb álló politikai irány zatok körében felvetették azt a gondolatot, hogy küldjék a zsidó orvosokat a falvakba. Ez ellen a leghatározottabban, a legkeményebben tiltakozom. Ha a zsidó orvos nem jó a városi magyarságnak, még kevéslbbé szabad rákényszeríteni a miagyar falu népére, amely természetesen szellemileg nincs úgy felvértezve a zsidó befolyással szemben. Nekünk kell meg oldást keresni még akkor is, ha esetleg a meglehetősen nagyszámú zsidó orvosi kar kiemelése bizonyos megrázkódtatással jár. Itt van ennek 2U1. ülése 19 h2 febrvjár 9-éti, hétfőn. 39 a javaslatnak az indokolásában kilenc kamarai statisztika, amből az derül ki, hogy 10.600 — ez globális szám — orvosból 3100 a zsidó, ami közel 30% os arányt jelent. Maga az indokolás is rámutat arra, hogy vannak olyan kamarák, elsősorban az érsekújvári, a budapesti és a miskolci, ahol a 30%. lelett van a zsidló orvosok száma. Még sem szabad elzárkóznunk a kérdéssel való szemjbenézés elől, mert nekünk és azt hiszem, egész Európa közvéleményének a meggyőződése, hogy a háború után, akár tetszik, akár nem, akár zökkenők, akár zökkenők nélkül, — tökéletesen mindegy — de európai megoldása lesz a zsidókérdésnek és csak jó lehet az országra, ha ebből a szempontból bizonyos zökkenőkön minél hamarább átmegy. Nem akarok itt különböző részletekbe menő javaslatokkal jönni, azonban Matolcsy t. képviselőtársam gondolatmenetéből tökéletesen osztozom abban az alapelvben, hogy az orvosok jobb kihasználása feltétlenül szükséges. Nem úgy gondolom a jobb kihasználást, hogy akkox az Oti. rendelőintézetben csökkentsük például a számukat és az a szakorvos az eddigi száz beteg helyett ezután kétszázat lásson el. Nem így gondolom a jobb kihasználást. A jobb kihasználást csak abban látom, íha egész szociális biztosítási organizációnkat átszervezzük. Én azt hiszem, hogy a fejlődés és megoldás egyetlen lehetősége a szociális intézmények egyesítése, az egész szociális biztosítás államosítása volna, mert csak fél mondattal utalok arra, hogy tiszta képtelenség, hogy szociálde mokrata vezérférfiak keresztény orvosok felett fegyelmi jogkört gyakoroljanak az Oti. autonómiája révén. Egy kicsit európai anakronizmus ez. Nem arra gondolok a jobb kihasználásnál, hogy töihb munkát adjunk nekik, hanem arra, hogy racionalizáljak az egész szociális biztosítási intézményünket, sőt kétségtelen, hogy tovább kell menjünk, mert az is érthetetlen és éppen ma, a szociális gondolat világuralma idején történelmi paradoxon, 'hogy például mezőgazdasági munkásságunk sokkal kevésbbé van ellátva egészségügyi szempontból, mint az ipari munkásság. Ismerjük az érveket, tisztáiban vagyunk velük és nem szeretném el

1hinni azt, hogy az ipari munkásság azért tudott magának töhbet kiverekedni, mert szervezetesebb volt, mert vannak sokan, akik azt mondják, hogy ennek köszönhető. Mindenesetre tiszta lehetetlenség, hogy az egyetlen, végső ! nagy magyar rezervoár, a föld népe. ne legyen orvosi szempontból legalább úgy ellátva, mint az ipari munkásság. Ne azt eredményezze azonban ez a követelésünk, hogy csökkenjen az ipari munkássáig egészségügyi ellátottsága, hanem, hogy tegyünk meg mindent, hogy a szociális biztosítás kedvezményeiben részesüljenek a mezőgazdasági elemek is legalább olyan mértékben, mint az ipari munkásság. Anélkül, hogy részletekbe akarnék menni, egyetlen szempontot tartok döntőnek egész szociális biztosítási intézményünk újjászervezéséiben, azt tudniillik, hogy az újjászervezés most már ne azokból az alapokból induljon ki, amelyekből kiindult az eddigi szervezés orvosi szempontból. Nevezetesen az összes eddigi szociális biztosító intézmények abból az alapból indultak ki, hogy túlsók az orvos. A újjászervezésnek igenis tudomásul kell vennie, hogy mennyi ÖTVÖS van, ezzel az orvosi karral kell számolnia, mégpedig a zsidók nélküli magyar orvosi karral és ezt a magyar orvosi kart kell azután megfelelő módon racionálisan felhasználni. Eibből irgalmatlanul következni fog, követkéz-