Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-241

38 Az országgyűlés képviselőházánál • A vidéki közkórházak segédorvos hiányát úgy vélném megoldhatónak, hogy egyes klinikák elvállalnák az erre szoruló vidéki kórházak kisegítését oly módon, hogy az ő segédszemélyzetükbOU kiküldenek egyet-egyet helyettesítésre egy-két hónapra. Természetesen az illető professzorokra kell bízni, hogy melyik kórház kisegítését vállalják el és hogy kiket küldjenek ki, ne pedig a belügyminiszter úr rendelje ki az ő embereit. T. Ház! Utoljára hagytam, mint legfonto* sabb, a vidéki orvoslakások építésének problémáját Az orvosok nagyrésze azért nem megy ki a falvakba, mert a minimális igényt, a higiénikus lakást sem képesek biztosítani a számukra. Az nem kívánaató, t. Ház, hogy egy orvos, aki diplomát szerzett, földes lakásba menjen lakni, vagy olyan helyeken rendeljen, ahol az épület egyik -fele istálló. A belügyminiszter úr intézkedjék, hogy az Oti. felesleges pénzét adja oda a községnek 4 százalékos hoszszúlejáratú kölcsön alakjaiban, hogy orvoslakásokat építsenek rajta. Befejezésül ismételten fel kell hívnom az igen t. kormány figyelmét arra, hogy kényszerkivezénylésekkel ezt a kérdést nem tudja megoldani. Tessék felemelni a fizetéseket, ákkor ki fognak menni az orvosok a falvakba. Kérem a belügyminiszter urat, hogy hallgasson meg olyan embereket, akik a gyakorlati életből valók, mert nem kívánhatjuk azt, hogy a belügyminiszter úr jó -szociálpolitikus is legyen. Kitűnő rendőrin iniszter, ezt mindenki tudja, kitűnő jogász, de hogy szociológus is tegyen, ezt nem kívánhatjuk. Viszont kérjük, hogy gyakorlati embereket vegyen maga köré, akik értenek a dologhoz, mert sajnos, csupa teoretikus emberrel vette körül magát, akik nagy tudósok, világhírű tudósok, de a falu - életéhez, -- valljuk be őszintén •— nem értenek. Kitűnő amerikai organizációt is tudnak, de mindezt nem lehet a magyar falun keresztül vinni. Egészen másként néz ki a falu repülő gépről, onnan talán úgy látszik, mintha gyógyulna a magyar falu, de egészen más szem üvegen nézi a falut az orvos, aki télen-nyáron ott lakik és sárban jár. Kérem tehát a belügyminiszter urat, hogy bürokratikus apparátusát megkerülve, hallgassa meg egyszer a gyakorló orvosokat isj de necsak meghallgassa, hanem hallgasson a tanácsukra ís. Sajnos a zsidókérdés megoldását a belügyminiszter úrtól nem várhatjuk, nem várhatjuk azért, mert egyik kodifikátora, Székely Miklós miniszteri tanácsos úr kikeresztelkedett zsidó, nem is szólva áriról, hogy a másik osztályfőnöknek a felesége zsidó. Világos, hogv ennek következtében születik meg például a belügyminiszternek 9oü/1939. számú rendelete, amelynek értelmében a zsidótörvény alapján a kamarába fel nem vett zsidó orvosok szakorvosi képesítést nyújtó helyeken orvosi működést fejthetnek ki. Igaz ugyan, hogy papiroson szakorvosi vizsgát nem tehetnek, de amikor elérkeznek ahhoz az időhöz, akkor a belügyminisztérium engedélyt ad neki a szakorvosi vizsga letételére, (vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter tagadólag int.) így például a nemrégen kikeresztelkedett Nemes Éva doktorkisasszony mint zsidó, megkapta a szakorvosi képesítést, tehát most mint szakorvos dolgozik tovább, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mert felvették a kamarába!) Elég nagy hiba. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Erről én nem teheti, ülése 194-2 február 9-én, hétfőn. tek!) Ilyen javaslat alapján nem is jutunk megoldáshoz, ezért gyökeresen kell megoldani a zsidókérdést. Kérem tehát a belügyminiszter urat, hogy sürgősen helyezze hatályon kívül a 980/1989. számú zsidóbujtató rendeletét s távolítsa el környezetéből a liberális és kikeresztelkedett zsidó embereket, mert ezeknek más célja nincs, mint az, hogy hogyan lehetne visszacsempészni ezeket a szagény dúsgazdag zsidó orvosokat a jó állásokba és a prakszisba. Kérem azonkívül a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy állítsanak fel egy közegészségügyi minisztériumot (Helyeslés a szélsőbaloldalon.), mert senki sem kívánhatja a belügyi miniszter úrtól, hogy ehhez is értsen, eléggé kitűnő jogász és jó rendőrminiszter (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter; Egyszer már mondta! — Derültség.), igen, már mondtam egyszer, de ezt nem elég egyszer mondani. (Derültség.) T. Ház! Minthogy a törvényjavaslat nem rendezi a zsidó orvosok kérdését, azért a legnagyobb sajnálattal ;iem fogadhatom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik $ Árvay Árpád jegyző: Inczo Antal. Elnök: Incze Antal képviselő urat illeti a szó. Incze Antal: T. Ház! Elsősorban is kedves kötelességemnek tartom, hogy szeretettel üdvözöljem itt a Bélvidék magyar népének képviselőit. Nagy Iván igen t. képviselőtársamnak csak egyetlen mondatára szeretnék hivatkozni. Islagy Iván hangsúlyozta, hogy ők az elmúlt húsz esztendő keserves . megpróbáltatásaiban milyen erőt tudtak meríteni azokból a népi erőtartalékokból, amelyeket a magyar néptömegek a szerb elnyomás alatt is megőriztek. Azt kérjük tőlük, hogy most. amikor politikailag és közjogilag is be tudnak kapcsolódni a magyar életbe, tartsák szemük előtt és legyen mindig politikai működésük irányítója annak a népnek a szolgálatába, s merítsék erejüket ugyanabból a népi erőtartalékból, amelynek elsősorban kell köszönnünk minden jósors és minden trianoni munka mellett, hogy megérhettük a visszatérésüket. T. Ház! Ami a szóbanforgó javaslatot illeti, itt preliminárisan legyen szabad mindjárt egy megjegyzést tennem, amit az ügyvédeket érintő hasonló tárgyú törvényjavaslat tárgyalásánál is bátor voltam már felemlíteni. Mi nagyon nehezen tudjuk megérteni annak a szükségét, s nagyon nehezen tudnánk magyarázatot is találni arra, hogy miért kell az országgyűlést mindegyre ilyen, részlet-zsidótörvény intézkedésekkel foglalkoztatni. Ma már nem szorul bizonyításra az a tétel, hogy a háború befejeztével ga zsidókérdés európai megoldáshoz fog jutni. Ha pedig ez a tetei fennáll, akkor fel kell vetni azt a másik kérdést is, hogy miért nem teszünk meg mindent, — sine ira et studio ezt hangsúlyozom — hogy ennek az európai megoldásnak következményei levonására az országot a zsidókérdés vonatkozásában előkészítsük. Most megint előttünk vau egy törvényjavaslat, amely nagyon bölcsen és a korszellemnek megfelelően visszaszorítja a zsidóság jogkörét, azonban hangsúlyozom, csak a jogkörét a kamarai választások tekintetébeu és igen helyesen a 6%-os arányra szorítja vissza, aminek üdvös gyakorlati eredményei is várhatók, nevezetesen így biztosítva lesz akarni eddig nem volt biztosítva, az, hogy a magyar orvosi rend érdekvédelmi kérdéseit való*-