Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-264
494 Az országgyűlés képviselőházának tálya a répamaggal kapcsolatban rájött tévedésére, hogy milyen nagy helytelenséggel irányította és rögzítette az árat. Kiadott egy rendeletet, amely úgy szól, hogy répamagot pedig forgalomíba hozhat az a gazdaság is. amely nem az állami nemesítő intézet ellenőrzése mellett termelte a répamagot» de ez a rendelet csak akkor jelent meg, amikor már a gazdák kezén egyetlenegy deka répamag sem volt. Volt egy rendelet, amely kimondotta azt, hogy az államilag ellenőrzött répamag 10%-kai adható el drágábban, mint a megállapított ár, a nemesített répamag pedig 30%-kai drágábban adható el, de ezt a rendeletet nem tették eléggé közhírré, éppen ezért nagyon kevesen szereztek erről tudomást és ezáltal nagyon kevesen tudták az árakat kihasználni. T. Képviselőház! Mint gyakorlati gazdának az a megállapításom, hogy mindaddig, ameddig a kormány nem fektet le és nem biztosít a mezőgazdák számára mezőgazdlasági viszonylatban egészséges árrendszert; bármilyen 'kényszerintézkedések ellenére sem várhatunk a követelményeknek megfilelelő eredményes termelést. Mert a gyáripar egyszerűen azt mondhatja, hogy: a részemre megállapított kereskedelmi haszonkulcs nem megfelelő, nem biztosítja nekem a tisztességes polgári hasznot, ráfizetéssel kellene folytatnom a gyártást, tehát inkább leállók az üzemmel. A gyáripar ezt megteheti, a mezőgazda azonban ezt erkölcsi kötelességének tudatában nem teheti meg, mert minden magyar emberrel szemben, aki a. magyar földből csak egy talpalatnyit is birtokol, az egyetemes niagyarság súlyos kötelezettséget állít fel, mégpedig azt, hogy birtokának minősége és klimatikai viszonyai alapján termelje azt a cikket, amely a magyarság fenntartásához szükséges. Itt azonban azt látjuk, hogy annak a sokat hangoztatott elvnek ellenére, hogy Magyarország agrárország, a mezőgazdasági kérdések mégis csak mint harmadrendű kérdések vannak beállítva a nemzetgazdaság politikájába és éppen ezért a magyar gazdatársadalom nem tudja az egyetemes magyarság iránti kötelességét úgy teljesíteni, mint ahogyan egészséges árrendszer mellett teljesíteni tudná. T. Képviselőház! Közseleg az idei termés betakarítása és értékesítése. A múlt évben a termésértékesítést a Hombár és a Futura bonyolította le. A Futura és a Hombár mint altruista egykéz szerepel a gabonakereskedelemiben, gyakorlati működését figyelembe véve azonban nem lelhet megállapítani azt, hogy altruista, mert ez nem áll. Hogy mennyire nem áll^ azt bizonyítva látjuk akkor is, ha a kormány által megállapított gabonaárakat, termelői és kereskedelmi árakat nézzük. A búza ára például 30 pengőben volt megállapítva; a »Futurás« 29 pengőt fizetett a gazdának, de amikor a 29 pengőért megvett búzát eladta a magyar fogyasztónak, már 31 pengőt kapott érte. így történt ez az árpánál, a zabnál és a kukoricánál is. Itt van a magyar gazdatársadalomnak egy nagyon súlyos sérelme, mégpedig a következő. Nagyon jól tudjuk, hogy a múlt év őszén az időjárás annyira esős volt, hogy a gazdák nem tudták bevetni azt a területet, amit előirányoztak, viszont meghagyták a bevetendő területhez szükséges vetőmagmennyiséget. Minthogy v — mint az előbb mondám —' a rossz időjárás következtében nem tudták bevetni az előirányzott területet, később ajánlották fel a Futura^ nak azt a gabonát, mint ahogyan a határidő letelt. A Futura itt már büntetést és büntető 264' ülése 1942 június 10-én, szerdán. árat alkalmazott azzal a gazdával szemben, mert a 29 pengős ár helyett csak 24.50 pengőt vagy 26 pengőt fizetett ki. T. Képviselőház! Ezekből a tünetekből minden megállapítható, csak az nem, hogy a Futura altruista alapon működik. Felelősségem tudatában állítom ugyanis, hogy a zsidó kereskedő mint ilyen a zsidó gabonakereskedelem legnagyobb inváziója idején sem rakott zsebre termelői és kereskedelmi ár címen forgalmazott differenciát. Zsebrevágott kifogásolási különbözetet, megnyugtatom azonban a t. Házat, hogy ugyanezt csinálta a Futura és a Hombár is. A zsidó kereskedelem megelégedett 25—30— 50 filléres haszonnal, mert nagy volt a konkurrencia és minden zsidó kereskedő örült, hogy minél nagyobb mennyiségben tud gabonát vásárolni a gazdáktól. Ma ez nincs meg, mert hiszen irányított vásárlás és eladás biztosítja a Futura üzletmenetét. A Futura tehát már akkor biztos haszonra megy, amikor megveszi a gazdától a gabonát, ebben az esetben pedig szerintem semmi szükség nincs arra, hogy egy mázsa gabonánál 2 pengő tiszta hasznot rakjon zsebre. Miég annak az indokolásnak alapján sem tudom ezt tudomásul venni, hogy ez azért történik, mert a Futura ebből a haszonból meghatározott mennyiséget a földmívelésügyi minisztériumnak juttat bizonyos akciókra. Előttem ez nagyon nevetségesen hangzik, mert ha a földmívelésügyi miniszter gazdaakciót akar lebonyolítani, akkor a miniszter úr tárcája keretében (Bodor Márton: A költségvetésben!) a költségvetés alkalmával biztosítsa idejében tárcája számára azt a mennyiséget, (Bodor Márton: Tessék felvenni a költségvetésbe!) amely a különféle gazdaakciók lebonyolításához szükséges és elegendő. T. Képviselőház! Mi történik ezen a téren? A. kormány támogatásával tovább folytatódik az, àz úzus, amelyet a zsidók indítottak el már évtizedekkel ezelőtt s ez abból áll, hogy a gazda a legtöbb esetben ráfizetéssel termel, ugyanakkor azonban a munkásnak mint fogyasztónak olyan magas áron kell megvásárolnia közszükségleti cikkeit, _ amely sokkal nagyobb összeg, mint amennyit ő a két keze munkájával naponta meg tud keresni. T. Képviselőház! Ez a kérdés annál is inkább mérlegelendő és tárgyalandó, mert hiszen megállapítást nyert, hogy toronymagasságra emelkedtek olyan különféle iparcikkek árai, amelyeknek nyersanyagát itt benn, Magyarországon termeljük. Ebben az esetben tehát azt sem lehet mondani, hogy azért kell az árakat magasra felemelni, mert Amerikából szállítják és a német búvárhajók elsüllyesztik a hajókat; nincs tehát vámtétel s nincs magas szállítási díj távolról szállítandó cikk után s azt sem mondhatnánk, hogy az ipari munkásokat bizonyos vonatkozásban olyan nagyon jól fizetnék, hogy az ipari munkásoknak munkadíj címén kifizetendő összeg emelné ezeknek az iparcikkeknek az árát. A magyar mezőgazdaság fontosságát nem az e téren dolgozó magyarság számaránya szerint állapították meg, hanem inkább az ipart és a kereskedelmet tolták előtérbe. Ha ez így tovább folyik, akkor állítom, hogy a következő esztendőben még sokkal nagyobb döcögés következik majd be a közellátás tekintetében, mint volt az idei és az elmúlt évben. Azért, hogy ezt elkerüljük és a magyar nép közellátását biztosítsuk, szükségesnek tartom és kérem a miniszter urakat olyan intézkedések megtételére, ame-