Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-264
Az országgyűlés képviselőházának lyek a mezőgazdasági cikkek árait emelik, az iparcikkek árait pedig leszállítják, mert csak így látom biztosítva a magyar közellátás zavartalan menetét. Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a közellátásügyi és földmívelésiügyi miniszter uraknak. Mosonyi Kálmán képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Kérdem, méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Kövér Gusztáv képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a; jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Incze Antal jegyző (olvasta): »Interpelláció a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrihoz. 1. Mi indította a miniszter urat arra, hogy a műegyetemi mezőgazdasági növénytani intézet katedrájára az, egyetemi tanács által első helyen ajánlott, de éppien harctéri szolgálatot teljesítő jelöltet mellőzte, valamint 2. általában helyesnek tarja-e éppen a háború alatt azoknak a félreállítását, akik nemcsak a világháború alatt, de a most dúló háborúban is megteszik kötelességüket 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kövér Gusztáv: T. Ház! A, néhány perccel előttem szólott Mester Miklós képviselő úr interpellációt intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz azért, mert a kolozsvári egyetem egyik tanszékére állítólag olyan professzort akarnak kinevezni, akinek a tudományos felkészültsége nem teljesen megfelelő. Én szintén egy interpellációt terjesztek a kultuszminiszter úr elé, mivel a budapesti műegyetem növénytani tanszékén mellőztek egy olyan növénytani magántanárt, akit tudományos felkészültsége a legmesszebbmenőén feljogosított volna arra, hogy ezt a magas pozíciót megkapja. (Rapcsányi László: A kinevezett is nagyszerű tudós, kiváló szakértő!) Mint méltóztatnak tudni, az országban nagyon gyakran halljuk felelős tényezőktől annak megállapítását, hogy az 1914/18-as világiháború frontharcosai éppen úgy, mint a jelenleg dúló háborúnak Oroszországban küzdő hősei megkülönböztetett helyzetbe fognak kerülni azokkal szemben, akik életüket nem kockáztatták a hazáért. Midőn a nemzeti hadsereg 1919-ben bevonult Budapestre és eltaposta a hathónapos vörös uralmat és midőn a szegedi nemzeti gondolat Siófokon keresztül diadalmasan bevonult az ország fővárosába, ettől az időponttól kezdve ennek a teremnek falai számtalanszor hallották azt, hogy a világháború katonái, tűzharcosai megkülönböztetett bánásmódban fognak részesülni. Én ennek az elvnek súlyos áttörését veszedelmes precedensnek tartom a jövőre nézve, aminek a jelenleg fronton küzdő katonáink és azok leszármazói esetleg kárát fogják vallani. T. Ház. Ha jól emlékszem, ezelőtt mintegy másfél esztendővel niegürült a Budapesti tudományegyetem növénytani tanszéke az ott alkalmazásban állott professzor • nyugdíjbavonulása következtében, aki elérvén a 70 éves korhatárt, visszavonult. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Amint az természetes lett volna és amint azt mindenki hitte is, ezt a tanszéket a már 264. ülése 194-2 június 10-én, szerdán. 495 majdnem 20 esztendő óta adjunktusi minőségben alkalmazott magántanárral kellett volna betölteni. Tekintettel azonban arra, hogy ez egy fitalabb ember voit, a kar úgy határozott, hogy a Műegyetemről egy idősebb botanikaprofesszort fognak meghívni erre a tanszékre és mintegy kompenzálásként a műegyetemi tanszéket a katedra nélkül maradt egyetemi magántanárnak fogják juttatni. De nem ez történt, illetőleg tulajdonképpen ez történt, amennyiben a Műegyetem szakosztálya, kara, sőt maga a műegyetemi tanács is tényleg első helyen jelölte az illető urat, akit ugyanebben az időben, amikor a jelölés történt, harctéri szolgálatra hívták be és öthónapon keresztül a szerb határon teljesített szolgálatot. Tekintettel arra, hogy abban az időben hallottam — amint az egyébként ugyebár természetes is, mert mindenki igyekszik egy megpályázott helyet megkapni, — hogy bizonyos lépések tétettek meg a kultuszminiszter úrnál arra vonatkozólag, hogy a katedrát ne az első helyen jelölt, hanem a második vagy harmadik helyre jelölt urak egyike kapja meg, szükségesnek tartottam, hogy felkeressem a kultuszminiszter urat és figyelmeztessem arra, hogy az első helyen jelölt professzor harctéri szolgálatot teljesítvén, nincs abban a helyzetben, hogy saját ügyeinek utánajárjon és ő saját maga a kulisszák mögött is igyekezzen azt a helyet megkapni, amelyre őt ; az egyetem tanácsa első helyen méltónak ítélte. A miniszter úr akkor nekem kijelentette, hogy ő a maga részérői feltélenül azt a jelöltet fogja kinevezni, akit az egyetem tanácsa első helyre jelölt. Ilyen előzmények után a hivatalos lap, azt hiszem, egyik májusi számában megjelent a kinevezés — és nem az első helyen jelölt egyetemi magántanárt nevezték ki — aki mint mondom, akkor harctéri szolgálatot teljesített, hanem kineveztek egy nálánál lényegesen fiatalabb másik urat, akinek sem képességeiről, sem tudásáról.. .(Lill János: Elismert szakember ezen a téren! — Egy hang a jobboldalon: Európai hírű tudós!) •.. nem óhajtok beszélni, mert nem tartozik reám és csak azt állapítom meg, hogy szinte természetes, ha azt nevezik ki, akit a tanács első helyen jelölt. (Lill János: Európaszerte elismert szakember azon a téren!) Leszögezni óhajtom, hogy az a professzor, akit első helyen jelöltek 1930-ban, már hivatalosan résztvett a cambridgei egyetemen rendezett botanikai kongresszuson, továbbá az 1935-ben Amsterdamban rendezett nemzetközi botanikai kongresszuson. 1937-ben nagysikerű előadást tartott a bécsi egyetemen, azonkívül tagja a Szent István Akadémiának. Talán nem tartozik a botanikai tudományokhoz, de azért nem felesleges megemlítenem, hogy a világnyelveken, a német, francia és angol • nyelven kívül spanyolul, olaszul, sőt arabul is beszél, ami különösen fontos ma, midőn a magyar kultúrát, a magyar tudományt hirdetni egész Európában mindenütt nagy érdek, talán a legnagyobb érdek, amit el tudunk képzelni. Éppen ezért tartottam szükségesnek ezt is megemlíteni, mert saját magam láttam ezelőtt néhány héttel, hogy a genfi egyetemen egy Bolza nevű éppen botanikus román professzor micsoda hihetetlen ügyességgel igyekezett bebizonyítani a román kultúrának a magyar kultúra feletti fölényét és ezt kizárólag annak kő* szönhette, hogy egy francianyelvű nemzetközi helyen, mint amilyen Genf, tökéletesen beszélte a francia nyelvet. T. Ház! Ha már a tudományos felkészült80*
