Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

490 . Az országgyűlés képviselőházának tot tunk ada, hogy itt van & megnagyobbodott Magyarország, de még a megnagyobbodás előtt a -kilátástalanság következtében már bizonyosfokú elnéptelenedés mutatkozott az intellektuális pályákon is erre mi nyugodtan azt mondjuk: kéremszépeu, kevés a gyógyszerész, tehát nem lehet a gyógyszertárakat a zsidóktól átvenni. Ezen is lehet segíteni, mert van rá példa: egyes nyugati kultúrállamokb

an ilyen időkben bizonyos mértékben megreformálták az intellektuális utánpótlás módszereit. Ha tehát a gyógyszerész-kérdést meg akarjuk r oldani, akkor meg kell reformálnunk a gyógyszerészképzóst és nevelnünk kell sürgősen utánpótlást, amelyre úgyis minden körülmények között szükség van. Nem is megyek el odáig, hogy arról beszéljek, hogy itt is még mindig az 1939:IV. te. zsidómeghatározás szerepel, természetesen gyógyszerész vonatkozásban. Arról sem beszélek, hogy ez is egyike a sok paradoxonnak, hogy itt is át kellene vezetni természetesen az 1941 :XV. tc-nek, a faj védelmi törvénynek a zsidó meghatározását. Én csak azt szeretném kérni, hogy a belügyminiszter úr a nagyon nehéz és kilátástalan .sorsban lévő tűzharcos, rokkant, vitéz és sokgyermekes keresztény gyógyszerészek érdekében a zsidó gyógyszertárák kisajátítását sokkal fokozottabb tempóban rendelje el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Budinszky László: Tessék azonnal igénybe venni a zsidó gyógyszertárakat). Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik Budinszky László képviselő ur interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a bányamunkások filléreinek zsidó üzletek céljaira való felhasználásának megakadályozása tárgyábanHajlandó-e a m. kir. kormány olyan rendelkezéseket hozni, amelyek következtében úgy a múltra, mint a jövőre vonatkozólag a szociáldemokraták és a zsidó érdekképviseletek a munkásság pénzét ne használhassák fel a saját céljaik érdiekében. Budinszky László s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! Ma, amikor a budapesti királyi törvényszék céghivatalába i bementem és ki akartam venni a Báinyaurankásotthon Részvénytársaság cégiratait és 'bemondtam a számot a cégtárnoknak, az azt mondotta: tévedni méltóztatik, mert ez nem az, ez Bútor- és Textilkereskedelmi Részvénytársaság. Mondottam, adja csak ide, mem baj, érdeke® hogyan lesz a magyarországi bányamunkások filléreiből, keserves pénzéből egy zsidó textilkereskedlelmi vállalat. T. Ház! Teljesen hihetetleínnek hangzik ez a dlolog- Nagyjában hihetetleínnek találtam én is, amikor megkaptam a bányászoktól azon kis elismervények tömegét, amely elismeryényéken az volt, hogy elismervény kétezer, elismervény ötezer, elismervény 989 koronáról, amit X. Y. bányász a Bá,nyamunkásotthonra lefizetett. Aláírva: Peyer Károly, (Zaj a szélsőbaloldalon-) Csókó Vendel és egy izraelita, nem tudbm kicsoda. Ezen a nyomon elindulva megállapítottam a következőket, A bányamunkások 1922-bera, 1923-ban egy úgynevezett fcúlműsizakot dolgoztak, vagyis dolgoztak ingyen egy napot vagy több napot abbó] a célból, hogy saját maguknak Budapesten egy otthont létesítsenek, hogy; ha Budapestre jön a szegény báinyász valamilyen ügyes-bajos dolgában, akkor itt olcsó pénzen, vagy díjmentesen egy 264. ülése 1942 június 10-én, szerdán. kis otthonra találjon. Ez a'célkitűzés) a Bányamunkásotthon Részvénytársaság alapszabályaibafn benne is foglaltatik, amely alapszabályok a budapesti királyi törvényszéknél, mint cégbíróságnál fekszenek. Az első igazgatóság — hangsúlyozom, teljesen politikamentes ez a bányamunkásotthom — Peyer Károlyból, Györki Imréből, Szakasicsból, Pollák Róbertből és egyéb ilyen nevű urakból állott. Később belekerült Kabók Lajos, stb. — mind politikamentes nevek természetesen — és ezek a bányamunkások filléreiből vettek Budapesten egy szép házacskát. E házacskába legfeljebb csak Peyer Káról y ék költözhettek. A bányamunkások nem, mert Ihászén abban lakók laktak és így a célt máikezdetben mellőzték. A pénzt azonban odaadták, sőt az igazgatóságba is betették az .alapítók közé bányamunkásokat, do minden évben változtatták az igazgatóságot és minden évbem vagy két évben eladták az ingatlant és vettek új ingatlant. Igaz, hogy ebből a bányamunkások semmi hasznot nem láttak, igaz, hogy a bányamunkásoknak otthonuk még minidig nem volt, ez azonban nem baj, a lényeg az, hogy a részvénytársaság mimden évben megtette a kötelező bejelentéseket, az erre hivatott szervek ezt, tudomásul is vették és .mindent teljesen rendben lévőnek találak. Egyszóval, adtak é& vettek, a munkások keserves fillérein. Időközben az akkori szénternielési kormányibiztos úrnak a aneghizo ttját — egy miniszteri tanácsos urat, Urban Bélát — kitették az igazgatóságból is, lassanként egyedül maradtak Peyer és Györki urak és társaik. S egy szép napon, az 1936. évi novemberi közgyűlésen elhatározták Peyerék, hogy részben megváltoztatják az alapszabályokat és egy derék Ibudapesti zsidó ügyvéd útján, — mert csak természetes, hogy mind zsidó, ügyvédek képviselték az ügyeket s az is tesnmészetes. hogy a Népszavában jelentek meg a hirdetmények, ez mind a politika mentességhez szükséges és hozzátartozik, s a íbányamunkásérdekek védelméhez is hozzátartozott — megváltoztatták a vállalat tárgyát is és azt mondták, hogy az 1936-tól kezdve mean bányamunkásotthon lesz, hanem bánya- és kohómunkások és mások részére latásíberendezési. háztartási, ruházati cikkek és textiláruk árusítása és azok előállításához szükséges ipari üzem [megszervezése lesz a vállalat célja. ~Űgye, egy íkissé elhajlottak a céltól a ^bányamunkások pénzén, de ez neon baj, fő a lényeg, hogy ia részvénytársaság megvolt és folytatja vígan az üzemét. Közben Peyerék egészen kiléptek, eladták az egész részvénytársaságot és Hering, Kramer, a másik Krämer, azután egy Friedenthal és Bilde Salamon nevű urak Kertészné, Grünfeld IKlára stb., stb. hasonló nevű kerültek bele a részvénytársaságiba, a bányászotthoniba. A közgyűlés jegyzőkönyvét egy dr. Bader Márk nevű szintén nem keresztény ügyvéd adta he

; meghirdették az egészet a Néípszavában és így most már 1936-tól kezdve a bányászok nem háztulajdonosok voltak, hanem a Liszt Ferenc-tér 5. szám alatt egy szép zsidó textilkereskedés nyílott meg. Ebben az egész kis történetben nem az az égbekiáltó,^ hogy. a bányászok esetleg csak pénzük kis részét kapták vissza, hogy a nemzeti konszolidáció koráiban szociáldemokrata nép^ vezérek által alapított és fenntartott, munkás célokat szolgáló társaság pénzét átfordították egészen egyszerűen a zsidó spekuláció javára,