Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-264
Az országgyűlés képviselőházának hanem azaz églhekiáltó, hogy mindezt a felügyeletet ellátni hivatott hatóságok nyugodtan nézték és azoknak szemeláttára történhetett az meg. hogy a munkásság pénze teljesen zsidó egyéni cél szolgálatába került. Mem tudom hogyan lehetséges ez» amikor hatóságaink éberen és nagy figyelemmel törtek na egy keresztény nemzeti célokat szolgáló kereskedelmi egyesülésre, egy Marok nevű szövetkezetre azért, mert nem jelentették be kellő módon és kelio formában az alapszabályokat. Ezt a feloszlatást borzasztó nagy ügybuzgalommal hajtották végre. A tagokat rendőrségileg kihallgatták, büntetőjogi üldözés indult meg a résztvevők, a tagok ellen, akiknek az volt a nagy bűnük, hogy elhatározták, hogy csak keresztény kereskedőnél fognak vásárolni. Mondom, ez megtörténhetett, az ellen azonban, hogy a szociáldemokrata vezérek által, a munkásoktól igénybevett pénzeken egy zsidó üzlet létesült, 1942 tavaszáig .senkinek felemelni való szava nem volt. (Zsámboki Pál: Fő a bizalom!) Ugyanígy történik az egész, vonalom. A nemzeti szocialista vonatkozású kulturális egyesületeket mint példának okáért a Csaba egyesületet feloszlatják, üldözik, sőt bekövetkezik a büntetőjogi üldözés is,, ezek a zsidók azonban és a szociáldemokraták minden üldözés nélkül, nyugodtan folytathatják üzelmeiket, játékaikat Tisztelettel kérem az összkormányt, hogy méltóztassék 1942-ben sürgősen, azonnal olyan intézkedéseket folyamatba venni, amelyek nem a nemzeti szocialista ós a nemzeti alapon álló alakulatokat veszik üldözőbe, hanem a zsidókat, a szociáldemokratákat, akik a munkások pénzét ilyen célra harácsolták el, vonják felelősségre 'visszamenő hatállyal. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a kormánynak. Következik Budinszky László képviselő úr másik interpellációja ,a földmivelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmivelésügyi miniszter úrhoz a már igénybevett zsidó-birtokoknak revíziója tárgyában,, atekintetben, hogy azok a földmívelóssel foglalkozó lakosság kezébe kerüljenek, különös tekintettel egyes konkrét esetekre. Hajlandó-e a földmivelésügyi miniszter úr a termelés fokozása, a közellátás biztosítása és a honvédelem érdekében a szakszerűség szempontjainak figyelembevételével a földmíveléssel foglalkozó lakosság részére a már igénybevett és igénybeveendő zsidó-birtokokat átadni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! Azt hallottuk itt az egész zsidó-földbirtokvita során, hogy protekcionizmus nincs, csak az arra rászoruló, érdemes szakemberek fogják megkapni a zsidóktól igénybevett földeket Nagyon elszomorító jelenségek vannak azonban ezen a téren, mert mint az egész vitából kitűnt, háborús konjunktúra-lovagok, új konjunkturások jelentkeznek, akik felhalmozott tőkéiket a földbe kívánják befektetni és ezzel a földet azok elől az emberek elől, akik azzal foglalkoznak, akiknek ez a hivatásuk, a földmíves paraszttól és szakképzett gazdáktól egészen egyszerűen -elveszik. Szép a javaslat célja, azonban a gyakorlatban is be kell bizonyítani, a való élet azonban mást bizonyít, amikor a Nyilaskeresztes Párt vezérszónoka elmondta, hogy Borsosberény községben a Wiener Mór-féle zsidó-birtokot, ame 264. ülése 1942 június 10-én, szerdán. 491 lyet egy dr. Fischer József nevezetű szintén zsidó bérel, igénybevették és azt nem kisembereknek osztották szét, akik ott a földnek igen nagy hiányában vannak, akkor az a válasz hangzott el, hogy középbirtokot is kell alakítani és a középbirtokokat arra érdemes szakembereknek kell odaadni. T. Ház! A valóság azonban csúnyán megcáfolja ezeket az állításokat Az történt Borsosberényben, hogy 235 holdra a földmivelésügyi minisztérium a zsidó- tulajdonosoknak, Wieneréknek, szabadkézből való eladásra adott engedélyt. Mi történt most? A Wiener úrék és a Fischer bérlő úrék egyezkedni próbáltak ügyvédeik útján különböző emberekkel a 235 hold eladását illetően. Jelentkezett a községből egy odavaló 50%ros világháborús rokkant, Szortsik János, ezüstkalászos gazda, aki szorgalmával és munkájával szépen előrehaladt, aki a világháborúban egyik szemét egy srapnell-szilánktól veszítette et a másikat pedig a Murmanszk-vasút építésénél tették gyengévé, majd hadifogságba került, akinek egyik fia a mostani háborúban légnyomás következtében most áll hadirokkantságának megállapítása előtt. Amikor ez az ember jelentkezett és kérte ennek a zsidó középbirtoknak részére való eladását, akkor a zsidóék azt mondották: ha lefizetsz 15 napon belül 215.000 pengőt, akkor megkapod, ellenben Fischer József zsidó bérlőnek a bérleti szerződése 1943 szeptember 30-ig fennáll, továbbá a 160.000 pengő jelzálogos teher törlését sem voltak hajlandók kilátásba helyezni. Természetesen ezek után, ezek mellett a feltételek mellett ez a derék Szortsik nevezetű ' .magyar parasztgazda kénytelen volt a vételtől akkor ideiglenesen elállni, mert hiszen belekényszerítették ebbe az eladó zsidó ügyvédei. Megindultak ezután, a tárgyalások egy ismeretlen úrral, még pedig, mint kiderült, Jungerth-Arnóti Mihály rendkívüli követ és meghatalmazott minisater úrral, akivel szemben a zsidók lemondtak ezekről a követeléseikről, a bérleti viszonyról is azonnal lemondott Fischer, megadták a törlési engedélyt, s ilyenformán megkötötték a szerződést Ez a derék hadirokkant ember, Szortsik, beadványt intézett a földmivelésügyi miniszter úrhoz és kérte, hogy vegyék igénybe vagy az ő részére, vagy a község kisgazdái részére ezt a középbirtokot 1942 március 26-án — legnagyobb csodálkozásra — a földmivelésügyi minisztérium kijelentette véghatározatában, hogy 1941 december havában hozzájárult az igényelt ingatlanok szabadkézből történő eladásához, így tehát Surányi-Szortsikot, Sógor Lőrincet ós társait ezzel a kérelemmel elutasítja. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Fő a bizalom! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Ugyanakkor ugyanezen a borsosberényi helyszíni igénylési tárgyaláson odament egy kovácsmester, odament egy falusi suszter, akinek az eljáró hivatalos közegek azt mondották: »Maga nem igényelhet egy holdat sem, maga nem kaphat két holdat, maga iparos, maradjon a kaptafánál, maradjon a mesterségénél, ezt csak szakemberek kaphatják meg.« Elhiszem, hogy a rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter úr szakember a maga resszortjában, azonban nem tudom megérteni és elhinni, hogy mennyivel jobb gazdaszakember, mint az a hadirokkant, aki egész életét a. föld túrásával és művelésével töltötte el. (SzÖllősi Jenő: ...és aki nagy áldozatokat hozott!) Nem szörnyű jelenség ez? Nehogy azt. mél-