Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-264
Az országgyűlés képviselőházának 264. ülése 19 U2 június 10-én, szerdán, 489 megvonása ne idézzen elő általában a gyógyszerészi jogosítványok tekintetében közszem-í pontból és az érdekeltek szempontjából hátrányos és a jelen törvényjavaslat céljaival összhangban nem álló eredményekei« Aránylag nehéz mondat ez. (Derültség.) Kiderítettem azután, hogy emögött mi lappangott. Attól féltek, — ez volt az indokolás — hogyha a zsidó patikák egyszerre nagyobb számban piacra kerülnek, ^ akkor a keresztény patikák ára is leesik majd. Erre rögtön azt felelem, nem baj, ha elvész annak a keresztényenék patikája, akinek a kezében az csak . árucikk. (Ügy van! a sséXsÖbaloldalon.) r A patika jövedelmezősége .azonban az égvilágon semmit sem változik attól, hogy a patika-tőzsdén milyen napi árfolyamon jegyzik a ? patikát. Csodálatosképpen sikerült azután még megállapítanom, hogy tulajdonképpen ez volt az a szempont, ami miatt információim szerint állítólag — és itt nem látok egészen tisztán és nem is értem meg a keresztény gyógyszerészeket — bizonyos keresztény gyógyszerészkörök is — tulajdonos-körök — 'melegen üdvözölték ezt az intézkedést. (Szöllősi Jenő: Bizonyára azok, akik társasviszonyban vannak.) Legyen szabad felolvasnom méa- egy ilyen mondatot ugyancsak a bizottsági tárgyalásról. Ez a mondat így szól (olvassa): »A bizottság a gyógyszertári jognál a nagyobb beruházásra tekintettel és egyébként is a főiskolai, képesítésű zsidó gyógyszerészek ., méltányos érdekéből« — az ő méltányos érdekükből! — »a7 együttes bizottsáí? kívánatosnak látta biztosítani, hogy a zsidó gyógyszerészek a törvény hatálybalépését követő első három év alatt, valamint később is addig, amíg a gyógyszertári jogosítvány megvonására sor kerül, maglik kíséreljék meg gyógyszertári jogosítványaiknak nemzsidó gyógyszerészek részére átadását, illetőleg módíot adni arra. hogy a zsidó sryósryszerész az említett idő alatt, még a gyógyszerészi pálván megmaradva, kísérelje mesr azt, hop-v az önálló gyógyszerészi működésről r más gvógyszerészi vagy egyéb munkakörre térbeni át.« Ez is elég nehéz .mondat. Csodáinfos dolog, hogy itt zsidó gyógyszerészek méltányos érdekéről vannak jegyzőkönyvi feljegyzések a bizottsági tárgvalásról. egy árva szó sem esett azonban azokról a patikusokról, akikről majd én szándékozom pár szót szólni. T. Ház! Ez a kérdés azután valóban el TS aludt, három esztendőn keresztül e téren senki sem bántotta a zsidókat. Ügy tudom, hogy közben jelentéktelen számií zsidó tulajdonosú gyógyszertár szabadkézből átment kereszté^ v kézbp. \ zsidók azonban hűségesen vártak, iolenleff is hűségesen várnak és eMwn a. nay' Zs-vîtamiu hűségesen erősíti őket. A hámra é 5T letelte után ugyanis most május elseje^ e«-^ (miniszterelnöki rendelet jelent mw, nmelv ismerteti velük, hogv milyen tempóban szándékozik a koT J rná,nv keresztény kézbe juttatni n a zsidó patikákat. Ha információra nem csal. úgv tudom. — hogv bár a rendelet kiadásától a mai napig már eltelt közel hat hét — egyetlen zsidó sem jelentette be, hogv a rávonatkozó rendelkezéseket milyen mértékben és hooryan kívánna érvényesíteni. Meg vagyok fvőzndve arról is, keresztény gyógyszerészkörökben is az a felfogás '•— hogy à zsidóság minden P1 fog követni hogy végérvényesen elkenje ezt a kérdést, . . Kikről van itt szó? Latjuk ugyanis, hogy a zsidó gyógyszerészek méltányos érdekéről beszéltek. En nem ezekről akarok beszélni. Két rétegről van szó. Egyik a falusi patikus, akinek az életéről nem kell részletesebben beszélnem. Nem olyan aranybánya az a falusi gyógyszertár, s ha tisztességes keresztény gyógyszerész kezében van, akkor a nehéz munkával megkeresett tisztességes kenyér. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon, — Egy hang; Se éjjele, se nappala!) A gyógyszerész természetesen élete végéig a faluhoz van kötve a gyógyszertár miatt, ellenben, ha egy kissé széjjelnézünk, akkor azt látjuk, hogy a budapesti 189 patika közül 70 még mindig zsidó kézben van. Itt a kész tőke, itt a kész keresztény gyógyszerész, akinek csak lehetőséget kellene adnunk azzal, hogy a zsidóknál egy kissé megszorítjuk ezt a végrehajtási archimedesi csavart, hogy ezek be tudjanak jönni a városba, hogy gyermekeiket taníttathassák és hogy kultúrigényeiket bizonyos mértékig kielégíthessék. N De nézzük a keresztény gyógyszerészsegédek helyzetét is. (Szöllősi Jenő: Alkalmazottak!) Igen, alkalmazottak. Különös dolog ez. Ma már a gyógyszerészi levél megszerzése majdnem annyi időbe kerül, mint az orvostudományi oklevél megszerzése s azután ezek az urak beállnak — bocsánatot kérek a kifejezésért — a pult mögé és 260—312 pengőt keresnek havonta. Ha valaki ennél többet keres, akkor az már a gyógyszertártulajdonos különös kegye, de a minimális munkabérek úgy vannak megállapítva, mint ahogyan mondottam. Ezek között körülbelül száz tűzharcos, vitéz és hadirokkant van. Van köztük hatgyermekes, ötgyermekes és négygyermekes gyógyszerész és körülbelül 40 a háromgyermekes családok száma. És még mindig ott tartunk ennek a kérdésnek megítélésénél, hogy a zsidó gyógyszerészek méltányos érdekeit engedjük védeni egy régesrégen idejét múlt zsidótörvény intézkedéseivel. Erre azt szokták mondani, hogy a szegény ^alkalmazott gyógyszerésznek nincs pénze. Hátha a járható Ösvények már ki vannak taposva: méltóztassék az önállósítási alapra gondolni Ha ad abszurdum mennék és az öszszes zsidó kézben lévő gyógyszertárak azonnali átvételét követelném akkor sem volna szó 15 millió pengőnél nagyobb összegről. (Szöllősi Jenő: Csak akarni kell!) Ha pedig a zsidó vagyon átvételéről vau szó, remekül megmutatja az utat ez az új zsidótörvény, amelyet éppen most tárgyaltunk le. Kérdem: miért né lehetne iiéldául a zsidó gyógyszerészeket kötvénnyel kártalanítani? (Meskó Zoltán: Kap egy kötvényt ós egy brómot és kész! — Derültség.) Erre azt mondják a túloldalon, — nem az itt ülő tiíloldalon, hanem az érdekelt gyógyszerész oldalon — hogy nem lehet a dolgot így lebonyolítani, mert kevés a gyógyszerész. Ezzel az érvvel ne méltóztassék a kormányzatnak érvelnie, mert annak, hogy ma itt az intellektuális pályákon határozott visszaesés van, hogy tehát orvoshiány, gyógyszerészhiány és egyéb hiány van, ennek a rendszer az oka. Mi, akik nem ültünk itt benn, hanem akik szintén^ féligmeddig kissé bizonytalanul kóválygó exisztenciák voltunk a nehéz bethleni években, ezer és ezer ötletet találtunk ki atekintetben, hogy mit kellene csinálni a sok, akkor túlprodukcióval termelt fiatal intellektuelle!, hogy átmentsük azt az emberanyagot a biztosan bekövetkező nagyobb Magyarországra. A Bethlen-rendszer ezt a kérdést mindig elhanyagolta és ma elju-
