Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

488 Az országgyűlés képviselőházának T. Képviselőház! Ez azután egy külön szám, amelyhez még szintén fogok külön egy­pár dicsérő szót fűzni. Nem ritkaság az sem, hogy félórán belül ellenkező 1 döntést hoz a cen­zúra. Ha tehát az újságíróban van egy kis ki­tartás és nem unja a dolgot, egy félórán belül beküldi kétszer ugyanazt a cikket és pontosan ellentétes: döntést kap. Természetesen az újság­író a két döntés közül azután azt érvényesíti, amely ránézve kedvező. Állítom, — és ez éppen az Erdélyi versre vonatkozik — néha nem azt olvassa a cenzor, ami le van írva, hanem Ö inszinuál, belemagyaráz a szövegbe. Ha tehát ezt a verset egy kormánypárti lap küldte volna he a cenzúrának, akkor talán elfogadta volna olyan ártatlannak, amilyen ártatlan és nagyon szép vers ez valóban. Mimthogy azon­ban ellenzéki laptól, ment be a cenzúrához, az első olvasáskor valamelyik zordon cenzor úr belemagyarázott olyan dolgokat, amelyeket, — meg kell jegyeznem — ha a költő tudna, sértve érezné magát, mert Erdélyi József nemcsak nagy költő, hanem Erdélyi József konstruktív, építőlelkű magyar ember is. ' (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Folytathatnám ezt így tovább és például azt is megkérdezhetném, mi az az ok, amely miatt ezt a kezemben lévő, szintén teljes mértékben, egészében kiirtott cikket kicenzurázták. Fel­olvasok belőle néhány mondatot (olvassa): »Talán akadna ép elméjű ember ebben az or­szágban, aki nem fedezné fel a félre érthetet­len és letagadhatatlan eszmei, lelki és logai kapcsolatot a mostani és a 23 év előtti szociál­demiokratia május ünjneplői között? A nyiltan bevallott és hirdetet cél ma is az, mint ami 23 esztendővel ezelőtt volt: a marxista szo­cializmus megvalósítása.« (Oláh György: Ezt nem szabad megírni!) Tessék nekem meg­mondani, hogy vannak-e Magyarországon szocik vagy nincsenek 1 S a magyarországi szociáldemokrata párt valaha, valaki előtt revideálta-e eredeti célkitűzéseit? (Félkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Soha!) Sohasem, Ezek­kel is úgy vagyunk azonban lassacskán, mint a zsidókkal. A kormány belénk akarja szug­gerálni a cenzúrán keresztül, hogy szociál­demokrata párt pedig Magyarországon nincs. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Moszkva meg­haragudna!) Pedig van. És akármennyire nem tetszik a cenzúrának, mi ez ellen a szellem ellen állandóan küzdeni fogunk. Igen t. Kép viselőiház! Ezeket a példákat még ezerszámra sorolhatnám fel. Az a kon­krét kérésem a miniszterelnök úrhoz, adjanak lehetőséget arra, hogy a lapok jogorvoslattal élhessenek a cenzúra döntései ellen és tessék bevezetni a cenzúránál a személyes felelős­ieget (Nagy) jLászló: Ügy van! Nagyon helyes!) tajzért is, amit kienged a cenzor úr és azért is, amit nem enged ki. (Helyeslés és taps a szélső­baloldalon.) • Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a mi­niszterelnök úrnak. Zichy Nándor gróf képviselő úr interpellá­ciójának elmondására halasztást kért. Méltóz­tatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Incze Antal képviselő úr inter­pellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt fel­olvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »In­terpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a 26A. ülése 1942 j'ímius 10-én, szerdán, zsidó gyógyszertártulajdonosok kedvezménye­zése tárgyában. . Hajlandó-e a belügyminiszter úr az 1939 :IV. tc.-nek a zsidó gyógyszertártulajdonosokra vo­natkozó intézkedéseit haladéktalanul, végrehaj­tani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Incze Antal: T. Ház! En itt most zsidótör­vényeink őskorazaikáJnak egy különös csökevé­nyes maradványával szeretnék foglalkozni. Ilyen a gyógyszerészeti probléma. Tudniillik mi most már úgy benne vagyunk a zsidótörvény gyártásban, hogy lassacskán különböző korsza­kokat fogunk megkülönböztetni éppúgy, minta föld történetében. Ezt azért bocsátom előre, miért ha a t. Képviselőház jelen levő jobboldali tag­jait látom, mert hiszen nem látok itt senkit a mi kedvelt... Elnök: Kérem képviselő úr, ne méltóztassék mindig hiányoüni, hogy melyik oldalon hányan ülnek. A képviselő úr saját pártjából is csak igen kis töredék hallgatja interpellációját. Ne méltóztassék tehát a szemben lévő paît jelenlé­tét hiányolni. Incze Antal : En csak a szocáldemokratapárt jelenlétét nem hiányolom ebben a pillanatban, amikor azt mondom, bogy akik itt vagyunk az ülésteremben, általában jobboldali érzelmű em­berek vagyunk. Ismétlem, ha mi, — ihiála Isten jobboldali gondolkozású emberek — visszaté­rünk a magyarországi zsidótörvényalkotás tör­ténetére, akkor bizony korszakokat kell megál­lapítanunk. Ezt ágért mondom, mert amit itt fel fogók olvasni, az a mai zsidlótörvényes vi­lágban, amikor már eljutottunk a fajvédelmi törvényben a komoly faji alaphoz, (valósággal őstörténetnek hangzik. Nevezetesen arról van itt szó, hogy a második zsidótörvény, amely bi­zonyos vonatkozásokban egészem elhatározó lé­péseket tett aziránt, hogy a zsidóságot bizonyos pozíciókból /visszaszorítsa, valami egészen cso­dálatos és érthetetlen befolyások hatása alatt vagy szempontokból vezettetve — ezt nem tudom —; a zsidóságnak a gyógyszerészpályáról való visszaszorítása tekintetében egészen hihetetlen, fantasztikus és a magyar közjvéleméiiy által soiha meg nem értett kedvezményezést veze­tett be. A törvény, az 1939 :IV. te. ugyanis azt mondja, hogy a törvény életbelépésétől számí­tott három éven át semmit sem szabad tenni a zsidó patikáriusok ellen. Ha ez a három év letelt, akkor öt év alatt lehet őket arra szorí­tani, hogy patikáikat keresztényeknek adják el. Ez tehát azt jelenti, hogy 1939-ben már nyolc esztendőt provideáltak a gyógyszerészi foglal­kozás átállítására. Érdekes. — kerestem és ku­tattam — és megmondom őszintén, nagyon ko­molyan próbáltam motívumokat keresni, amik­kel ez megmagyarázható volna. Ma már na­gyon nehéz felderíteni ezeket a dolgokat, mert a bizottsági tárgyalások egyrészéről nincsenek feljegyzések, csak más részükről p készült fel­jegyzés. Annyit azonban sikerült kinyomoznom a különböző naplókból, hogy ez a kérdés egye­nesen visszament a plénumból a bizottságba, mert akkor a plénum számára még igen szigo­rúnak tetszett az eredeti intézkedés a patiku­sok tekintetében- A bizottságban ilyen csodá­latos mondatok születtek aztán (olvassa): »Az együttes bizottság: megfontolandónak tartja, nem kellene-e tová^bbmenően is gondoskodni arról, hogy a gyógyszertári jognak -zsidóktól

Next

/
Thumbnails
Contents