Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

Az országgyűlés képviselőházának mazása a belügyminiszter hatáskörébe tai tozik. Megállapítja az alkalmazás előfeltételeit éspedig a jelenleg érvényben levő rendelke­zéstől eltérően akként, hogy úgy a városi, mint a községi és kör orvosok részére vagy­lagosan írja elő akár a tiszti, akár a községi orvosi tanfolyamot. Felhatalmazza a belügy­minisztert az alkalmazás előfeltételéül meg­kívántható gyakorlati idő szabályozására, fel­hatalmazza ezenkívül az orvosok áthelyezésére is, ami egyébként az állami tisztviselői jelleg­ből önként következik. Következetesen továbbépíti az 1936 :IX. tc.-ben már érvényesített azt az elvet, amely pontosan körvonalazza az orvostisztviselők közjogi helyzetét. Körülhatárolja a városi, községi és körorvosok közjogi elhelyezését az önkormányzatokban, beállítja őket az önkor­mányzat írierarhiájába. Ezzel eleget tesz an­nak a már említett közigazgatási elvnek, amely szerint egy új intézmény sikeres működésének abszolút előfeltétele az, miként illeszkedik bele a már élő közigazgatási berendezkedésbe, Ámde, bármennyire helyes és célszerű is az államosításra vonatkozó rendelkezés, azt a célt, hogy most már valóban legyenek is or­vosok erre a szolgálatra, egymagában ezekkel a rendelkezésekkel nem tudná biztosítani. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy még a kétségtelenül fennálló és igen nagymértékű orvoshiány mellett sem maradjanak üresen ezek az állások. A mai helyzet ugyanis végte­lenül szomorú, sokkal rosszabb, mint azt egyedül az orvoshiány indokolná, És ennek okait kutatva meg kellett találni azokat az eszközöket, amelyek a kérdés megoldására al­kalmasak. A javaslat indokolása helyesen mutat rá a hibaforrásokra és azok megszün­tetésére olyan eszközöket alkalmaz, amelyek célszerűségét legerősebben alátámasztja az a körülmény, hogy a sérelmek orvoslásánál nagyjában-egészében alkalmazkodik a Ma­gyar Országos Orvosszövetség Községi és Körorvos szakosztályának memorandumában foglalt kívánságokhoz. Mindenekelőtt megszünteti a helyhezkö­töttséget, ezzel módot ad arra, hogy az orvos eredményes munkájának jutalmaként és csa­ládi körülményeit is figyelembevéve, fokoza­tosan jobb helyre kerüljön. Ezzel nemcsak megszünteti a reménytelenségben csökkenő munkaenergiák kallódását, hanem módot és lehetőséget ad a jó szolgálatok jutalmazása mellett, a gyermeknevelés nagy kérdésének könnyítésére is. Eendezi a javadalmazás kérdését akkor, amikor megnyitja előttük a VII. fizetési osz­tályt és megszünteti azt a tűrhetetlen hely­zetet, hogy ezek a nagyképzettségű orvosok túlnyomó részben a tizedik fizetési osztályban tengődjenek. Az új rendezés szerint mód van arra is, hogy az alkalmazott orvosok leg­nagyobb részben a kilencedik fizetési osztály­ban kezdjék pályájukat s emellett ebbe a fize­tési osztályba való haladéktalan bejutást lehe­tővé teszi a már most szolgálatban álló orvos­tisztviselőknek is, akkor, amidőn a kilencedik fizetési osztályba lépés előfeltételéül egyedül a háromévi kifogástalan szolgálatot jelöli meg. Minden tekintetben figyelembeveszi a szerzett jogokat, mert gondoskodik arról is, hogy a jelenleg szolgáló városi orvosok közül azok, akiknek városi pótilletményük van, régi illetményeik és a jelenlegi szabályozás után KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XHL 264. ülése 1942 június 10-én, szerdán. 469 megállapítandó illetményeik különbözetét nyugdíjba számítható személyi pótlékként továbbra is megtarthassák. Természetszerűleg ez a személyi pótlék az állami javadalmazás emelkedésével fokozatosan csökken. Ez a személyi pótlék egyébként a törvény­javaslat rendelkezései szerint a nyugdíjba is beszámítható lesz. Az államosítással .kapcso­latban igen gyakorlati módon oldja meg a javaslat az alkalmazás kérdését is, amennyi­ben ezt új kinevezés nélkül egyszerű átminő­sítéssel rendezi. Ezzel kapcsolatba az orvosi szolgálatnak ezen a vonalán is végrehajtja az 1939 : IV. te. rendelkezéseit. Ennek következté­ben a törvény életbelépését követő hó 1-ével végelbánás alá vonja a jelenleg még szolgála­tot teljesítő zsidó orvosokat, — ezeknek a száma körülbelül 92 — azokkal a nem zsidó orvosokkal együtt, akik a törvény hatályba­lépése után kijelentik, hogy nem kívánnak állami szolgálatban továbbműködni. Ezzel az. orvos-tisztviselői kar zsidótlanítása végleges megoldást nyer. Minthogy a közalkalmazás terén a zsidókérdéseket az 1939 : IV. te. szabá­lyozza, nem lehetett ennél a problémánál sem az egyéb fajvédelmi törvények és rendelkezé­sek alapjára helyezkedni. A városi, községi és körorvosok régi sé­relmeit rendezi a javaslat, amidőn pontosan körülhatárolja a fuvardíj, illetőleg a termé­szetbeni fuvar igénybevételének eseteit és en­nek részletes szabályozásával a belügyminisz­tert bízza meg. Szabályozza a magánlakáso­kon tartott rendelőszoba utáni térítési díjak kérdését is. Ezekkel az intézkedésekkel egysé­ges és általános javadalomrendezést végez és egyszersmindenkorra kizárja azt a sok vitát és félreértést, amely ezekben a kérdésekben és ügyekben, sajnos, napirenden volt. Végül, de nem utolsó sorban utal a javas­lat laz orvoslakáskérdés rendezésének a köte­lezettségére is. Ebben a vonatkozásban nem érinti a jelenleg érvényben lévő 1908. évi XXXVIII. te. rendelkezéseit, s e kötelezettsé­get továbbra is a községek terhén hagyja. Ámde a gyakorlati életben ennek a kötelezett­ségnek iaz önkormányzatok által való viselése úgy alakult, hogy az Oti.- és Mabi.-kölesönö­ket orvosi lakásépítés céljaira kapó közületek legnagyobb része az amortizációs költségeket államsegély formájában a községi segélyezési alapból visszakapja. Gyakorlatilag tehát az orvoslakás építésének terhét is maga, az állam viseli. A községi orvosok lakáskérdésének megoldására, amint éppen az előbb említet­tem, már eddig is igen helyes és célszerű in­tézkedések történtek, ennek a kérdésnek a mielőbbi teljes megoldása azonban feltétlenül a legnagyobb mértékben meg fogja könnyí­teni ezeknek az állásoknak^ a betöltését, mert ezzel tudjuk csak elősegíteni az orvosi kai­számára a hékés családi élet örömeit, ezzel tudjuk megadni az orvosok magas képzettsé­gének a társadalmi érvényesítéséhez szüksé­ges kereteket és ezzel tudjuk legalább is nagy­részben kiküszöbölni a falusi élettől való ide­genkedést is. Ezek a rendelkezések a székes­fővárosra természetesen nem '.. vonatkoznak, mert a székesfővárosi közegészségügyi kérdé­sek már megfelelően szabályozva vannak. T. Ház! Mindezek után megállapítható, hogy a városi, a községi és a körorvosok álla­mosításával a javaslat biztosítja ennek az or­vosi rendnek számára a fejlődés előfeltételeit és nem csupán az önkormányzatok szanálásá­val kapcsolatban a községi és a körorvosokat 77

Next

/
Thumbnails
Contents