Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

470 Az országgyűlés képviselőházának érintő hátrányos helyzetet szünteti meg, hanem széles szociális körültekintéssel igyekszik megkedveltetni ezt a kétségtelenül rögös pályát. A magam részéről nagy elégtétellel látom ezeket az intézkedéseket és ha most mégis további kívánságoknak adok itt hangot, teszem ezt azért, mert gyakorlati tapasztalataim alapján igazán őszinte tisztelője vagyok annak a munkának, amelyet ez az orvosi rend végez. T. Ház! A tárgyalás alatt álló javaslat második részében a közkórházak orvosainak bizonyos veszélyes munkaterületen működő kategóriái részére rendszeresíti a veszélyességi pótlékot, illetőleg a belügyminisztert eme veszélyességi pótlék rendezésére felhatalmazza. A fertőző betegségek elleni védekezés során azonban a városi, de különösen a községi és körorvosok is a legnagyobb mértékben ki vannak téve a fertőzés veszélyének. Ök ugyanis már a fertőző betegségek első stádiumában, amikor a diagnózis sokszor még bizonytalan, állandó érintkezésben vannak a fertőző betegekkel. Gondoljunk csak azokra a cigánytelepekre, amelyeket ezeknek az orvosoknak állandóan látogatniuk kell és amelyek, sajnos, még ma is a fertőzés valóságos melegágyai, de egyébként is a területvisszacsatolások után a visszatért területek egyikén-másikán bizony eléggé elhanyagolt közegészségügyi állapotok voltak és ezek miatt ez a veszély még fokozódott is. Több hatósági orvos el is pusztult ezeknek a fertőzéseknek következtében. Nagyon kívánatos lenne tehát, ha a belügyminiszter úr megfontolás tárgyává tenné a városi, községi és körorvosok részére is ennek a veszélyességi pótléknak rendszeresítését, legalábbis azokon a vidékeken, ahol a fertőzésveszélyének fokozottabb mértékben ki vannak téve. Én a magam részéről bízom abban, hogy az a szociális megértés, amely belügyi kormányzatunk részéről ebben a tekintetben eddig is mindig megnyilatkozott, meg fogja találni itt is a megoldás lehetőségét. T. Ház! Az előadottak alapján tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy a javaslat első fejezetének rendelkezései az egészségügyi közigazgatás egységének biztosítása mellett igen széleskörűen figyelembe veszik a szociális megértés körülményeit is. Áttérve most már a javaslat második részére, ebben találjuk azokat az intézkedéseket, amelyek a közegészségügy másik nag.y területén, a közkórházi ápolás kérdéseiben szolgálják a céltudatos fejlesztés érdekeit. Ezzel kapcsolatban rendezi a javaslat elsősorban a közkórházak egészségügyi kapacitásának biztosítása céljából a belügyminisztei főfelügyeleti jogát az itt működő orvosok alkalmazásának előfeltételei tekintetében. Egészen világos, hogy a felügyeletből következő felelősség viselése csak úgy lehet^ teljes, ha a közkórházi orvosok alkalmazásánál maradéktalanul érvényesülnek a magasabb egészségügyi követelmények. Köztudomású ugyanis, hogy az ebben a kérdésben kiadott népjóléti és munkaügyi miniszteri rendelet intézkedéseit (éppen Budapest székesfőváros garanciális panasszal támadta meg és a közigazgatási bíróság ítéletében kimondotta, hogy az orvusok részéről más minősítést és kvalifikációt, mint ami a közegészségügyi törvényekben és a kvalifikációs törvényben elő van írva, nem lehet előírni. Ez ítélet következtében azután feltétlenül szükség van a javaslatnak erre a rendelkezésére, mert ez lehetővé teszi a bel26% ülése 19 U2 június10-én, szerdán. ügyminiszter számára a magasabb, 5 évei» gyakorlati idő előírását, ami viszont múlhatatlan közegészségügyi érdek a bírósági ítélet következtében előállt visszafejlődéssel szemben. Ide tartozik a javaslatnak az a rendelkezése is, amely a kötelező betegségbiztosítási intézeteknél is bizonyos gyakorlati idő előírására hatalmazza fel a belügyminisztert a?, orvosi alkalmazásoknál. ^ A kórházi orvosi szolgálatban is mutatkozó hiányt igyekszik eliminálni a javaslatnak az a rendelkezése, amely a belügyminiszter számára lehetővé teszi a közgyógyintézetekben alkalmazott alorvosok, segéd- és kisegítő orvosok ellátási térítésének az önköltségi ár felénél kisebb mértékben való megállapítását. A belügyminiszter főfelügyeleti joga ez ideig a közgyógyintézetek felett csak bizonyos határig érvényesülhetett, mert az érvényben lévő jogszabályok nem adtak lehetőséget a működési engedélyek visszavonására. Minthogy pedig enélkül teljes mértékben alig érvényesülhet a közegészségügy nívójának fejlesztéséhez fűződő közérdek, igen helyes a javaslatnak az a rendelkezése, amely pontosan meghatározza a belügyminiszter e jogának tartalmát és feltételeit. A veszélyességi pótlék kérdésének rendezése a közkórházi orvostársadalom egész vo nalán régi kívánsága az orvosi karnak. (Ügy van! a középen.) Nagyfontosságú tehát vaslatnak az az intézkedése, amelyben a belügyminiszternek felhatalmazást ad az összes, főfelügyelete alatt álló közkórházakban bizo nyos veszélyes hatáskörökben működő orvosok részére a veszélyességi pótlék megállapítására. Ez egyébként egyenes folytatása az 1942. évi állami költségvetésben az Országos Közegészségügyi Intézetnél már rendszeresített veszélyességi jótléknak. Ezen túlmenően azonban a szociális biztosítás konzekvenciáinak teljes levonásával határozott rendelkezéseket tartalmaz a javaslat a veszélyességi pótlékban részesülő f orvosok munkaképtelensége vagy elhalálozása esetére és biztosítja számukra az állami nyugdíjtörvény bizonyos kedvezményeit. Ennek lényege a szolgálatteljesítés közben beállott teljes munkaképtelenség esetében a nyugellátás folyósítása a jogosultság beállta előtt, a nyugdíjjogosultság beállta után pedig a szabályszerűen magasabb ellátási összegnek az engedélyezése és ezeknek a kedvezményeknek termesztésen a hátramaradott család részére való biztosítása is. A javaslat e részének másik főtémája a kórházi ápolás kérdése. Az errevonatkozó és ezideig rendkívül bonyolult és szétágazó jogszabályokkal rendezett jogviszonyokat egységesen, pontosan rendszerezi a javaslat. Levonja az eddigi jogviták tanulságait, kiküszöböli a félreértésekre és ellentétes magyarázatoikra okot és lehetőséget adó hézagokat, ezen a vonalon újból szabályozza

; az ingyenes kórházba való beutalás kérdéseit, a szülőnők ingyenes kórházi ápolását, biztosítja a szülési folyamattal okozati összefüggésben álló és betegségben szenvedő szülő nők részére az ingyenes kórházi ápolás kedvezményét akkor is, ha maga a szülés nem közkórházban történt. A fertőző betegségek elleni védekezés eredményessé tétele végett részletesen szabályozza a javaslat az ezekkel összefüggő ápolási kérdéseket, rendezi és tisztázza a gyakorlatban ez-