Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

460 Az országgyűlés képviselőházának vezére és apostola lesz ott és ennek vészes következményei lesznek. Jól mondotta Hóman Bálint miniszter úr, hogy nemzeti állam vagyunk, de megvannak itt a nemzetiségek is. A színmagyar Alföldön élő magyar agrárproletariátus a félrevezetés­nek, a forradalmi izgatásnak, a fantasztiku­mok és rémhírek elhitetésének szintén nagy­szerű táptalajául szolgál. A kárpátaljai ma­gyar hegyekben, az ottani magyar erdészek elmondották nekem, milyen rafifináltan, milyen félelmetes ügyességgel oltotta bele a ruszinokba az oroszok utáni vágyakozást, a bolseviki megváltás hitét egy furpszmalmos, akit megfosztottak fűrészmalmától, és sem a csendőrség," sem a hatóságok nem tudják tetten kapni, nem tudják megfogni az ő izga­tását. Az egyik oldalon ott áll egy admi­nisztráció, ott állanak a magyar államhata­lom képviselői ezer mindenféle gonddal túl­terhelve és nem tudnak eléggé foglalkozni a nép lelkiállapotával, a másik oldalon ott van a munkáját, hivatását vesztett zsidó, aki most ráér s akiben megvan az az ősi nagy grejz­lerosi tulajdonság, hogy a npp nyelvét ninden­kinél jobban tudja. Ha ezt szabadon hagyjuk garázdálkodni, akkor itt egy aránytalan küz­delem indul meg, veszélyes forradalmi izgatás kezdődik meg. Mindezt nem azért monom, t. Ház, mintha a javaslat végrehajtásának kihatásaitól fél­nék, hanem csak azért mondom, — Braunecker báró igen t. képviselőtársam szavait ismételve — hogy ne végezzünk félmunkát, (Űgy vun! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) ne csináljunk féljavaslatot. Ha az általunk kifogásolt rész leteket korrigálják is, csak akkor fogja meg­nyerni a bizalmunkat ez a javaslat, ha. meg­jelenik a végrehajtási utasítás és ha ezt egy csomó olyan javaslat fogja követni, amely meg­kezdi ennek a forradalmi zsidó proletariátus­nak a magyar életből való kiküszöbölését és el­különítését. (Nagy László: Helyes!) Én nem sze­retek külföldi példákra hivatkozni, különösen nem szeretek Szlovákia példájára hivatkozni, ele azért utalnom kell arra, hogy Szlovákiában a zsidó vagyonok elvételét egy szigorú rendel­kezés követte, hogy a falvakban szétszórt zsidóknak záros határidőn belül be kell köl­tözniük a járási székhelyre. Pozsony kivételé­vel minden járási székhelyen kijelöltek már azt a zárt területet, ahova a zsidóságot tömö­rítik. Voltak, akik mosolyogtak az elmúlt na­pokban, amikor mi itt a gettóba való tömörí­tésről beszéltünk. Nekem hivatkoznom kell arra, — és ezt éppen kereszténypárti igen t. képviselőtársaink felé mondom — hogy a ka­tolikus egyház találta ki a gettó intézményt. A mi Árpádházi katolikus királyaink maguk rendelték el annakidején, hogy csak püspöki székhelyen lakhassanak zsidók és csak püs­pöki székhelyekre tömörítették a zsidóságot. Ha nem akarunk félmunkát végezni, ennek a javaslatnak logikus következménye, hogy a zsidóságot kénytelenek leszünk gettóba tömö­ríteni és minél hamarabb végezzük el ezt a gettóba tömörítést, annál hamarabb végzünk teljes munkát. (Ügy van! Ügy van! a szélső- \ baloldalon.) T. Ház! Nekem, mint utolsó szónoknak [ természetes, hogy nehéz helyzetem van a javas­lat kritizálásánál. Sokan elmondották már J nemcsak a mi oldalunkon, hanem a túloldalon j is azokat az alaki és elvi hibákat, amelyek e 26U* ülése 19U2 június 10-én, szerdán. javaslatban találhatók. Mindenről szóltak itt, talán csak a zsidó földgazdálkodás természet­rajzáról, annak jellegzetességéről nem beszél­tek eleget. Nem néztek eléggé szemébe annak a nagyon is hangosan terjesztett < állításnak, hogy a zsidóság jobban gazdálkodik, mint a magyarság; főleg egyes zsidó mintabirtokokra hivatkozva, nagyon sokan bizonyítják itt azt, hogy a zsidó földgazdálkqdás kultúrát, fel­emelkedést, új szellemet 'hozott a magyar földre. E kérdés vizsgálatánál már sokan elmon­dották azt, amit én "ismételni akarok, hogy egyetlenegy esetet sem tudunk, amikor a föld­Szeretet és a földért való rajongás hozott volna létre új zsidó birtokot; a legtöbb zsidó birtok úgy keletkezett, — ezt itt számtalan­szor kifejtették előttem — hogy az iparban, a kereskedelemben felduzzadt, vagyonfelesleg (Ügy van!) olyan elhelyezkedést keresett ma­gának, amely a zsidóságnak társadalmi ambí­cióit kielégíti és a zsidóság osztályelhelyezke­dését megkönnyíti. Kétségtelen, hogy bizonyos asszimilá­ciókra való törekvést is mutatott számos új zsidó középbirtok. Nagyon jól emlékszem gyermekkoromból, mint zempléni ember azokra a Szabolcsi, hajdúi, délzempléni zsidó dzsentrikre vagy áldzsentrikre, akik lovagló­ostorral, zergetollas vadászkalappal, lóháton jelentek meg, akik fiaikat huszártisztnek ad­ták, akik elölj ártak a cigány ozásban, lóháton vonultak be a cukrászdákba és a legnagyobb dorbézolásSal akarták bizonyítani a magyar nemesi középosztályhoz való tartozásukat Egyik-másik már tökéletesen el is hitte magá­ról azt, hogy asszimilálódott, és volt a keresz­tény társadalomnak egy része, melynek vall­juk be, nagyon imponált a zsidóságnak ez a rétege. Hogy mennyire mentek el ebben a mimik­riségben, ebben az ősi magyar családokba való belehasonulásban, legyen szabad felolvasnom néhány nevet, amelyet éppen Hegedűs István »Őrségváltás« című könyvének a zsidó birto­kosokról szóló névsorában olvashatunk. Zsidók felvették Leveleken a Leveleki, Ibrányban az Ibrányi nevet, felvették a Vécsei, Szilágyi, Sömjén, Fóti, Eszenyben az Eszenyi, Szálkán a Szálkai, s ugyanígy a Mándi, Okányi, Gyu­laházi, Hajdú, Liszkai nevet, felvették az ősi Borbély nevet, a Szepesi család nevét, talá­lunk köztük Füzékieket, Csengerieket, Balá­zsokat, Farkasokat, Sebestyéneket, Szemzőket, Ecserieket, Törököket. Hűvösöket, Morvaia­ka , Ruttkaiakat. (Krancz Raymund: Ezek mind Árpáddal jöttek bei) A gyanútlan naiv keresztény közönség — nagyon jól emlékszem rá gyermekkoromból sokat hallott egy-egy ilyen új zsidó kastély bau lefolyt mulatozásnak legendás eseményei­ről, ahol, sajnos, — valljuk be azt is -— igen sokszor főispánok, alispánok, vármegyei elő­kelőségek is megjelentek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szomorú!) Példákat tudnék mutatni erre a bethleni időkből és a konszo­lidációs korszakból. A gyanútlan keresztény kisember már-már elhitte azt, hogy ezek mö­gött a gyönyörű nevek mögött már a mi dzsentrinkhez hasonló új középbirtokos csalá­dok és új magyar nemesség előhírnökei rej­tőznek. Hogy azonban a zsidóságot mennyire nem lehetett lélekben asszimilálni, azt bizonyítja az, ami ennek a zsidó földvagyon jövedelmé­nek feleslegével történt. Kérdem a t- Plázat.

Next

/
Thumbnails
Contents