Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-264
Az országgyűlés képviselőházának 264. ülése 194-2 június 10-én, szerdán. 461 megszületett volna-e a Károlyi-forradalom szellemi atmoszférája, ha az a HatvanyDeutsch vagyon nem teszi lehetővé Hatvani Lajos bárónak, hogy olyan nagy, olyan, bőkezű mecénása legyen az irodalomnak, m szellemi életnek, hogy még olyan nagy tehetséget is, mint Ady Endre, támogatni tudjon 1 ? Kérdezem én: az a Biró Pál-féle vagyon és az a Bíró Pál-féle kastély, amelynek vadászmulatságain, ' összejövetelein bizony sok magyar úr és sok magyar előkelőség megjelent, mennyiben szolgálta ennek felemelkedését ? Saját szememmel láttam, amikor a Hatvany-Deutschbirtokon, itt Magyarország közepén, közel az Alföld szívéhez, zsidó telepeseket Hatvány Endre báró, Palesztinába induló zsidó fiatalokat nevelt. Ké'/dezem a t. Házát, mennyiben segítette elő egy egészséges magyar légköi kialakítását az olyan földvagyon, amely a Klár Zoltánoknak, a Jászi Oszkároknak tette lehetővé a gondtalan működést a magyar szellemi életben 1 ? Külön érdemes volna itt egy vagyonnak, a Kornfeld-vagyonnak a történetével foglalkozni. Kornfeld Zsigmond báró a történelmi Csehországból jött be, mint rab'bifiú és a bpcsi Credit Bank megbízottja s a végén a Tudományos > Akadémia tagja és báró lett. Az akadémiai székfoglalón még nem tudott jól magyarul. (Egy hang a szélsőbaloldalon; Szörnyű!) Igen szép birtokot szerzett, az iregi — el- kell ismerni — mintabirtokot, amely mindennel el van látva. Kérdezem azonban, hogy ennek a birtoknak a jövedelméből kiket támogatnak most Magyarországon, milyen szellemi irányzatok kaptak ennek a birtoknak a jövedelméből, milyen csáklyás és angolbarát irányzatokat támogatnak ma is titokban iss nyíltan is ezek a zsidó földvagy ónok? . De ha az érem egyik oldalára kirakják azt a néhány zsidó mintabirtokot, amelyeket leginkább a pénzifölös'leg és a tőke fölénye teremtett meg, én, mint zempléni ember és hegyaljai szőlőtulajdonos, láttam az érem másik oldalát is, azt a zsidóságot, amely a tőke fölénye nélkül, mindentféle vagyoni erő nélkül rohant rá erre a magyar földre, hogy elfoglalja. Közelről láttam, — Kossuth képviselőtársam ezt éppen olyan jól tudja, mint én — hogy mit jelent a Hegyalján az, amikor a tőkeszegény zsidó rávetette magát a szőlőgazdálkodásra. Mezőssy Lászlónak egy híres könyve mondja el, hogy a kiegyezési korszak, a liberális korszak előtt, milyen virágzó Hegyalja. 16.000 hold szőlőn micsoda magas kultúra virágzott. A filoxéra mellett a másik nagy pusztítást ott a galíciánerek végezték és ezt a pusztítást én szemtől-szemiben láttam. Láttam, hogy amíg ezek uralkodtak, amíg Sátoraljaújhelyen, Toícsván, Sárospatakon a szőlők nagy részét, felét vagy kétharmadát megvették, egyetlen új fát nem ültettek, egyetlen kertet nem létesítettek, ellenben igenis, a háború utolsó két évében Sátoraljaújhely piacán kialakult egy olyan galíciai bortőzsde, aminő addig ismeretlen volt Magyarországon. A sátoraljaújhelyi hat vagy hét zsinagógában mindenütt imaszíjakkal, taliszekbe burkolózva, ima közben adták el egymásután a soha nem látott, sőt tálán meg sem levő százhektoliteres bortételeket kézről-kézre. Közben ott kint pusztult a szőlő, mert tudjuk, hogy a teremtő erőt, a föld újjászületését és a föld kultúráját egypár egyszerű kapálás szolgálta. Üzletté vált ez az egész szőlőbirtok a zsidóság keze alatt. (Szöllősi Jenő: A királyok bora!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. Itt hivatkoznom kell arra is, hogy Makray Lajos igen t. képviselőtársam, — sajnálom, hogy nincs itt — az ő nagyon értékes, katolikus hittel teli beszédében megemlítette azl}, hogy a magántulajdon alapján álló jogrendszernek lényeges kelléke, hogy a kisajátításnál valóságos kártárítés legyen, hogy meglegyen — ahogyan ő mondotta — a justa recompensatio. Igaza van t. képviselőtársamnak, a magántulajdonrendszerben tényleg szükség van kártérítésre, mert különben nincs magántulajdonrendszer. A kártérítési összeg megállapításánál azonban az összegből le kell számítani azt a (kártérítést, amit a zsidóságnak fizetnie kell nekünk az általa végrehajtott pusztításért, amikor mi itt a legalacsonyabb kulcsot követeljük a zsidó birtokok kártérítésének megállapításánál, akkor követeljük ennek a másik nagy jóvátételnek, ennek a másik nagy kártérítésnek éppen olyan jogos érvényesülését. (Ügy van! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) E tekintetben újra szembe kell szállnom Makray képviselőtársamnak egyébként —még egyszer hangoztatom — igen értékes ,katolikus egyházjogi szempontból is igen ., jelentős beszédével. Képviselőtársam szórói-szóra azt mondja, hogy (olvassa): »A magántulajdon forrása« — már katolikus felfogás szerint •— »nem lehet a közösség«. így mondja szórólszóra. Tudom, ihogy mire céloz ezzel az igen t. képviselő úr. Engedje meg azonban csak arra utalnom, hogy a Szent Korona tana, à legkatolikusabb magyar alkotmányjogi tan. maga kimondja, hogy az egyéni földtulajdon csak származéka a közösséget jelentő, a közösséget szimbolizáló Szent Koronának. A Szent Korona tanából kialakult ősiség — ezt mindnyájan tudjuk s ezt vele szemben kár kifejtenem — módot ad arra, hogy ha ezeknek az ősiségbe tartozó családoknak magva szakad, — hiszen akkor a nemzetet, a nemzeti közösséget kizárólag a nemesek jelentették — akkor a birtok visszaszáll a Szent Koronára, tehát az őstulajdonosra. ; A magyar katolikus alkotmányjogi felfogás tehát határozottan _ kimondja, hogy a magántulajdon forrása igen sok esetben, különösen a földvagyon esetében egy magasabb közösség, amelyre az visszaszállhat. Nem akarok itt utalni arra, hogy a honfoglaló magyar törzsek szállásaikon először köztulajdonként foglalták le a földeket s csak ennek u köztulajdonnak lett származéka a magántulajdon; én mint katolikus ember, katolikus felfogásom alapján is azt tartom, hogy a közösség sok tekintetben, főleg a földmagántulajdonnál erős korlátja, sőt forrása, eredete a magántulajdonnak. A.pponyi gróf igen t. képviselőtársam érdekes beszédében utalt arra, hogy veszedelmes precedens van ebiben a jiavaslatban s ez könyuyen arra vezethet, hogy a zsidó földvagy ónok után a nemzetiségek földvagyona, majd a keresztény nagybirtokosok földvagyona is hasonló megváltási, kártérítési eljárással hasonló sorsra jut. Vele szemben igen sok képviselőtársam rámutatott már arra, hogy a kétféle földvagyon eredete teljesen és tökéletesen más. Csak annyit kívánok ehhez hozzátenni, inogy nem ez a javaslat és nem a javaslat kártérítési megállapítása vesaélyes precedens, hanem veszélyes precedensek azok a megnyilatkozások, amelyek a magyar közéletben százszor elhangzanak és amelyek a zsidóságot mindig egy kalap alá akarják venni a többi nemzeti76
