Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-263
432 Az országgyűlés képviselőházának nak kezébe valók; elsősorban azt a kisbirtokos réteget kell megerősíteni, amelyről maga a javaslat megállapítja, hogy ellenállóképes volt, mert ellen tudott állani, éppen a földbe gyökerezett voltánái fogva. Ezt a, kisbirtokos réteget nem lehetett kimozdítani a földjéről, tehát vallom, hogy ezek a birtokok elsősorban ehhez a réteghez kell, hogy visszakerüljenek, visszakerüljenek vele szemben fennálló nem egyévszázados, hanem többévszázados nemzeti adósságunk kiegyenlítése alakjában. Legyünk azonban igazságosak, t. Képviselőház. Ha maga az indokolás megállapítja a középbirtokra vonatkozó s itt idézett tényeket, kérdenem kell, hova. kerültek ennek a birtokos nemesi rétegnek a tagjai? Ha vizsgálom a társadalmi fejlődést, azt látom, hogy pontosan azokba a kategóriákba, amelyeket Apponyi György gróf képviselőtársam ki akar zárni, ki akar rekeszteni a juttatásból: tisztviselőnek mentek, katonatisztnek mentek, sőt (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Képviselőnek!) — horribile dictu — képviselőnek is mentek. (Ügy van! Ügy van! — Incze Antal: Lássuk, hogy eddig kik vettek!) Es itt meg kell azt is említenem, hogy az a hírkeltés, amely szerint mindenki, aki képviselőnek megy, ezt érdekből teszi, nem áll és elsősorban nem áll ennek a nemesi szellemnek hagyományait védő rétegre vonatkoztatva, amely igenis nagyszámban ment el képviselőnek a törvényhozásba és amely nyugodtan szembenézhet ezzel a demagógiával. A törvényhozásban benn ül ez az osztály, azonban nem azért ül benn, mert attól pillanatnyi hasznot vár, hanem azért ül benn, mert azoknak a nemzeti érdekeknek védelmét akarja tovább is ellátni, amelyek évszázadokon keresztül gondjára voltak bízva! (Ügy van! Úgy van! — Élénk taps jobb felől és középen.) Még azt sem kifogásolnám, ha valaki ilyen határozati javaslatot terjeszt elő, de hogyan terjeszthet elő ilyent valaki, aki bevezetőben azt mondja, hogy nem kíván sem fajvédelmi, sein nemzetpolitikai célok szempontjából vizsgálódni a törvényjavaslat felett? Hát mi ez, ha nem nemzetpolitika, még pedig egy teljes kontraszelekciót eredményező nemzetpolitika? Én igenis azt várom ettől a törvényjavaslattól, hogy lehetőséget fog juttatni társadalmi, állásbeli, származási különbségtől, mindenféle rangbéli különbségtől teljesen függetlenül (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) arra, hogy jó magyar emberek jussanak földhöz, akik gazdálkodni tudnak s arra képesek is. (Helyeslés jobbfelől és középen.) Aki tehát az erkölcsi alapokat félti ennél a törvényjavaslatnál, az ám állítson fel bármilyen szigorú kautélákat azokkal szemben, akik ennek a javaslatnak alapján a magyar földhöz hozzá fosnak jutni, ír ja ám elő, hogy semmiféle előjogot nem élvezhet az, aki nyugdíjas katonatiszt vagy katonatiszt, vagy tisztviselő és a többi, de azt a kontraszelekciót megtenni, hogy vissza ne engedje juttatni a földet éppen annak a rétegnek, amelyet e javaslat indokolása szerint is elsősorban forgatott ki ősi tulajdonából a zsidó, ezt nem tartom, sem erkölcsösnek, sem jogosnak, sem igazságosnak, ellenben igen károsnak ítélem éppen az Apponyi gróf által kerülni kívánt nemzetpolitikai és fajvédelmi szempontból. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Annak a tisztviselőnek, aki öt fiút nevel a hazának nehéz viszonyok között s akik közül esetleg egy gazdálkodni akar, meg kell 263. ütése 194-2 június 9-én, kedden. adnunk a lehetőséget arra, hogy egyenlő feltételek mellett hozzájusson ahhoz a földhöz, amelyhez esetleg ősi szálak is kapcsolják (Maróthy Károly: Megvan a megélhetése!) Az ezzel ellenkező demagógiával nézzünk mindig egyenesen szembe és mindig találjunk érveket alapelveink megvédésére. Én a törvényjavaslatnak 14. §-ában kellő támpontokat találok arra, hogy a miniszter ebben a tekintetben a törvényjavaslatot igenis nemzetpolitikai célkitüzéísében is megvédje és éppen ezért ezt a szakaszt bizalommal nézem, a magam részéről meg vagyok vele elégedve és nem kívánom annak a részletezését ebben a javaslatban, hogy kiknek jusson a föld. (Helyeslés. — Zaj és ellenm°ndások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Padányi Gulyás Jenő: A 14. §, amely ebben a tekintetben rendelkezik, — ismétlem — számomra megnyugtató. De ha azt kérdi a t..ellenzék, hogyan történik a végrehajtás, erre is volna szavam és pedig a következő. Bennünket az ország bizalma nem azért küldött ide, hogy tűrjük, hogy ezt bármely kormány is ne akarja végrehajtani. Azért vagyunk a képviselőházban — és remélem itt is leszünk (Zaj a szélsőbaloldalon.), hogy ilyen kisérletet ne tűrjünk és nem is hiszem, hogy akadna kormány... (Maróthy Károly: Mi van a kisbérietekkel?' — Incze Antal: Próbálja meg a törvényt végrehajtani! — Maróthy Károly: A* kisbérleti törvényt!) Elnök: Maróthy képviselő urat ismét figyelmeztetem, ne szóljon közbe. Ugyanez szól Incze Antal képviselő úrnak is. Padányi Gulyás Jenő: Nem is hiszem, hogy akadna magyar kormány, — legkevésbbé az itt ülő — amely a maga alkotta törvényt Ine jakarná végrehajtani. A magam részéről türelemmel és nyugodtan fogom bevárni azt az időt, amikor ennek a végrehajtására olyan mértékben kerülhet sor, (Nagy László: Banff y maga mondta!) amilyen mértékben ma sor, sajnos még nem kerülhet. (Tauf fer Gábor: Mi van a kisbérleti törvénnyel? Azt miért nem hajtják végre?) Elnök: Tauf fer képviselő urat kérem, ne »méltóztassék tanácsadás alapján közbeszólni. Padányi Gulyás Jenő: Előttem szólott képviselőtársaim közül nagyon sokan és így Apponyi György gróf képviselőtársam is egy egészen furcsa disztinkciót tesz az orosz háborúban résztvevő honvédség tagjai között, Apponyi György gróf t. képviselő úr például említett és felolvasott határozati javaslatával kizárná a juttätottak közül a tiszteket. Én először is azon az alapon állok, hogy aki kötelességét teljesíti a haza védelmében, annak nem jár ezen a címen semmi, annakidején megtette más is ezt a kötelességét, — én vallom azt a régi elvet, hogy: dulce et decorum est pro patria móri — ezért magyar felfogás szerint nem jár semmi különösebb díj. Nem zsoldosokat tartunk, hanem honvédtestvéreink süzdenek is küzdünk mi is valamennyien, ha arra szükség van. (Ügy van! jobbfelől.) De ha már valaki erről beszél, kérdenem kell, miért ne kapjon a tiszt és miért kapjon csak a közhonvéd? Nagyon furcsa disztinkció ez, amely megint éppen Apponyi György gróf képviselőtársam részéről ennek a törvényjavaslatnak egészen különös beállítását és társadalompolitikai, sőt, azt merném mondani, nemzetpoli-