Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

Az országgyűlés képviselőházának i tikai szempontból való szemleletét jelentené. Miért zárja ki éppen a tiszteket, akik vezetik a honvédeket? A tiszt pontosan úgy teljesíti kötelességét, mint a honvéd. Nézetem szerint egyik sem zárható hh mindegyik meg kell hogy kapja a jogos földjét akkor, ha a földbirtokpolitikai szempontokkal összeegyeztethető érdek úgy kívánja. Mert egyébként azt a kérdést is fel kellene vetni, hogy mi lesz a kisiparosokkal, mi lesz a szellemi foglalkozást űzőkkel? Nézetem szerint az, ha valaki kötelességét teljesíti, éppen olyan érdem akkor is, ha valaki kisiparos, vagy szellemi pályán működik, mintha valaki történetesen gazdálkodik. (Ügy van! a középen. — Mozgás.) A magyar föld az indokolás nagyon helyes célkitűtzése szerint azok kezébe fog letétetni, akik kellő szakértelemmel és kellő erővel is látnak a gazdálkodáshoz, de ha ezen az alapon különbség tétetik is, én azt kívánom, hogy a földhözjuttatásból a nemzetfenntartó magyarság egyetlen rétege se zárassék ki. Zárom szavaimat, még pedig azzal, hogy a magam részéről Apponyi György gróf képviselőtársam elvi álláspontját tiszteletben tartom, (Gr. Festetics Domonkos: Itt van! Most jött be!} ő ehhez az elvi álláspontjához képest logikusan és következetesen tartotta meg beszédét. Ha azonban ezt az ő személye részéről el is ismerem, azt nem vagyok hajlandó szó nélkül eltűrni, hogy az a liberális szellem, az a liberális rendszer, — így merem mondani — amely kiforgatni engedte földjéből a magyart, (Ügy van! Úgy van!) most az erkölcsi törvényekre hivatkozva, fehér tógában itt még erkölcsbíróként is szerepelhessen! (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől, középen és a baloldalon.) Elvekkel új elvek állanak szemben s amikor a magyar kormány végre helyes és okos törvénnyel akarja a foglalást ismét végrehajtani, — mert a, földet úgylátszik időről-időre foglalni kell — ennek a foglalásnak során azt kell nézni, hogy magyar lestvéreink legyenek azok, akikre a földet bízzuk. Meg kell néznünk, hogy visszakerülnek-e a földhöz, akikre az bízható, igen-e vagy nem? Ebben a tekintetben nekem nincsenek aggályaim, nincsenek aggályaim elsősorban azért, mert hiszen ha etikai szempontból ezeket a finom disztinkciókat tesszük a földbirtok megváltását illetőleg, hogy ki kap többet, ki kap kevesebbet érte, akkor nekem arra is reá kell mutatnom, hogy a liberális jogalkotással szemben mai jogalkotásunk figyelemmel van ezekre a különbségekre is: annak, hogy ma zsidó földbirtokot nem vehet, nézetem szerint ellenpárja az a gyakorlat, amely szerint zsidó polgártársainknak ma nem kell vérezniük ezért a magyar földért, amelyet e^él a törvényalkotással tőlük visszaveszünk. (Rupert Rezső Szívesen véreznének. — Zaj és élénk ellenmondások.) Én elhiszem, hogy nagyon szívesen katonáskodna az ittlevő zsidóságnak fél százaléka és vérezne ennek öt ezreléke, hogy aztán száz százalékuk éhből joeralanot kapjon magának, (Ügy van! Ügy van! — Tetszés.) ebből azonban mi nem kérünk. Mi a magyar földet meg fogjuk védeni, zsidó polgártársaink vérére nem reflektálunk ebben a tekintetben és ezáltal külön erkölcsi alapoknt is teremtünk a magyarságnak a földre és a földszerzésre. Eprien ezért ismétlem, annak a szellemnek részéről, amelynek jogalkotása, joggyakorlata, hitelpolitikája és gazdasági politikája okozta, hogy a magyar nép és jelesül a I, ülése Ï9&2 június 9-én, kedden. 433 nemességi s a földbirtokból kiszorult, sem erkölcsi oktatást* sem erkölcsi aggályokat elfogadni nem fogunk. (Ügy van! jobbfelől.) Mivel továbbá ezekkel az aggályokkal szemben már a javaslat indokolása is kellő feleletet tartalmaz s mivel én ezzel az indokolással teljes mértékben egyetértek, a törvényjavaslatot a magam részéről elfogadom. (Élénk éljenzés és laps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik. — Gr. Apponyi György: A képviselő úr ne tanítson ki engem a magyar nemesség nevében! Vagyok olyan nemes^ mint a képviselő úr!) Elnök: A füldmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Br. Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljyk!) Elsősorban is hálás köszönetemet kell kifejeznem Meixner Emil kép viselő társunknak, a javaslat előadójának részletes és kimerítő előadásáért. De ezenkívül köszönetet kell mondanom az összes felszólalt képviselőtársaimnak is, akik a vitának magas színvonalát biztosították igen értékes beszédeikkel. Egyben köszönetet mondok az egész Háznak is azért, hogy az egész vita folyamán olyan nagy érdeklődéssel kísérte ezt a javaslatot. T. Képviselőház! Az előadó úr beható előadásában már részletesen ismertette a törvényjavaslatot. A felszólalt képviselőtársaimnak is alkalmuk volt a hosszú vita során mitnden oldalról megvilágítani azt. A javaslat indokolásában magam is elég bőségesen és hosszadalmasan kifejtettem a javaslat indokait. Ezért arra kérem az igen t. Házat, szíveskedjék eltekinteni attól, hogy ezt a javaslatot ismét részleteiben ismertessem és indokoljam. Méltóztassanak azonban mégis megengedni, hogy a felszólalásokkal és beszédekkel kapcsolatosan egy pár kérdésre általánosságban kitérjek. Ez a javaslat az eddigi jogszabályoknál minden vonalon sokkal súlyosabb és szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz. Az első szigorításba», hogy fajvédelmi alapon állapítja meg a zsidó fogalmát és ezáltal sokkal szélesebb körre terjed ki, mint az eddigi törvény. Ezért bátran, állíthatom, hogy minden zsidót érint. A másik szigorítás az, hogy amíg az eddigi jogszabály csak lehetőséget adott a zsidóbirtokok elvételére, addig ez a javaslat már határozottan és kötelezően írja elő a javaslat által érintett összes zsidóingatlanok elvételét. (Úgy van! jobbfelől-) De még további szigorítás ebben a törvényjavaslatban az, hogy amíg az eddigi jogszabály csak a zsidók mezőgazdasági birtokainak igénybevételét tette lehetővé, addig ez a törvényjavaslat ezt az igénybevételi lehetőséget már az összes zsidó erdőgazdasági birtokokra is kiterjeszti. Ezzel mintegy 500.000 katasztrális hold további zsidó ingatlanra terjed ki az igénybevétel. (Rupert Rezső: A békáktól vegyék vissza, töhbet használnak vele!—Azt kellene visszanő dí tani!) Amíg az eddigi jogszabály hossza'dalmas becslési eljárást írt elő, addig ez a javaslat már ennek az eljárásnak meggyorsítása érdekében egy sematikus eljárást ír elő a birtokok értékelésére. A régebbi jogszabály lehetővé tette azt, hogy a zsidók az átengedésre kötelező határozat végrehajtását panasszal akadályozzák. E javaslat alapjain ezt már nem tehetik, mert a panasznak a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Más szóval panasznak csak birtokon kívül van 71*