Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-263

424: Az országgyűlés képviselőházának 263. ülése 19U2 június 9-én, kedden. innen kívánta az egész világot irányítani. Láttuk például, hogy az első világháború alatt a zsidóság mindenütt mennyire küzdött azért, hogy a háborúban nélkülözhetetlen hadifelszerelésekhez szükséges anyagokat és minden ezzel kapcsolatos dolgot a kezébe vegyen és így magának előnyöket biztosítson. A földbirtok kérdésében szintén eiz a törekvés vezette őket. Nem is olyan régen, a legutóbbi évszázadban, sikerült elérniök azt, hogy birtokokat vásárolhattak Magyarország területén és így a közép- és nagyobb birtokoknak bizony nagy százaléka az ő kezükbe jutott. Ha most legújabban a kormány elhatározása folytán nem akadályozzuk meg ezt a folyamatot, akkor néhány évtized alatt a magyar föld nagy része az, ő kezükbe jutott volna. Az utóbbi években a magyar kormány a zsidóság visszaszorítása tekintetében

( sokkal többet tett, mint a régi kormányok, sőt, amint az előttem szólott képviselő urak is megemlítették, az öszszes kormányok nem tettek annyit, mint az utóbbi években a magyar kormányok. 1938-ban tárgyaltuk az első zsidótörvényjavaslatot. Ez nem volt teljesen kielégítőimért hiszen ha az első zsidótörvényjavaslattal teljesen kivették volna a zsidóság kezéből az irányítást, a vezetést, akkor talán óriási zökkenés következett volna be gazdasági életünkben a termelés folytonosságában. Az 1938-as zsidótörvény még csak a hivatalokban és gyárakban lévő zsidó tisztviselők létszámát szorította lejjebb, a későbbi, az 1939-es zsidótörvény természetesen már minden tekintetben korlátozta a zsidóságot, de ez sem volt kielégítő, míg az 1942-es, a jelenlegi törvényjavaslat,. amely a mező- és erdőgazdaságról szól, már részben kielégítő, bár még ez sem végleges, mert még kell jönnie egy negyedik törvényjavasaltnak is, még pedig a zsidóságnak a házingatlanokból való visszaszorításáról szóló törvényjavaslatnak, mert a mezőgazdasági ingatlanok elvétele után a zsidóság igyekszik házingatlanokat szerezni, már pedig senki sem teheti vita tárgyává, hogy a házingatlan éppen olyan jövedelmező, és a magyar nemzet életében éppen olyan fontos ingatlan és éppen olyan érték, mint a földingatlan. Vegyük figyelembe, hogy Budapesten a nagyobb házak, amelyeknek értéke milliókra megy, a zsidóság tulajdonában vannak és bár egy ház, amelynek értéke egymillió pengő, ma is megfelel egy ezerholdas ingatlan értékének, a házingatlanról szóló törvényjavaslat még mindig nincs tárgyalás alatt és így még nincs lehetőség arra, hogy a kormány meggátolja a zsidóságnak e téren való terjeszkedését. Fontos tehát, hogy a közel jövőben egy olyan zsidótörvény jöjjön, amely meggátolja a zsidók házingatlan vásárlását és megakadályozza a zsidóságnak e téren való további terjeszkedését. T. Ház! Ezzel a javaslattal kapcsolatban különösen a túloldalon, nagyon sokan felvetik a kérdést, hogy kik kapják azokat az ingatlanokat, amelyeket a zsidóságtól elvesznek. Meg vagyok arról győződve, hogy ezek az ingatlanok csakis az illetékes egyének birtokába kerülnek, akik arra rá vannak utalva és akiket legjobban illet. Számtalan tapasztalat alapján megállapíthatjuk, hogy eddig is az volt a helyzet, hogy amennyiben a földingatlan adásvételi szerződések a földmívelésügyi minisztérium telepítési osztályához kerültek, itt mindig mérlegelték, hogy kit illet meg a föld és hiába próbáltak közbenjárni és protekciót igénybe venni, ha nem ilyen egyén akarta megszerezni azt az ingatlant, és a szerződést a telepítési osztály vezetősége nem látta helyesnek, ha tehát a szerződés nem szociális érdeket szolgált, ha nem sokgyermekes család vagy nem mezőgazdasággal foglalkozó egyének kapták volna, akkor a szerződést nem hagyták jóvá és feltétlenül ilyenek javára döntöttek. T. Ház! Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban is sokan vannak, akik annak az óhajuknak adnak kifejezést, hogy a zsidóbirtokok elvétele után ezeket a birtokokat olyanoknak kell juttatni, akik jelenleg a fronton vannak és kitüntetik magukat, de különösen olyanoknak, akik földmíveléssel foglalkoznak. Azt hiszem, a földmívelésügyi minisztérium telepítési osztályának figyelmét erre nem is kell felhívni, mert úgyis azok fognak elsősorban. előryben részesülni, akik jelenleg az orosz fronton a bolsevizmussal szemben küzdenek. (Ifj. Zimmer Ferenc: Mondjuk ki már most!) Ez nem volna rossz, mert hiszen tényleg sokkal nagyobb kedvvel küzdenének a fronton abban az esetben, ha ez már benne is volna a törvényjavaslatban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok arról győződve, hogy a végrehajtási utasításnak erre is feltétlenül ki kell terjednie. Egyébként, ha a fronton lévő katonák, akik >a földre igényt tartanak, tudnák, hogy elsősorban ők kapják a földet, ez részben jó hatást keltene, részben nem keltene jó hatást, azért, mert nem mindenki tarthatna igényt a földre, aki a fronton van, mert vaunak, akik nem foglalkoznak földmíveléssel, hanem iparosok, tisztviselők vagy más foglalkozásúak. Ezek természetesen nem tarthatnának igényt a földre, már pedig ezeknek is éppen olyan igényük lehetne, mint akik földmíveléssel foglalkoznak, amennyiben harctéri szolgálat után kapnák. Igaz, hogy például háborús pótdíjat a földmívelők nem kaptak eddig és azt hiszem, a jövőben sem fognak kapni, pedig azok is m egér demi en ék, tehát ezért, a háborúban tanúsított vitéz magatartásukért ez ellenszolgáltatás volna, de nem is vonom kétségbe, hogy a telepítési osztály ezt figyelembe fogja venni és amennyiben a mezőgazdasággal foglalkozók bejelentik igényüket zsidóbirtokra, ha a fronton hosszabb időt töltöttek legelsősorban azok kapják a zsidóbirtokot

% Kell, hogy a képviselőház foglalkozzon e kérdéssel kormányunk belegyezésével, hogy az kifelé is jó hatást, megelégedést keltsen, hogy a katonáink, akik hazafiságukért kitüntetésben részesültek, feltétlenül figyelembe lesznek véve és azoknak fogják odaítélni ezeket a földeket. Az eddigi földbirtok juttatások során azokat a birtokokat, amelyeket a zsidóktól már elvettek, jó néhány esetben szövetkezeti alapon kisembereknek, földmíveseknek juttatták.Én állítom azt, hogy ez igen megfelelő és igen helyes megoldás, mert a termelés folytonossága elsősorban csak szövetkezeti alapon biztosítható. Igaz, hogy erre a. földmívesek közül sokan nem nagyon vállalkoznak, nem pedig azért, mert ha szövetkezeti alapon történik a .juttatás, szerződésileg le kell magukat kötniök leginkább hat esztendőre azért, hogy ezalatt a hat év alatt gyakorlati és elméleti oktatásban részesüljenek és^ csak hat év után jut nekik •az az ingatlanrész, amelyet majd kapni fog-