Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-262

420 Az országgyűlés képviselőházának 26 T., Ház! Kétségtelen, hogy ebben az. irányban előrehaladást jelent ez a törvényjavaslat. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy a következő mezőgazdasági és iparpolitikai lépésnek annak kell lennie, hogy a magyar föld termékeit azoknak a kisgazdacsaládból származó magyaroknak kezébe adjuk, akik biztosítják a nagy magyar embeirrezervoár továbibi fejlődését. Mert amikor látjuk katonáink haláltmegvető bátorságát kint a fronton és lelkesedünk, feltétlenül hisszük, bízunk a magyar jövőben, ahhoz, hogy mi a magyar jövőben igazán hinni tudjunk, ezt kellőleg alá is kell támasztani, magyar politikát pedig csak magyar emberekkel, magyar ember milliókkal tudunk véghezvinni. A magyar életteret, amelyet természetszerűleg a Kárpátok koszorúja szab meg, nekünk magyar emberekkel kell megtöltenünk és ezért kell a magyar kormányzatnak annak elsőrendű fontosságú tényezőjének lennie, hogy ezeknek az önálló, új, meg nem született, a jövőben megszülető és a már most föld nélkül, kenyér nélkül levő, de a magyar állam gondoskodásának alanyait képező embermillióknak lehetőséget nyújtson a továbbjutásra. Minthogy én ebben a törvényjavaslatban erre irányuló lépést látok, azért ez a javaslatot a legteljesebb mórtékben helyeslem és a kormány iránti bizalomból elfogadom. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Tóth János! Elnök: Tóth János képviselő urat illeti a szó. Tóth János: Mélyen t. Képviselőház! Amikor a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanainak kisajátításáról szóló birtokpolitikai törvényjavaslatot tárgyaljuk, itt megállapíthatjuk azt, hogy ennek a régen szükségessé vált törvényjavaslatnak a törvényerőre emelkedése és birtokpolitikái felhasználása a magyar parasztság, a magyar faj megerősítéséhez vezet és egy lépéssel határozottabban előbbre fogunk jutni. T. Képviselőház! Amikor a régi zsidótörvény alapján a birtokpolitikai osztály működésével kapcsolatosan a kisegzisztenciák kezére próbáltuk juttatni a zsidóbirtokokat, ez sok helyen meglehetősen nehezen ment, mert anynyi kibúvója volt a régi rossz birtokpolitikai zsidótörvénynek, hogy azok a nagyobb zsidók, akik hajlamosak voltak rá, egy kis siklással könnyen át tudták ruházni birtokukat nagyobb zsidó részvénytársaságokra vagy nemkívánatos strómanok útján mások kezére. A törvényjavaslatot elsősorban aszerint bírálom, hogy megoldja-e teljesen a zsidóbirtokok kérdését vagy pedig nem. Több képviselőtársam ifelemlítette már, hogy szeretnék tudni, mennyi azoknak a kivételezett zsidóknak a száma, akik a világháborúban törvényjavaslatban kivételezési alapul elő vannak írva. A másik kivételezés, amit, azt hiszem, egyetlen képviselőtársam sem tart helyesnek, az, hogy az ellenforradalmi zsidók is számításba jöhetnek. Én falun lakom és az ellenforradalomkor is ott voltam már, de ellenforradalmi zsidókat sehol nem láttam. Tudok olyan zsidóról, akinek tizennégyezer hold földje volt három község határában, mégis bekapcsolódott a kommunizmusba, mégpedig úgy, hogy Pest megye termelési kormánybiztosa lett. Lehet, hogy voltak olyan zsidók, akik egyéb '. ülése 194-2 június 5-én, pénteken. úton-módon, más kihágás miatt abban az időszakban be voltak csukva, ezeket azonban nem számíthatjuk ellenforradalmároknak és senki sem számíthatja azoknak. Kérem tehát a miniszter urat, legyen szíves törölni ezt a pontot, hogy az életbelépő törvényben ez a kivételezés ne érvényesüljön. Azután érdekel az is, hogy tulajdonképpen kik is kapják ezeket a zsidóbirtokokat? Minthogy már magam is szemtanuja voltam egy ilyen zsidóbirtoktelepítésnek, amelyet a múlt évben hajtottak végre a birtokpolitikai osztály segítségével két-három községben, tisztában vagyok azzal, hogy néhol szükséges a közbirtokok meghagyása. Azt szeretném azonban, hogy a középbirtokok meghagyásánál, ahol azt az épületek, berendezések megkívánják, a földmívelésügyi kormányzat a jövőben legyen nagyobb körültekintéssel arra, hogy tulajdonképen kik kapják még a középbirtokokat. Nem, akarom felsorolni azokat az adatokat, amelyeket egy héttel ezelőtt Piukovich igen t. képviselőtársam a hatvani zsidóbirtoknak középbirtok juttatásával kapcsolatban elmondott, hogy olyanok kapták meg a zsidóbirtokok egyrószét, akiknek volt ugyan párszáz hold földjük, de az már évtizedek óta zsidónak volt haszonbérbe kiadva és ezeket a középbirtokokat újból hatvani zsidóknak adták ki bérbe. Mi, a mezőgazdasággal foglalkozó emberek a leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy ilyen egyének kapjanak középbirtokot. A másik rész az, hogy amikor két évvel ezelőtt megkezdődött a zsidóbirtokok igérése a politikában, még akkor is jutottak sok helyen középbirtokhoz olyan egyének, akiknek esetében nagyon kétes a helyzet abban a tekintetben, vájjon nem strómanságról van-e ott sző, mert szinte lehetetlen megtudni, hogy az a birtok kinek a kezén van. Van egy indítványom a középbirtokkal kapcsolatban, h»gy miképen kellene ezt a kérdést a leghelyesebben megoldani. Ez az, hogy itt a közópbirtokjuttatásnál is sok helyen tagosítást lehetne véghez vinni. Nagyon sok olyan kisgazda van, akinek a 30—40—50 hold földje öt-hat helyen van. Ezeknek összehozásával kapcsolatosan elő lehetne mozdítani azt, hogy szétszórtan fekvő kis földjeit kisembereknek juttassa, ő pedig megkapja a középbirtokot, de mindenesetre olyan feltételek mellett,'hogy ez hasznára váljék az egész földmívelő társadalomnak. Tudjuk, hogy nemcsak a zsidóbirtokok területén kell ézt megcsinálnunk, hanem tovább is kell mennünk ezen a téren. Ez elhangzott kormánypárti oldalról is. A birtokpolitikai osztálynak és a földbirtokpolitikának tovább kell mennie ezen a téren. Lehetetlen állapot, — amit már említettek itt — hogy az egyik helyen 200.000 hold zsidóföld van, a másik helyen pedig egy hold sincs. De amikor ezen a téren továbbmegyünk, akkor biztosítanunk kell minden vonatkozásban a mezőgazdasági termelés fejlesztésének lehetőségét. Ezt azáltal mozdíthatjuk elő, ha a szarvasmarhatenyésztéssel kapcsolatosan biztosítjuk a földmívelő nép számára azt, hogv megfelelő apaállatokat is tudjon beállítani. Ezenkívül ezeket a középbirtokhoz juttatandó egyéneket kötelezni kell arra, hogy ha már középbirtokot kaptak a földmívelésügyi kormányzattól, akkor birtokuk nagyságához képest évente megfelelő számú apaállatot bocsássanak a mezőgazdaság fejlesztésére rendelkezésre és ezáltal az ország mezőgazdasági fejlődését előmozdítsák.