Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-262
Az országgyűlés képviselőházának 262. ülése 1942 június 5-én, pénteken. 419 Haala Róbert jegyző: Stitz János. Sütz János : T. Ház! Amikor ezzel a javaslattal a kormány az országgyűlés elé jött annak a szerves programmjának igyekezett kifejezést adui, amely egymásután nyilvánul meg sorozatos javaslataiban. Sokszor hallottuk azt a kérdést, hogy vájjon miért nem jön a harmadik, vagy negyedik, vagy az ötödik zsidótörvény 1 ? Tényleg kétségtelen, hogy a zsidókérdést meg kell oldani, azonban az is kétségtelen, hogy t generális zsidótörvényt hozni a mai körülmények között — amikor különböző pontokon gazdasági válság van, amikor a termelés a rendestől eltérő — nem lehet, tehát nyilvánvaló az, hogy a zsidótörvényt kétféle módon kell megoldanunk, — mert hiszen meg kell oldanunk, hiszen az európai kérdés tengelyében áll a zsidókérdésnek megoldása — mint azt a jelenlegi és az azelőtti miniszterelnökünk is hangsúlyozta. A kettős megoldás egyike a nagy, az általános, az európai rendezésnek, amelyet nem lehet másképpen elképzelni, mint az egész magyarországi zsidóságnak kitelepítésével, ehhez azonban természetszerűleg szükséges az, hogy a mai élettér rendezése megtörténjék, hogy a mai európai és az Európán kívüli kontinensen olyan helyzetet teremtsünk, hogy legyen olyan terület, ahol ezt a zsidóságot elhelyezhetjük. Nyilvánvaló azonban, hogy addig is, amíg ez az európai rendezés megtörténhetik, meg kell történnnie a belső rendezésnek, az országos rendezésnek. Itt helyeslem azt a tempót, amely minden egyes kérdésben külön, lépésről lépésre hálád. Itt nem lehet azt az analógiát használni, hogy a macskának farkát centiméterenkint vágjuk le, hanem igenis minden egyes irányban oda kell hatnunk, hogy ezt a kérdést a lehetőségek szerint a maga teljességében rendezzük. Ez a fajvédelmi szellem és gondolat hatja át ezt a törvényjavaslatot, és ezért azt ebben a tekintetben nagy örömmel fogadom. Az is nyilvánvaló, — ahogyan előttem szólott igen t. képviselőtársam hangoztatta — hogy itt nemcsak fajvédelmi, hanem birtokpolitikai gondolatról is szó van. Kétségtelen, hogy ezt a birtokpolitikát különböző szemszögből, nagyvonalúan kell megoldani, amihez egy lépés ez a javaslat. Ebbe a törvénybe nem lehet az egész magyar birtokpolitikát belesűríteni és belefoglalni, de nyilvánvaló, hogy a birtokpolitika szerves megoldása felé ez lehetőséget nyújt. Már most mi a cél? Sokszor hallottunk vitát arról, hogy Magyarország agrárállam, amivel szemben az ország indusztriális része hivatkozott arra az óriási percentre, amely Magyarországon iparral foglalkozik és amely különböző színezetű, sokrétű, nem egyforma parasztállam jelleget, hanem kettős: indusztriális és agrárjelleget ad ennek az országnak. Ebből a kettős jellegből következik az, hogy amikor földibirtokpolitikáról van szó, hogy a magyar föld népének földet akarunk jutta-ni, amikor arról van szó, hogy mi fel akarjuk venni a versenyt a körülöttünk lévő államokkal, amikor azt akarjuk elérni, hogy fejlődjünk, nagyobbodjunk, erősödjünk, akkor ennek első és legfontosabb tétele az, hogy olyan helyzetet kell teremtenünk, amelyben a magyar föld népe szaporodhassék olyan módon, hogy mindenkinek megfelelő elhelyezkedést, életlehetőséget tudjanak biztosítani. Az előbb említett kettősségből nyilvánvaló | az, hogy a magyar föld oszthatóságának bizonyos határa van. Ellenzéki és kormánypárti oldalon a vita során egyaránt hallottam azt a felfogást, hogy nem egészséges helyzet az, amikor az egészen apró törpebirtoknál, öt holdnál is apróbb törpeibirtoktestet juttatunk a föld népének. Igenis olyan birtokpolitikát kell folytatnunk, amely olyan földbirtokrészeket juttasson az _ erős kisgazdacsaládoknak, hogy abból valójában meg is tudjanak élni. Ehhez azonban az szükséges, hogy nekünk további programmunk is legyen, ehhez szükséges az, hogy a szerves földbirtokpolitikába belekapcsolódjék a szerves iparpolitika, Ennek leglényegesebb része a mezőgazdasági iparpolitika. Nekünk, nem elég az, hogy az új rajokat kibocsátó kisgazdacsaládoknak lehetőség szerint juttassunk földbirtokot, nekünk maximális erőfeszítésre van szükségünk. A legnagyobb kincs a gyermek a magyar ember, a magyar család termelésében és ezért kell olyan helyzetet és olyan lehetőséget teremtenünk, hogy ennek a második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, hetedik családtagnak, tehát a gyermeknek nyújtsunk megfelelő lehetőséget. Ezért kell a mezőgazdasági ipart különböző módon beleállítani a kormányzat jövőbeli elgondolásába. Még egy rendkívül fontos dolgot látok itt ebben a fontos kérdésben, a zsidó földtulajdon elvételénél. Nagyon sok alkalom nyílik arra, hogy egészen nagy, két-, három-, ötezer holdas erdobirtokok kerüljenek felosztásra. Kétségtelen, hogy eddig mi az erdőbirtokot csakis mint nagybirtokot, csakis mint nagyüzemet tudtuk elképzelni, holott az előbbi elgondolás szerint, nevezetesen, hogy minél több magyar kisgazdacsalád jusson hozzá önálló egzisztenciális létének megalapozásához, az egyik mód az volna, hogy ezeket az egytagban levő, nagy zsidó erdőbirtokokat kisgazdáknak juttassuk. Ennek elgondolásnak az analógiáját a stájer-hegyekben láttam, ahol egészen kis erdőbirtokon gazdálkodott egy család, amely család ugyan nem az egész évben jutott ezáltal, tisztán az erdő kezelése révén munkaalkalomhoz, azonban a fa, mint ilyen, a mai iparnak egyik legfontosabb nyers- ós alapanyaga, a fa megmunkálásával, a cellulózé feldolgozásával és hasonló számos kisipari munkalehetőségre találunk alkalmat. Ehhez azonban szükséges az, hogy ez a sok kis erdőbirtokos egy Öszefogó területen legyen, ahol tehát az erdő kezelése megfelelő állami ellenőrzés mellett történj ók, szükséges azonban továbbá az is, hogy ezeket azután megfelelően összefoglalva, beállítsuk egy ilyen mezőgazdasági iparba, ahova a fafeldolgozást is besorozom és ezáltal lehetővé tegyük például annak az egészen abszurd jelenlegi helyzetnek megváltoztatását, hogy Magyarországon hatalmas cellulózetermelés van, ugyanakkor pedig a cellulózét, a papirost nekünk igen nagy mértékben kell külföldről behoznunk. Nyilván váló tehát, hogy ez a mód alkalmas volna arra, hogy egy ilyen nagy, 2000 holdas zsidóbirtokon letelepítsünk kisgazdacsaládokat, azokat akár szövetkezeti alapon egybetömörítve, mezőgazdasági ipari szövetkezetbe tömörítve, vagy pedig más módon — számtalan lehetősége volna ennek — olyan értelemben fogjuk össze, hogy a magyar mezőgazdasági iparnak ilyen módon lehetőséget adjunk és lehetőséget találjunk.
