Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-262

118 Az országgyűlés képviselőházának 2t ügyi alap megteremtéséről, amely alkalmas arra, hogy a zsidó kezében lévő mezőgazdasági bérletek alkalmas keresztény magyar szakemberek által való átvételét hathatósan támogassa és biztosítsa.« T. Ház! A birtokpolitikái javaslatok végrehajtásával kapcsolatban általában azt tapasztaljuk, hogy ezeknek az intézkedéseknek megtétele meglehetősen nehézkes és lassú. Ennek az az oka, hogy minden kis birtokpolitikai intézkedést maga a minisztérium végez. Ilyen körülmények között az a sok százezer akta, amely elintézésre kerül, természetesen akadálya annak, hogy erőteljesebb birtokpolitikái tevékenység fejlődhessen ki. A minisztérium tisztviselői karában természetesen megvan a legjobb szándék ezeknek az ügyeknek elintézésére, de a százezerszámra menő akták tömege nem engedi meg lendületesebb működés kifejtését. (Füssy Kálmán: Mennyi kivételezett kérvénye lehet már benn!) T. Ház! Itt is azt hallom ezzel kapcsolatban, hogy a mai rendkívüli idők neom nagyon alkalmasak birtokpolitikai tevékenységre. Ezzel kapcsolatban felhívom a figyelmet arra, hogy a birtokpolitikai kérdésekből legalább a házhelyakció kérdését kellene megoldani. Ne tízezer házhelyet osszunk ki egy évben, amennyiről a múlt évben szó volt és amelyet talán a folyó évben is ki fognak osztani és ne 15.000-et osszári« k ki, hanem az legyen a cél, hogy a háború-végére százezer házhely álljon az érdekeltek rendelkezésére, hogy megindítható legyen az» házépítési program, amely a háború végén elsősorban akutális lesz. T. Ház! De nemcsak a házhelyakció lebonyolítása szükséges, hanem — hiszen mindez úgy sem történik meg máról-holnapra — szükséges a birtokpolitikai kérdések napirendre tűzése is. Nem tudom azonban elképzelni, hogy a mai miniszteriális ügybeosztás mellett, ahogy a birtokpolitikai osztály ezdőszerhit megszervezve működik, ezt a kérdést gyorsan és nagyvonahían tudják lebonyolítani. (Píukovich József: Lehetetlen!) Hangsúlyozom, hogy nem a vezetőkről és nem a tisztviselőkről, akik éjtnappallá tesznek és egészségüket, idegzetüket áldozzák erre a kérdésre, hanem a rendszerről van szó. Az elmnlt évben napokon keresztül résztvettek egy birtokpolitikai intézkedés lebonyolításában, három-négy napot eltöltöitem és láttam, hogy a kérdés a helyszínen nincs rendszeresen előkészítve azért, mert a kormányzatnak ós a közigazgatásnak^ az az álláspontja, hogy birtokpolitikái kérdéssel' pedig lehetőleg ne foglalkozzunk, mert ez izgató kérdés. (Zaj a tízélsőbaloldalon.) Az eredmény az, hogy valóban nem is foglalkozik vele senki (Piukovich József: Tovább izgulnak az emberek!) Izgulni izgulnak, de hivatalosan semmi sein történik, a helyszínen nem foglalkozik vele senki, nincs aki előkészítse a dolgot és mivel mégis csak tenni kell valamit, megjelenik a miniszteri kiküldött vagy a földhitelintézeti kiküldött és 24 óra alatt kénytelen fontos kérdésekben dönteni a helyszínen. Természetes, hogy az ilyen döntés sokszor utólagos panaszra, reklamációkra, levelezésekre, beadványozásra. kérvényezésre ad okot — mi, akik ezzel foglalkozunk, ezt mind tudjuk — ugyanakkor utólag megindul a minisztériumon keresztül a levelezés, a rektifikálás, a helyesbítés. Végeredményben hónapokig elhúzódik az egész dolog. Az volna ezzel kapcsolatban az elgondolásom, hogy nem lehetne e ezt a kérdést úgy meg'. ülése Í9U2 június 5-én, pénteken. oldani, hogy a minisztérium megyénként vagy körzetenként kirendeltséget létesítsen, amelyben van egy felelős tényező, aki végérvényesen határoz, — mellette áll a jogi, gazdasági, mérnökszakember — kiszáll a helyszínre, megvizsgálja a dolgokat, dönt a maga hatáskörében, de ha vannak olyan szempontok, amelyekben dönteni nem tud, érintkezésbe lép a minisztériummal, kikéri annak döntését és így a helyszínen gyűjtve az adatokat, kétségtelenül sokkal jobbal látja a kérdést, mint azok, akik az aktákon keresztül a minisztériumból vizsgálják a kérdést. így sokkal jobban mog lehet oldani ezt a problémát. Felvetem ezt a kérdést és kérem a földmivelésügyi miniszter urat, foglalkozzék ezzel és vagy így, vagy pedig hasonló megoldással iparkodjék ezt a problémát megoldani, T. Ház! Amikor mi, az ellenzék, ezekkel a birtokpolitikai kérdésekkel a Iegtárgyilagosabban iparkodunk foglalkozni és amikor kénytelenek vagyunk bizonyos kritikai megjegyzéseket tenni, mert az előttünk fekvő javaslat és a mostani törvény kényszerítenek bennünket erre, mert nem tökéletesek, akkor a kormány sajtóba részéről lépten-nyomon halljuk az ellenvetést: persze az ellenzéknek semmi sem jó, mindenben bakafántoskodik, mindenben ellenzékieskedik, mindenen lovagol és megakadályozza azt, hogy a magyar nép hozzájusson ahhoz a földhöz, amit pedig a kormány olyan gyorsan és olyan szeretettel szeretne megvalósítani. (Rajniss Ferenc: Mihelyt megbukik Kállay, a másikról a rákövetkező napon ugyanazt írják.) Amikor mi ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban itt a Ház előtt a magunk kritikai megjegyzéseit megtesszük, nem azért tesszük ezt, hogy. ez a rendkívül fontos kérdés elodáztassék és évekig eltolódjék. Azért teszük, hogy a kormányát előtt rámutassunk a megoldás helyesebb szempontjaira, rámutassunk a hibákra és az egész kérdést minél előbb helyes megoldásihoz tudjuk juttatni. Amikor a javaslattal szemben mint ellenzői foglaltunk állást és ellene iratkoztunk fel, nem utolsó szempontunk volt az sem, hogy azt látjuk, hogy ez a javaslat a földbirtokpolitika szempontjait, az egész kérdésnek alapjait valahogyan mellőzi. Egyszerűen kihangsúlyozza a fajvédelmi szempontokat, mintha a birtokpolitikai része kevésbé volna fontos. Amint beszédemben már elmondtam, a fajvédelem kérdése a birtok elvétele, de az a kérdés, hogy a kormány ezt a zsidóktól elvett birtokot hogyan használja fel, hogy kiknek kezébe fog jutni, bizony elsőrendű birtokpolitikai kérdés és ha ezt a két kérdést szembe akarjuk állítani egymással, vagy ezt a két kérdést el akarjuk választani egymástól: egy fajvédelmi és egy különálló birtokpolitikai kérdésre — ez már helytelen megoldás. A helyes megoldás a két szempontnak tökéletes ' egybefoglalása, harmóniába foglalása: faivédelmet szolgálok és birtokpolitikát folytatok. Ha a birtokpolitikán túl egy egészséges, erős, független magyar paraszti réteget teremtek, ez használ az államnak és megerősíti a magyar társadalmat. Minthogy ebben a vonatkozásban a végrehajtásnak ebiben a részében nem vagyok bizalommal a kormány iránt, a javaslatot nem fogadom el. (Élénk éljenzés és taps a bah és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik?