Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-262

4.Ô8 Az országgyűlés képviselőházának 26 ság köréből, hanem más társadalmi rétegekből, már pedig én azt gondolom, hogy a középosztály egyrésze a zsidókérdés rendezésével mégis csak levegőhöz jutott, mégis megvan kissé a lehetősége az anyagi gyarapodásra. (Baross Endre: Azt sem akarták megszavazni annakidején!) Ezt mint tényt állapítom meg. Nem akartam, amint hogy sok mindent nem akartam és akaratom ellenére történt sok minden (Mester Miklós: Jól!) Majd kitűnik, hogy jói-e vagy nem jól. T. Képviselőház! Földbirtokpolitikai kérdésről lévén szó, azt szeretném, hogy valóban a kisparasztság részesedjék a zsidóbirtokokból és ne a középosztálynak £IZ el rétege, amelyből sokan — nagyon jól tudom, hiszen nemcsak egy-két egyedével találkoztam — most új földbirtokosok akarnak lenni. (Füssy Kálmán: Már vágynak rá!) Akár nemzeti, akár birtokpolitikai, akár bármilyen szempontból elsősorban is mindenekfelett a kisparasztság jöhet csak tekintetbe a földhözjuttatásnál. Szeretném ezen túl azt is hangsúlyozni, hogy a magyar parasztság jöjjön tekintetbe, mert a javaslat indokolása mond ugyan valamit arról, hogy kiknek a kezére jusson a föld, de az indokolás megfogalmazása nem olyan, hogy annak alapján nagyon bizhatnék abban, hogy ezt & földet csakugyan a magyar parasztság kapja. (Füssy Kálmán: Igen tág fogalom!) Az indokolás maga felsorolja, hogy mely megyék azok, ahol a zsidóbirtokok különösen dominálnak, így felsorolja a Dunántúl egyrészét. »Különösen kimagaslanak a részesedési arányban — mondja — Nógrád-, Szabolcs-, Bihar- és Heves vármegyék. (Mozgás.) Területileg legnagyobb a zsidó közép- és nagybirtok Szabolcs-, Nógrád-, Pest-Pilis-Solt-Kiskun és JászNagykun-Szolnok vármegyében.« T. Képviselőiház! Alföldi vagyok, tehát meglehetősen ismerem az alföldi állapotokat. Csongrád megye, Csanád megye, Arad megye, (azután Jász-Nagykun-Szolnok megye és a többi alföldi megye, amelyek túltelítettek mezőgazdasági proletárokkal, örök nyomorúságban élő mezőgazdasági munkásokkal, akiknek vajúdó gondja mindig az, hogyan esznek holnap kenyeret és hogyan ruházkodnak az elkövetkezendő télen és hogyan nevelik családjukat. Arra gondolok, hogy — túl ezeken az aránylag kis jelentőségű területeken vagy ezeken a vármegyéken, amelyeket megjelöl ennek a javaslatnak indokolása, s hogy ott vannak zsidóbirtokok, amelyekre ott biztosan van elég reflektáns, — tekintetbe kellene vennie a kormánynak ezt a népréteget is és a benne lakozó expanzív magyar erőt éppen telepítési célokra ki kellene a magyarság érdekében használni. (Mozgás a jobboldalon.) Igen t. Képviselőház! Amióta földibirtokpolitikai kérdésekről beszélek, mindig így beszéltem ezekről a kérdéseikről és így is beszélek mindig, amíg nekem megadatik, hogy itt beszélhessek földbirtokpolitikai vonatkozású kérdésekben. De mit jelent az, hogy kivételek vannak a javaslat indokolása szerint? Nagyon szerettem volna pontos és preciz statisztikai

1 adatokat kapni errevonatkozólag és nagyon kíváncsi volnék arra, hogyan állunk ezzel a földbirtokkérdéssel. Nem szeretném ugyanis, hogy azután csalódás következzék be az emberek lelkében a törvény végrehajtása nyomán, hogy amikor egyszer azt mondanák, hogy most már végre van hajtva a törvény, ugyanakkor nesze semmi, fogd meg jól maradna a . ülése 1942 június .5-éri, pénteken. •• szegény parasztságnak. Nincs olyan földbirtokpolitikai törvény, amelyben kivételezések ne történtek volna, ez így volt az 1920: XXXVI. tc-től kezdve minden földbirtokpolitikai javaslatnál. De ha kivételezés van, bármennyire is gyűlölettel van eltelve a zsidóság iránt a képviselőháznak tekintélyes része, én, miután kálvinista vagyok és biblián nevelkedtem fel, ezt a gyűlöletet nem ismerem az emberiségben senki iránt sem (Egy hang a szélsőbaloldalon: Talán rokoni) — és rokon sem vagyok a zsidókkal, mert véletlenül vagyok olyan magyar gyökérből származott, mint a képviselő úr. — (Derültség.) van még egynéhány hadiözvegy,, nem sok, (Tótíi János: Azt is kivételezzük?) akinek férje a Harctéren halt el, ott esett el. Ezek legalább annyit érdemelnek meg, mint azok, akik a harctérről haza kerültek. Nem sokról lehet itt szó. Ha emberi érzés vezet bennünket, akkor inkább szorítanám meg a másik kategóriát azért, hogy ennek az egy pár öregasszonynak, akiknek férje ott halt meg a csatatéren, legalább valamilyen exisztenciát biztosítsunk életük végéig. A javaslat taglalásába, részletes tárgyalásába nem megyek bele. Remélhetőleg ^ eljön az idő, amikor majd egy szélesebbkörű és^ átfogóbb birtokpolitikai javaslat kerül a képviselőház asztalára és talán lehiggadtabb kor is következik, amikor a kérdésnek nemzetiségi, faji és minden vonatkozását nyugodtan tárgyalhatja az ember. (Füssy Kálmán: Most is nyugalom van! Milyen csönd van itt!) Most politikai szempontból, miután a kormánnyal szemben állok, csak azt jelenthetem ki, hogy nem fogadom el a törvényjavaslatot. Elnök: Szólásra következik? Vámos János jegyző: Rupert Rezső! Elnök: Rupert képviselő úr nincs jelen. Jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Vámos János jegyző: Mester Miklós! Elnök: Mester Miklós képviselő urat illeti a szó. Mester Miklós: T. Képviselőház! örömmel hallottam Szeder Ferenc képviselőtársam fejtegetéseit, csak azt sajnálom, hogy a szocialista pártban Szeder Ferenc és hasonló társai nem hangadók, hanem mindig a második vonalban teljesítenek szolgálatot. Ha ők lennének és ők lettek volna a szociáldsmokratapárt vezérei, azt hiszem, egészen másképpen alakult volna a fejlődés ebben a tekintetben. T. Képviselőház! A javaslattal kapcsolatban újból le szeretném szögezni álláspontomat a zsidókérdésben, és itt válaszolok Szedier Ferenc képviselőtársamnak is. Minket igenis nem a zsidóság iránti gyűlölet vezet, hanem magyar fajtánk jól felfogott érdeke. (Ügy van! Úgy van! szélsőbaloldalon. — Piukovich József: Erről van szó!) Továbbmegyek. Az antiszemitizmust csak annyira vállaljuk, amenynyiben az azonos a magyar fajvédelemmeL (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minden eszmének és így az antiszemitizmusnak is megvannak a parazitái, és mi ezeket még veszedelmesebbnek tartjuk, mint a zsidóságot magát, és ezek ellen igenis harcolunk. T. Ház! Ma már ott tartunk, a miniszterelnök úr is kijelentette, hogy a zsidókérdést nem lehet máskép megoldani, csak kitelepítéssel. Nyugodtan beszélek, nincs itt semmiféle feszült atmoszféra, amelyről említést tett Szeder képviselőtársam. Valóban, a zsidóságnak egy önálló államra van szüksége, mint minden népnek a világon. Éhben az önálló államban a zsidók lehetnek munkások, földmívesek, iparosok, kereskedők, tisztviselők, (Helyeslés.) és ha