Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-262

4Ô4 Az országgyűlés képviselőházának 262. félholdas parcella» amelyet ők szőlőnek, kertnek felhasználnak, nem a birtok elaprózódását, nem a termelés visszafejlesztését fogja előidézni vagy legalábbis nem minden esetben, hanem igenis előfogja idézni, hogy ezeknek fejlődési lehetőségét elősegítjük, neveljük őket a kisgazda-pályára és lehetővé tesszük azt, hogy életstandardjuk valamivel felemelkedjék. Mindezek alapján az előttünk fekvő javaslatot elfogadom azért, mert bízom a miniszterelnök úr kettős ígéretében; mert bízom abban, hogy e' Ház tagjainak többsége és az egész magyar közvélemény tényleg a zsidóság visszaszorítását (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kitelepítését!) és egész kitelepítését kívánja. Elfogadom a javaslatot azért, mert a miniszter részére diszkrecionális jog van benne biztosítva, — bár e miatt támadták a javaslatot — mert bízom a, földinívelésügyi miniszter ben. bízom a kormányzat intézkedéseiben, és tudom, hogy a mai körülmények között birtokpolitikai kérdéseket másképp elintézni nem lehet. At. Ház minden tagjának tudnia kell, hogy a zsidókérdésen kívül számtalan más kérdés is vetődött fel, nem utolsó sorban a nemzetiségi és más kérdések is. Mindezek miatt a földmivelésügyi miniszter diszkrecionális joga igenis helyénvaló. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps jobb felől és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Boros János! Elnök: Börcs János képviselő urat illeti a szó! Börcs János: T. Ház! Azok közé a képviselők közé tartozom, akik rendesen el szoktak járni az ülésekre. Igaz, itt meg kell jegyeznem* hogy ha nem is mindig rendesen viselem magamat, de szívesen veszem az elnök úr rendreutasítását. Nagy élvezettel hallgatom mindig a szónokokat a bizottságokban, illetve törvényjavaslatok plenáris tárgyalásánál, de különösen nagy örömömre szolgál az, amikor egy-egy szűzbeszédet hallgathatok végig. Vámos János délvidéki képviselőtársamnak szűzbeszédét hallgattam végig a múlt ülésen, és mondhatom, hogy ez a szűzbeszéd, amelyet a képviselő úr ebben a Házban először elmondott: az ő lelkivilágát, az ő gondolatvilágát mutatja, be, hogy hogyan gondolkodik ez a képviselő. Ebből az először kifejezett gondolatvilágából lehet megítélni, hogy az a képviselő milyen irányt támogat és milyen iránynak a. híve. (Mozgás a jobboldalon. — vitéz Llpesey Márton: örülök, hogy magas és szép stílusban beszélsz!) Nagyon örültem annak, hogy az én Lipcsey képviselőtársam újra előveszi az ő képviselői tudományát, amely ablban merül ki, hogy mindig a szónokot zavarja. Szeretném az ő szűzbeszédet is végighallgatni és megígérem, hogy egészen osöndbeai fogom végighallgatni, (vitéz Liipcsey Márton: Azt mondottam, nagyon Örülök bogy olyan magas és szép stílusban beSZèl.J Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne széni elyesíkedoenek, a szónokot pedig kérem, tér. jen a tárgyra. _ Börcs János: T. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál több szónok előadta az ő elgondolását és örömmel üdvözlöm a szónokok között Makray képviselőtársamat, aki a földnek szere'tetét, a földhöz való ragaszkodást olyan szépen kifejtette itt. Többek között azt mondotta: a földnek lelke van, a föld beszél, tehát azért ragaszkodik a magyar paraszt annyira a földhöz, mert a földdel össze van ülése 1942 június 5-én, pénteken. nőve. Visszamehetünk talán a világ teremtésére is. Talán amikor az Úristen ezt a nagy világot teremtette, teremtésével ő is éppen a földet tartotta legtöbbre, mert hiszen ebből a földből teremtette az embert. Tehát igenis a föld beszél, a föld, a föld kér, a föld int, ha mi nem jó úton járunk, és ezek az intések, ezek a figyelmeztetések, ezek a lélektani tényezők, amelyeket képviselőtársam itt hosszú beszédben ecsetelt, indítottak engem mindenkor arra, hogy ennek a földnek hű híve legyek. Képviselőtársam itt az ő szűzbeszédében rátért arra is, hogy nem fontos az, hogy itt egyes képviselők nagy, Alpokat rengető beszédeket mondjanak, nem fontos az, hogy képviselők itt kiválóan fűszerezett beszédeket mondjanak, mondják el azt, amit lelkiismeretük diktál, és nagyon helyeslem, ha minden képviselő úgy beszél, ahogyan lelkiismerete érez, ahogyan a lelkiismereten keresztül megszűri mindig a beszédét és úgy hozza mindig a Ház elé. T. Ház! Amikor ehhez a törvényjavaslathoz feliratkoztam és ellene iratkoztam fel. mondhatom, én is lelkiismeretemen keresztül néztem ezt a törvényjavaslatot. Mondhatnám, lelkiismere'tfurdalást éreztem magamban, mert hiszen 1940 november 20-án mondott beszédem voltaképpen ennek a törvényjavaslatnak egyik előfutárja volt. Engedje meg a t. Ház, hogy ennek a beszédemnek egyik lényegesebb részét felolvashassam (olvassa): »Nem szabad nekünk a zsidó birtokok felett napirendre térni. Nézzük meg, hogy milyen gazdasági állapotok vannak azokon a birtokokon^ amelyeknek tulajdonosai tudják, hogy földjeiket rövid időn belül kisajátítják. Az előbb említett birtok televényes földjénél fogva elsőrangúan alkalmas sertéstenyésztésre. Bír. tokosa évenkint 1200 darab olyan süldőt dobott piacra, amelyek, mondhatnám, minden igénynek megfelelnek. Most azonban mi történik

1

? Amikor az igénybevétel megtörtént, akkor ez a tulajdonos 200 darab elsőrendű anyasertést ivartalaní'tott, amivel, nézetem szerint, egy nemzeti vagyont tett tönkre. Hiszen most látjuk, hogy sertéstenyésztésünk az irányított gazdálkodás híján úgyis válságba került.« (vitéz Imrédy Béla: De mennyire!) »Most ez, a birtok 200 darab sertésnek lehetetlenné tette a lemalacoztatását, pedig ezeknek már február hónapiban le kellett volna malacozniok. Ez történik most átmenetileg és fog történni azután is ezen a birtokon, ha továbbra is ott hagyjuk ezeknek a »jó magyaroknak« a kezében és nem lépünk rá arra az útra, hogy igenis ezeket a birtokokat 24 óra alatt át kell venni. Nem azt mondom, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül kell átvenni, nem azt mondom. hogy a kormányzat erre teremtsen nehéz milliókat, de ha a magyar nemzet meg tudta hozni a világháború alatt a véráldozatot és aztán pénzünk értékének helyreállításával azt az áldozatot, hogy állami kötvényeket kaptak az emberek pénzükért, miért ne lehetne itt is megcsinálni azt, hogy egy vagy kétszázalékos, kamatozású kötvénnyel kifizetjük ezeket a birtokokat és akkor beszélhetünk arról, hogy alkalmas-e ez a birfok arra, hogy parcellázzuk, vagy pedig alkalmas-e arra. hogy szövetkezeti alapon nincsteleneket földhöz juttassunk?« T. Ház! Nem véletlen az, hogy azt mondottam, hogy nekem lelkíismeretfurdalásom volt, amikor ez ellen a törvényjavaslat ellen iratkoztam fel, amelyet már 1940. november 20-án sürgettem itt. Amikor én ezt a törvény-