Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. javaslatot nézem és bírálat tárgyává teszem, le kell szögeznem — hogy beszédem minden egyes részét alátámasszam — először is azt, hogy ezt a beszédemet, amelyből idéztem, november 20-án mondottam el, tehát lelkiismereti kérdést csináltam az időpontból is, mert ha egy birtokkomplexumot akarunk átvenni, erre legalkalmasabb az az idő, amikor a holtszezon jön el a mezőgazdaságnál. Akkor a legalkalmasabb az időpont, mert hiszen nem szabad azon a birtokon a termelést teljesen tönkretenni vagy a következő évi előkészítési munkálatokat megzavarni. Én tehát igenis lekiismereti kérdést csináltam a dologból, amikor ezeket november 20-án mondottam el. T. Ház! Nézzük meg, mi történik most ezeken a zsidó birtokokon, nézzük meg részleteiben, mi fog bekövetkezni ezeken a zsidó birtokokon, ha ott hagyjuk ebben a formájában azt a zsidó birtokot a tulajdonosának, ebben az esztendőben, amikor mindnyájan tudjuk és nem titok senki előtt, hogy most egy rossz, közepes termésnek nézünk elébe"? Mi fog történni ezeken a zsidó birtokokon? Nem ismétlődnek-e meg ugyanazok az állapotok, amelyeket láttunk azoknál a nagyobb üzemeknél, amelyeket keresztényesítettünk, ahol a zsidók még továbbra is ott maradhattak az üzemben? Vájjon nem ugyanezek az állapotok fognak-e itt is jelentkezni? Mert bár a törvényjavaslat bizonyos szankciót léptet életbe, — két hónapig terjedhető fogházat stb. állapít meg — elképzeli a földmívelésügyi miniszter úr azt, hogy ezek a zsidók most a termelés megindítása elején belenyúlnak a zsebükbe és kiveszik onnan a szükséges, pénzt azért, hogy a kapálás és egyéb gazdasági munkálatok megtörténjenek? Elképzeli a miniszter úr, hogy ezek a zsidók befektetéseket eszközölnek, amikor láthatjuk más vonatkozásban, hogy például a zsidók kint járnak a falvakban és ahol még meg tudják szerezni a zsírt, ott adnak érte 18 pengőt csak azért, hogy azt a zsírt megsemmisíthessék, hogy az elégedetlenséget, tovább szíthassák? • Ismerek egy nagyüzemet, egy nagy malmot, ahol a régi zsidótulajdonost benn hagyták és négy vagon nulláslisztet csempésztek azért, mert ő irányította továbbra is azt a malmot. Elképzeljük mi azt, hogy ezekben a mezőgazdasági üzemekben ezekkel a büntető szankciókkal el tudjuk érni, hogy a jógazda -gondosságával fogják ezek a birtokokat vezetni? Nekem tiszteletteljes kérésem, I hogy ha már itt van ez a törvényjavaslat, akkor tessék ezeket a zsidó birtokokat hadiüzemekké nyilvánítani. Tessék a mi gazdatisztjeinket beállítani ezekbe a gazdaságokba, ne küldjük ki őket a frontra, mert azt a katonát még lehet pótolni mással is, de ez olyan fontos üzem, amelynél az ő közreműködésük nélkülözhetetlen. Tessék ezeket a gazdatiszteket ide beállítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez nagyon fontos az állattenyésztésünk szempontjából is. Aki ért a gazdasághoz, az tudja, hogy mi minden történhetik ott. Mert. még egy üzemnél csak meg lehet állapítani a szaibotálást, a hanyagságot, ide vájjon meg lehet-e állapítani egy mezőgazdaság vezetésében? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem!) Ilyen például az, hogy ha én azt a takarmányt 2—3 nappal később gyűjtöm, fel, amikor is a legértékesebb része, a levélzete lehullik (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), vagy ha a terményeket később munkáltatom be. vagy a gyenge termést esetleg rossz kazalozással vagy mit tudom én mivel kiteszem az időjáKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XIII. ülése 19Jf2 június 5-én, pénteken. 4Ö5 rás viszontagságainak. (Meskó Zoltán közbeszól.) Kérdem, meg lehet-e ezt állapítani?

1 Nem lehet itt játszanunk, nem lehet tétováznunk. Igenis, amikor én a törvényjavaslat ellen iratkoztam fel, ezeket mind mérlegeltem és ezek azok az okok, amelyek engem arra indítottak, hogy a törvényjavaslat ellen iratkozzam fel. Nem azért iratkozunk fel a javaslat ellen és nem azért beszélünk ellene, mintha mi nem akarnók azt, hogy a zsidó birtokokat kisajátítsák. (Nagy László: És mintha irigyelnénk!) Ha nekünk hátsó gondolataink volnának a zsidó birtok kisajátításával kapcsolatiban, akkor én nem hoztam volna a t. Ház elé az 1940 novemberében elmondott beszédemet. Nekünk nincsenek hátsó gondolataink. (Ügy van! a szélsobaloldalon.) Mi igenis örülünk, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot idehozta. Ami engem aggaszt, csak az, hogy vájjon biztosíthatjuk-e azt a termést, amely éppen olyan fontos, mint nem tudom én, az. a hadiüzem, amely a fegyvereket gyártja. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Tovább megyek. Több képviselőtársam bizonyos mértékben állást foglalt _ abban a kérdésben, hogy mi lesz ezeknek a birtokoknak a sorsa, hogy ki kapja meg ezeket a birtokokat. Baky képviselőtársam megemlítette Jurcisek képviselőtársamat, akinek én nagy tisztelője vagyok. Bizony mondhatom, hogy mint egyszerű parasztot, engem is elszomorított Juresek képviselő úrnak az a megállapítása, amelyben azt mondotta, hogy a parasztok először is keveset termelnek, annyit termelnek, amennyi maguknak kell, vagy ha többet termelnek, akkor megtanulták a feketén való értékesítést. Ha én ezt a beszédet a túloldali vezérszónok szájából hallom, akkor engem ez a beszéd és ez a megállapítás borzasztóan lesújt (Csoór Lajos: Megdöbbent!), mert azt kell látnom, hogy tulajidonképen a túloldal így gondolkozik. Utána hallottam Apponyi képviselőtársam kategorizálását arról, hogy ki kaphat ezekből a birtokokból. Azt kérdezem, kinek adjuk oda mi ezeket a birtokokat, ha a paraszt, a katonatiszt megbízhatatlan, ha a miniszteri tisztviselők megbízhatatlanok, és sem a képviselőház, sem a felsőház tagjai nem kapnak belőlük? (Gosztonyi Sándor: A polgári szabadságpártnak! —• vitéz Lipcsey Márton: Semmi közünk Apponyihoz. — Zaj.) T. Ház! Kijelentésemmel nem akarok izgalmat kelteni, azonban gondolkozzunk kissé a dolgon t. képviselőtársam. Ha ilyen hangok hallatszanak a Házban, akkor mégis csak határozottan nyilatkoznia kellene a földmívelésügyi miniszter lírnak etekintetben s nyilatkozatában leszögeznie, ugyan akarja-e, hogy ezekből a zsidóbirtokokból egészséges kisgazdatársadalom fakadjon, akarja-e, hogy a magyar parasztság, amely — mintahogyan több r szónok már említette — a terhek túlnyomó részét viseli és katonát ad ennek a nemzetnek (Zaj.), ez a- becses és megbízható társadalom erős és vagyonos legyen ebben az országban? (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Erre határozott vár laszt kérünk a földmívelésügyi miniszter úrtól, (vitéz Lipcsey Márton: Aki ezt nem látja, az vak! — Mokcsay Dezső: Miből lássa? A törvény beszél! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Engedjék meg, hogy most visszatérjek beszédem elejére. Nagyon kérem a túloldalon ülő kisgazdaképviselőtárisaimat, beszéljenek erről _ a kérdésről, beszéljenek ennél a javaslatnál is, mert a falu parasztsága 67